Utánlövés: Lila akác
Dátum: 2006. március 20., hétfő, 11:27

Szép Ernő, a Pesti-ben. Közepes a teljesítmény, de van két forró pontja. Az egyik Tornyi Ildikó (Tóth Manci táncosnő főszerepében), a másik Vallai Péter. Tornyi tündéri századfordulós szövegei elvarázsolnak, de főképp az, ahogy csinálja. Mikor végül ő, a lány vall szerelmet marha barátjának, - végig remegi azt a pár percet, amíg két mondat között némának kell maradnia. Ritkán láttam még ilyen tehetséget.

Vallai pedig – hál istennek – színházat varázsol az előadás végére. Egy felvonásnyi ideig van színen, és máris úgy érezted, érdemes volt ide jönni. Addig csak játszogattak, olykor unalmasan (ami fura, mert ez vígjáték is) – itt azonban, Vallainál színház történik. Nagyon ugrott előre Vallai Péter: mindig is kidolgozta a szerepét, de amit most csinál,
az ennél is több: megmenti a produkciót.

                                                                         (Powered by alma)

2006-03-20 11:27:00 | Permalink | Kommentárok(0)
A telitalálat neve: Tóth Ildikó
Dátum: 2006. február 26., vasárnap, 12:20

A Rokonok című film csak itt-ott csillan fel igazán, többnyire ott, ahol Tóth Ildikót lehet látni. Káprázatosan csinálta meg ezt az asszonyt (Kopjássné, azaz Csányi felesége) – aki képtelen elviselni a simlit, a panamát, a vele járó allűröket szóval ezt az úri társaságot. Nem szöveget mond a vásznon, hanem minden porcikája irtózik ettől az új helyzettől (társadalmi szereptől), amibe bekényszerül (férje főügyész lett). A tisztaság megszállottja, kemény asszony, segítené is férjét, ha hagyná. És persze ahol lehet szidja a cselédlányt, - nem tökéletes. Sőt, néha utálni is kell, - de ettől jó.
           
Amúgy nem bomlik ki egészében ez a simlis forgatag, Kopjáss még félúton sincs a pokolba, mikor elsüti pisztolyt, - mintha elfogyott volna a pénz a forgatásra. És ha kibomlott volna? Még jobban utálnák. Mert annyira a jelenről szól. Így aztán csak torzó.

De Tóth Ildikónak telitalálat.
                                                                         
powered by alma

                                                        

2006-02-26 12:20:00 | Permalink | Kommentárok(0)
Ne keresd!
Dátum: 2006. január 22., vasárnap, 13:34

Mármint a boldogságot, ott van melletted, csak nem látod. Maeterlinck
Kék madár című darabjának tanulsága, amire a Vígszínház mostani felújítása kedves figyelmeztetéssel hívja fel a figyelmet. Meg hogy ideje lenne abbahagyni a magyar panaszkultúrát, kollektív sírást. Zsótér Sándor rendező ebből a jó szándékú tézisből él. Meg egyáltalán, mikor volt itt utoljára Maeterlinck.

Az előadás első része sokkol, funkciótlan balhézás.
(Meztelen, öreg, aszott férfiak felvonulása (koreográfia!), fiúszerepet
lányra osztanak (Börcsök Enikő), a boldogságot nem fiatal lányok,
hanem idős hölgyek demonstrálják, a dialógusok a végtelen térbe
fordult fejjel, szavalóversenyként beállítva bosszantják a közönséget.
Csakhogy minden fordítva legyen, mint egyébként. A második rész
oldódik, néhány emberi mozzanat – találkozás az igazi Édesanyával,
akit a hétköznapok murijában észre se veszünk – megemeli az
előadást. A közönség részben megnyugszik.

Az előadás kimagasló varázslata Kamarás Iván. (A fény,
Alkonyi tündér) – szuggesszív jelenség, ha színen van, csak őt látod.
Alaposan kidolgozott munka. Béres Ilona (Macska, Anyai Szeretet)
egyszerűségével fegyverez le, jó volt nézni. Hegedüs D. Géza stabil,
megoldja a kínosan beállított helyzeteket is. Piros pont.

Zsótér már kiléphetne ebből az ellen-konvencó konvenciója című
patentből, van benne elég tehetség, nem kéne belesavanyodnia a lógó
fütyis, zrikálom a publikomot feliratú skatulyába.
                                                                            powered by: alma


2006-01-22 13:34:00 | Permalink | Kommentárok(0)
Gigasztár a globális világban
Dátum: 2005. december 28., szerda, 12:18

Mariah Carey – a gigasztár

Nála több lemezt csak Presley és a Beatles-ek adott el. Tizenöt év alatt 300 milliót csinált. Pedig volt már padlón is, például mikor a EMI felbontotta szerződését (2002-ben, a Glitter című lemez bukása után. Ma már mindenki azt keresi…). Most pedig – új albumával (Emancipation of Mimi)  -  megint a csúcson. Hogy csinálta? 
           
Fogalmam sincs, nem értek hozzá, - ahogy elnézem ez a csoda inkább művészet-szociológiai jelenség, (mondom: számomra, bár baromi jól énekel, isteni szövegei vannak.) Az FT egy cover storyban arról faggatta, honnan tudja, mi kell a jónépnek – immár globálisan, az egész világnak? A csaj egy darabig mesélte a szokásos blablát, de az FT nem tágított. Akkor aztán azt mondta: a titok – pop és hip-hop kell egyszerre. Azaz fehér és színesbőrű közönségnek egyszerre kell nyomni. Mert hogy korábban a pop a fehér közönségnek ment, a hip-hop meg színeseknek. Carey most együtt támadja őket. Veszik is, mint a cukrot. („Biracial” – mondják most róla – s ez már tömény szociológia.)

Ez lett a nyerő. Ezért énekel Snoopy Dog-gal, - amellett, hogy öt oktávot bír kiereszteni a torkán, fantasztikus feje is van. Azt mondja ebben a riportban, hogy : 

– A cégnél, ahol most jelenek meg,  csak néztem, hogy az a sok öreg faszi honnan tudja, mi kell az én korosztályomnak?
Aztán jól lealáztam őket, mikor mondtam, hogy itt nem csak R&B lesz, hanem pop is.

Mikor először csinált ilyet, kiröhögték, a kritikusok lehúzták, minden volt csak sztár nem. Most meg…
           
Nézd meg, hallgasd meg, megéri.
                                                                             powered by alma

2005-12-28 12:18:00 | Permalink | Kommentárok(0)
Mozart, az első popsztár
Dátum: 2005. december 25., vasárnap, 13:40

250 éve született. Ünnepségek, magyarázatok. Hogy Mozart volt az
első popsztár. Amiben van valami. Tízévesen Londonban kocsmákban kellett zenélnie apja parancsára,  na most ott nem jöhetett elő kontrapunktokkal, hogy ne verjék meg, ott a jónép kedvére kellett zenélni. És ő megtalálta a hangot. S attól fogva később is.

Mikor a Szöktetéssel meghódította Bécset, a csajok sikítoztak az ablaka alatt, üldözték, mint egykor a Beatles-eket. Prágában boldog volt, hogy az utcán fütyülték a Don Giovanni jobb részeit – miközben a darab ott és akkor megbukott.

A popsztár felemlegetése jó, mert eddig vagy gyerekzeneként könyvelték el (olyan cuki bájos!), vagy tömény metafizikára tippeltek (mondjuk a Varázsfuvola esetében). Mára kiderült, hogy  miközben Mozart muzsikája pop-zene,  ugyanakkor pluszban nemcsak bonyolult, meg mély, hanem fájdalmas is. Mint a lét.

Nemrég fellelt leveleiben egyre többször beszél a belső hidegségről és
ürességről, valamint arról az áthidalhatatlan distanciáról, ami
elválasztja őt az emberektől –, miközben a Varázsfuvolát komponálja.

Igaz, balhézni is szeretett, volt, hogy még a fingot is beleírta a kantáta
szövegébe - őrület.

Ma már tudni vélik, hogyan született a halálos ágyán írott Requiem. Nem magát gyászolta - mondják. Hiányzott belőle az önsajnálat is.

A zseni nem ember - ezt Kant óta mindig is lehetett tudni.  Mozart több, mint ember, és talán abba halt bele, hogy nem lehetett csak ember.

Nekünk meg ez a tragikus lét az ajándék. Mondjuk az A-dúr
klarinétversennyel, vagy az Esz-dúr zongoraversennnyel, s akkor már
ott is vagyunk a metafizikus popkoncerten.

Meg a fájdalom örökkévalóságában.

                                                                           powered by alma

2005-12-25 13:40:00 | Permalink | Kommentárok(9)
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Victor Hugo a nagy francia író egyszer sürgős munka előtt állt. Mivel nem bízott eléggé abban, hogy végig kitart feladata mellett, félig levágta a szakállát és félig a haját, az ollót pedig kidobta az ablakon.
 
Shaw nyomtatott meghívót kapott egyik hölgyismerősétől, akit különösebben nem kedvelt.
Aforizmák
„ Aki meg akarja ismerni a népek lelkületét, tanulmányozza a kölcsönkönyvtárakat."
Hauff
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ