Csak egy kis digi-dugi
Dátum: 2007. november 4., vasárnap, 22:21
Vámos Miklós: Utazások Erotikában. (Ki a franc az a Goethe?)

Sokat skufircolnak ebben a regényben. Ami – a borító szerint – férfi
szemmel íródott. A csajokról, csajozásról – sőt, szopi-nyali ügyekről. Mester János filosz (Goethe kutató) szerelmeinek szegényes története. (Össz-vissz 10 nő, inkluzíve feleségek… Nem egy nagy etwas.) Asziszed persze, hogy pornó – túrót: tragikus história.

A digi-dugi sorozat mögött egy válás fájdalmas – neorealista, azaz ocsmányul veszekedős és életre-halálra menő – története bújik meg. Jánoska (így becézik a főhőst) képtelen elviselni, hogy feleségének pasija van, meg hogy dugnak is – hát ebbe beledöglik, ordít, veszekszik – persze a nő jobban bírja. Lealázza, leordítja – okosabb nála. A másik nő – mert van egy kvázi állandó (több évnyi szünet után felbukkanó német csaj is, (Jolanda), aki gyerekkora óta összefekszik Jánoskával – szintén okosabb. Ellenkép, vigasz, netán vágykép. Az is életképesebb, mint Jánoska. Feminista regény? Talán. Bár nem annak látszik. Férfiszemmel? Háát, nem hinném; Jánoska olyan messze van a macsóktól, a lepedőakrobatáktól, mint ide hadháza… De álmodozni tud, minden nő vonzza tekintetét, (vetkőztet, nna), koslat, próbálkozik – és aztán, szenved. És közben válnak tőle. (Amibe beledöglik…)

Most valahogy eljött az ideje, hogy ki-ki elmesélje dugós sztorijait. Vámosé bele van szőve a filosz foglalkozás rémes betegségébe. Hőse Goethe-t kutatja (hány nője volt, mikor hogyan románcolt, és költött?) – közben imádja az Ápisz cuccokat (van aki még e szót ismeri: papírüzlet, tollkészlet, betűk, könyvek illata, könyvtárban bújni, és közben seggekről álmodozni, kehes filosznak lenni és delnőkre mászni… Ismerős, ha ismerős.

Vámos nyelvi leleményében villog. A szleng ironikus forgatása nemcsak okít, de a regénynek is ad valami sajátos lebegést a tényvalóság és fél-mosoly között – ami az irónia. (Ácsingózik egy színésznő után, valahogy be is kerül annak ágyába, de ne tudd meg milyen rémségek történnek ott a bránerrel… ami Vámosnál Krámer, mert kamaszkorában félreértette a kifejezést és most így használja…)

Szerintem a legjobb Vámos regény eddig. Mert hogy a digi-dugi történetek, az ácsingózás, a férfiember állandó koslatása (pinavadászata) nagy írói trükk: elfedi (csak áttűnni engedi) a szerelmi szenvedést, hogy sok nő van, de csak egy a fontos. Ami közhely, de abban a kiszerelésben, ahogy Vámos tárja eléd, halálra röhögöd magad, aztán bőgsz, netán kivágod az egészet az ablakon. (Ha nő vagy, felháborodsz – de ott vannak a nőalakok, azok felpofozzák a hőst helyetted is…) Majd megbékülsz: ezt a páros viszony - megoldhatatlan. Kb. ez a tanulság.

Ja meg a szleng. Amit nem árt pontosan használni. Nekem az tetszett a legjobban hogy V.M. a regény végén – mint egy tudományos dolgozatban – köszönetet mond pár írótársának, köztük Dalos Györgyek és Karfiáth Orsolyának. Csak tiszta forrásból. Ki merné ezt megtenni?

(Powered by alma)
2007-11-04 22:21:00 | Permalink | Kommentárok(0)
Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
1960 – Lausanne. A Tabaris-mulató egyik páholyában ül Husszein, jordániai király. Nagyon tetszenek neki Rodolfo kártyamutatványai. A műsor után a bűvész öltözőjében megjelenik egy elegáns úr, s meghívja Rodolfót a király páholyába. Őfelsége közelről szeretné látni a kártyatrükköket.

 
Aforizmák
„ A sötétség segíti a sötétséget."
Hugo
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ