Az „éndoku”, mint korrajz
Dátum: 2010. július 18., vasárnap, 10:24

/Aczél Endre: Amit megírhatok című könyvéről/

Hát persze hogy a tévé-fejezetnél nyitottam ki. Nagyon is emlékezetes volt, mikor ő csinálta a Híradót meg a Hét című műsort. Nem csalódtam: a történet kibomlik, a nem publikus háttérhistóriákkal – diszkréten, bulváros körítés nélkül. Hogy került oda, kiket vett maga mellé, hogyan reformálta meg az adást – például belpolitikával kezdte, törölte a sok „fogadta…, elutazott…, megérkezett…” stb. protokoll-híreket – és a gazdaság dolgait is rákapcsolta a képernyőre. (Akkor is halálosan fontosak voltak ezek a hírek, csak épp sem a vezetésnek, sem a bölcsész-végzettségű újságíró társadalomnak nem ízlett erről szakszerűen írni…)

Megfogott a korrajz. Bár életét meséli, helyszínekre bontva: Moszkva, Peking, London, Budapest – mégsem én-regény ez az önéletrajz. Nyílt szájú, mondanám vagány ez a beszédmód (mindenkit nevén említ, akit nem, keresztneve révén kitalálható), de nem a személyek, hanem a struktúra érdekli. Amúgy két újdonság fegyverzett le: az egyik, hogy senkiről sem ír rosszat. (Kondor Katalin – mikor vele dolgozott profi volt – ennél többet nem mond róla.) Pedig ennek a műfajnak – rossz nyelvek szerint Magyarországon ma minden második ember önéletrajzot ír – az az átka, hogy idős korukban a szerzők kígyóhoz-békához folyamodnak múltfeltárás helyett. Aczél visszafogott. Akit nem szeret, arról legfeljebb azt mondja, hogy tudja az okait, ám nem akar belemenni a sárdobálásba. Úri gesztus: nagyon csípem. (Más kérdés, hogy aki „elárulja”, az kap pár csípős bekezdést. Például Pozsgai…)

A másik: bájos vidámsággal meséli sikereit (A Hét fénykorában – írja – vasárnap délután négykor kiürült a Balaton, az emberek rohantak haza meghallgatni, mit mond az Aczél… – de belemegy kudarcai rajzába is, nem kíméli magát. Azt akarom mondani, hogy nála nincs önfényezés. (Mikor a rendszerváltás után „visszatér”, első tévészereplésénél akkora gombóc van a torkában, hogy képtelen megszólalni, lemondja a fellépést… – ki írna meg ilyesmit önmagáról? Senki. Megírja azt is, hogyan készül az Acélsodrony  adásaira: az izzadságos melót, a küzdelmet a szöveggel – rövidnek kell lenni, és zenés betéteket kell hozni (mellékesen: a zenei betétekkel nyert lóhossznyival). A munkának ezeket a keserű titkait se mesélik el az önfényezők. Megírja kirúgásának történetét is – nem kellemes história – ki rakná ki a placcra az ilyesmit? Senki. Kivéve Aczélt: igaz, ő megteheti, van mire őszintének lennie.

És persze a legfontosabb: fantasztikus háttérinfók tárházát hozza eléd. Amit itt megtudhatsz Thatcherről (Vaslady) kormányzási módszereiről – Aczélnak adott egyedül interjút Kelet-Európából –, vagy a Gorbi-korszak orosz és hazai molyolásairól: az egyedülálló. Mert mindent másképp lát, mint ahogy azt ma illik, vagy ahogy a „sajtómunkásoknál” közhellyé vált: másképp ír Putyinról, másképp Oroszország csesztetéséről, másképp Amerikáról (nem tetszett neki – de elemzi is miért?), másképp a „ker.tévék” korszakáról (médiaelemzők: érdemes belenézni, hanyatt fogtok esni…). Van véleménye, aminek legalább hetven százaléka szembemegy a ma divatossal. Hát ezt díjazom a leginkább: az írás bátorságát. Ritkaság.

És persze nagyon tud írni. Olykor leteszed a könyvet, mert fogod a hasad a röhögéstől egy-egy benyögésébe botolva. Másutt halál precíz elemző, rövid és szellemes. (Idézek párat: hol tolta el az Antall kormány a hazai iparpolitikát – túl sok mindent adtak el külföldnek; hol és miért ment félre a magyar agrárium sorsának alakulása – megszüntették a nagyipari mezőgazdasági termelést; igaz-e, hogy Grósz csak hülye volt? – Nem, csak rövidlátó…) És mindenütt szkeptikus de objektív marad, szkepszise ellenére. Imádom.

Csodálkozol, hogy csak ajánlani tudom?

(alma)

2010-07-18 10:24:55 | Permalink | Kommentárok(0)
Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Úgy látszik a tehetséget, a zseniket máshol sem becsülik meg. Amikor Robert Burns meghalt, nem sokkal temetése után márványemlékművet állítottak neki.
 
Molnár Ferenc jókedvű társasággal vacsorázott egy óbudai vendéglőben. Az asztalok között állandóan ott lábatlankodott egy szemtelen kiscsirke, le-lecsapva a morzsákra.
Aforizmák
„ A sötétség segíti a sötétséget."
Hugo
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ