Most Gothár Péter birkózik vele a Vígszínházban: rendezése próbálja ironizálni a játékot. A szöveg nem igen engedi. Petruchio (Nagy Ervin) elementáris férfi-idol, brutálisan fog neki az átnevelésnek, de ahogy látom, Gothár engedi a fiút árnyékra vetődni. Ugyanis itt ez a Kata (Börcsök Enikő) nem is olyan házisárkány. Csak rossz a híre, városi legendák terjednek nagy szájáról - és a macsó kérő bedől a pletykának és ennek alapján csicskáztatja a lányt. Aki maximum frusztrált – korosodik, pártában maradt, húga férjhez megy, mindenki őt csúfolja: van rá oka. De nem olyan agresszív csaj, mint aminek Varró Dani szellemesen ordenáré fordításából megismerhetjük. Imádni való, ahogy hozza ezt a szomorú figurát.

Kísérletnek veszem ezt a rendezői megoldást. Illetve keresem a felmentést: feminista lelkem nem bírja elviselni a nők bealázását - itt Kata éheztetését, hacsak ez nem egy komikus tévedés következménye. Persze a szöveg ellenáll, a megoldás kísérlet hol bejön, hol nem érzékelhető. (De az is lehet, hogy tévedek: Nagy Ervin isteni játéka valahogy nem hajaz egy ilyen darabfelfogásra. Szóval: csak reménykedem, hogy a 21. században nem kell már „asszony, a pofád!” gesztusra épített darabnak szurkolni.)

A darab másik szálán Bianca (a bájos Réti Adrienn) kérői küzdenek – álruhában, tapló módon – a lány kegyeiért és egymás ellen: igazi mulatság. Különösen Bujdosó Nóra szellemes-szürrealista jelmezeiben, ahol az egyik feje helyén könyveket látunk (irodalomtanár) a másik nyakában hegedű (fejéhez vágták: zenetanár).

Különben a produkció zajos, mesterséges káosz tombol a színen, mindenki ordibál – szóval reneszánszban vagyunk (fiúk vetkőznek, meztelenkedést illetően lányok már uncsik lettek.) Nem baj, jót mulat a közönség, örülhet a sok apró ötletnek, (Fesztbaum Béla, Lukács Sándor, Harkányi Endre alakításának).

Szóval: Gothárnak sikerült valami egészen mást csinálni ebből a komédiából. A darab végén ugyanis Börcsök elmotyogja a megszelídített nő híres vallomását (mindenkor az uramnak van igaza) – aztán úgy visszakézből Nagy Ervin fejéhez vágja az ezüst tálat, amin Petruchio hozta a jutalom kaját. Petruchio kinyúlik a színpadon: győztes Kata, és a Nő, aki túljár a hülye pasik eszén.

De idáig el is kell jutni, végig kell nézni hogyan kínozza ez a szép macho gyerek ezt a csodálatos nőt, - bocs, elfogult vagyok a darabbal szemben. Gothár nekifutott, próbálkozott, mondjuk egy nullára kikap Shakespeare-től. Az is valami.

(Powered by alma)