A Fővárosi Ítélőtábla az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesület felperesnek a Blogmusik SAS alperes ellen szerzői jogdíj megfizetése iránt indított 8.Pf.21.212/2017 ügyszámú perben meghozott részítéletében helybenhagyta a Fővárosi Törvényszék részítéletét, amelyben megállapításra került, hogy az alperes megsértette az előadóművészek szerzői joggal szomszédos jogait azzal, hogy 2012. október 1. napjától Magyarországon a hangfelvételben rögzített előadásokat oly módon tette a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a hozzáférés helyét és idejét a nyilvánosság tagjai egyénileg választhatják meg, azonban ezen tevékenységéhez a felperestől előzetes engedélyt nem kért, a felperes mindenkor hatályos díjszabása szerinti adatokat nem közölte és az előadóművészi jogdíjat nem fizette meg a felperes részére, valamint kötelezte az alperest az általa működtetett Deezer zeneszolgáltatási platformmal kapcsolatosan adatszolgáltatásra.
26/2016. (IX. 8.) EMMI rendelet az emberi erőforrások minisztere által adományozható elismerésekről
Az Országgyűlés a Magyar Művészeti Akadémiáról szóló törvény módosításával létrehozta a művészjáradék intézményét.
"Ahol a kalandok várnak”
Művész Üdülő Zamárdi Vécsey Károly u. 16. szám alatt a szabad strandtól kb. 300 m-re található, zárt parkolóval rendelkező Üdülőház. 2018 évben – igény szerint üdültetés keretében - egész évben, különböző programokkal várja a pihenni, kikapcsolódni vágyókat!
Önálló üdülési lehetőség előzetes turnus meghatározás nélkül, de ezen belül főszezonban minimum 3, egyébként minimum 2 éjszakára vehető igénybe.
(Hévíz Római u. 5 szám, Balatonfüred Táncsics Mihály út 14 szám)
Bizalmas információ
Örkény István a XX. század derekán alkotott. Az akkori kor (főként a politikai réteg) nem nagyon ismerte el munkásságát, sőt, nem nagyon kedvelte azt. Ezért aztán Örkény úgy döntött, hogy önként felhagy hivatásával, s megpróbálkozik az újságírással.
Elindult útjára. Elment az épülendő Sztálinváros helyére, ami mint tudjuk, a szocialista tömb acéltermelő „fellegváraként" volt beharangozva. Nem látott a kijelölt helyen semmi mást, csupán egy hatalmas rétet, néhol fák vagy bokrok halmaza, s a rét közepén egy már-már idősödő embert, nyugágyban. Odasétált hozzá.
– Jónapot elvtárs! – köszöntött rá emberünkre.
– Jónapot! – köszönt vissza az.
– Mondja elvtárs uram, nem tudja véletlenül, hogy hol fog épülni a nagy sztálinvárosi kohó?
– De tudom jó uram, itt fog épülni – felelte az.
– Itt? De hát itt nincs semmi, csak egy rét. Itt fog épülni a világ legnagyobb acélkohója? – csodálkozott Örkény.
– Igen. Augusztusban itt acél fog folyni elvtárs...
– Augusztusban? Az ide két hónap!
– Szocialista rohammunkával fel fog épülni. De tessék mondani elvtárs, kicsoda Ön? – váltott hangsúlyt az idegen ember.
– Én? – kérdezte Örkény. – Én Örkény István vagyok.
– Örkény... - gondolkodott az öreg. – Az író Örkény? A patikus úr fia?
– Az, az – bólogatott az író.
– Akkor elárulom a tiszteletes elvtársnak, ló**** fog itt folyni nem acél...
