Éjfél után
Volt idő, amikor egyes színházak szinte versengtek egymással abban, hogy melyikük tud hosszabb előadást tartani.
Egy nagy múltú prózai színházunkban egy klasszikus mű bemutatója úgy elhúzódott, hogy még éjfél után is javában tartott az előadás.
A közismert kritikus egyszer csak felállt – valamivel éjfél előtt – és kifelé indult a nézőtérről. A színház titkára rémülten szaladt utána:
– Még nincs vége az előadásnak!
A kritikus egy ásítást elnyomva kacsintott a titkárra:
– Nekem csak mára szól a jegyem!
Egy nagy múltú prózai színházunkban egy klasszikus mű bemutatója úgy elhúzódott, hogy még éjfél után is javában tartott az előadás.
A közismert kritikus egyszer csak felállt – valamivel éjfél előtt – és kifelé indult a nézőtérről. A színház titkára rémülten szaladt utána:
– Még nincs vége az előadásnak!
A kritikus egy ásítást elnyomva kacsintott a titkárra:
– Nekem csak mára szól a jegyem!
