Chagall sálja

Sinkovits Imre halálával nagy veszteség érte a magyar színházi életet. Művészetének nagyságáról, tehetségéről oldalakat írhatnánk. Ehelyett álljon itt egy történet, amelyet Dőry Virág művésznő mesélt el, neves kollégájára emlékezve:
–  A Madách Színházban ment egy darab, amelyben Sinkovits Imre Tolnay Klári partnere volt, Chagallt, a festőt alakította. A produkció jelmezeit én terveztem. Többek között egy zöld sálat is csináltattam a festőnek. A jelmezes főpróbán azonban a szívemhez kaptam, amikor megláttam a sálat Sinkovits nyakában. Hihetetlenül rosszul állt neki az a salátazöld szín. Le akartam szedni róla, ám ő nem engedte, hiába magyaráztam, milyen pocsékul néz ki benne. Aztán elérkezett a premier, amelynek vacsorajelenetéhez egy tál salátát rendelt magának. A zöldségeknek majdnem ugyanolyan színük volt, mint a sálnak. Sinkovits Imre előbb megette a salátát, majd utána „elfogyasztotta" a sálat is. A közönség – Tolnay Klárival együtt – dőlt a nevetéstől, percekig képtelenség volt folytatni az előadást. Akkor értettem meg a borzalmas ruhadarabhoz való ragaszkodásának okát. Ezzel igazolta a színházi közhelyet: az igazi színész még a hibából is erényt kovácsol.

Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Egy frissen szerződtetett fiatal énekes abban a szerencsében részesült, hogy az Opera színészbüféjében összebotlott Székely Mihállyal, a világhírű basszistával. Az újonc megragadta az alkalmat, hogy bemutatkozzék a nagy művésznek.
 
A Le Radical (1887. március 19.) san franciscói híre: egy odavaló műbarát megrendelte Párizsból a milói Vénus másolatát. Meg is érkezett, persze kar nélkül. A műbarát beperelte a Central Pacific Companyt kártérítésért.
Aforizmák
„ Az ember élete nem az, ami megtörtént vele, hanem az, amire emlékszik, és ahogyan visszaemlékszik rá."
Gabriel Garcia Marquez
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ