BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
Magányos léptek!
Dátum: 2010. március 23., kedd, 23:03
gondolat...

 

 

 

 

Magyarázatot kéne szolgáltatnom, minden kifejezésemet, hiszen érthetetlen arcokra lelek, bármerre nézek. Megannyiszor hozzáadtok tévképzeteket, pedig a tó tükre tiszta, nem kavar rajta vihar, villámcsapás zaja. Menetelek arcaitok előtt, látom keserves lelketek illuzionált nyomorát, s várjátok a megmenekítő csodát. Kacagásotok visító üvöltés, melyet tán saját füleitek sem hallanak meg. Mily szánalmas ácsolt gondokkal élni, s a valót meg sem látni. Szorongásaitok félelmében, a legnagyobb félelmetek, saját félelmeid valós átélése, s szembenézése mindazokkal, s azzal, melyet újból s újból elétek kovácsol az élet. S csak meneteltek tovább a nagy úton, a nektek megrendezett színpadi soron. Minduntalan más szereplőkkel, de ugyanazt a darabot játssza elétek az élet. Homályos látásotok a ködön át elveszik, hiszen türelmetlenségetek az órát pörgeti. Angyalok tétlen sora feszült arccal követi lábaitok nyomát, s sietségeitek okozzák megváltásaitok halálát. Az ember legnagyobb hibája, hogy nem tanul semmiből. Átélt-megélt helyzetek, saját csapdánk, magunknak készíttetnek. Mintha folytonos köröket írnák le, mintha magunkat járnánk körbe. Ismerős helyzet, gyanús érzelmek, mi az, mit nem oldottunk meg? Kiálltunk, de szavunkat nem hallja senki sem, égben zeng, dühöng a semmibe, mint pusztában a homokvihar. Szélcsend kell már nékünk, bár olyanok valánk, mint a porszemes sivatag, felkap a szél, s hagyjuk, had repítsen. Nem teszünk, s nem gondolkodunk. Vélt gondolatainkban hisszük azt, hogy jó. Belül tomboló hurrikán megsemmisítő ereje dúlja viharát, s elsöpör mindent, mi az útjába áll. Vacogtok, fogaitok csikorgatva, ültök egymagatokban, szánjátok önnön magatokat, vártátok a vulkán kitörést mástól, vártátok hogy szavaitokat mások adják szátokba, vártátok azt a személyt, ki gondolataitok mélyére néz, olvas, mintha könyvet lapozna, szavak s érzelmek nélkül vártátok a lavinát, földet megrengető kettészakadást, de szélcsend van, nem borzolja hajaitokat az ágak metsző foga. 

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
leslie 2010-03-26 19:27 | Válasz erre | #1
Ez mi akar lenni? Bocsesz, de nem vágom.

Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Maurice Joxant-nak, Lautrec barátjának az a gondolata támadt, hogy Lautrecnek bizonyára örömet szerezne, ha kijárná neki a Becsületrendet.
 
Az 1946-os Csongor és Tünde felújítás egyik legemlékezetesebb színészi alakítása Gobbi Hilda nevéhez fűződik. A fiatal művésznő Mirigy-boszorkány félelmetes figuráját a magyar népmesék szellemében formálta meg, – s a visszataszító, csúf, vén szipirtyó, különösen az ifjúsági előadások közönsége körében, meglepően népszerű lett.
Aforizmák
„ A boldogság titka a jó emésztés és a rossz memória."
Ingrid Bergman
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ