Delicatessen
Dátum: 2010. március 26., péntek, 12:02
Régi elmaradásomat pótoltam be tegnap este a Delicatessen-nel. Hát, nem nyertem vele túl sokat.
Oké, már az Elveszett gyermekek városa sem volt a kedvenc filmem, de a látványvilága egyedi volt, így aztán ez utóbbiban ez alkalommal is bízhattam, hisz ugyanaz a francia (Caro-Jeunet) alkotópáros jegyzi mindkét filmet.

A sztori röviden annyi, hogy egy nagy világkatasztrófa után 15 bévvel, bármikor, bárhol, egy fiatalember elvetődik egy álláshirdetésre egy házba, ahol a lakóközösség mindig a potenciális állásra jelentkezőket fogyasztja el jóízűen, vezérük, a Hentes közreműködésével. Ők még húsevők, ellenük meg földalatti mozgalomban a vicces vegetariánusok, akik nem szeretnének a húsevők fogai alá kerülni. A hentes lánya beleszeret ebbe a furcsa fiúba és szeretné megmenteni és - a vegetariánusok segítségével - úgy is tesz.

Ennyi röviden a sztori, közben persze a bizarr látványvilág és figurák, bájos a Hentes rövidlátó lánya, de a nagy kedvenc a folyton hangokat halló hölgy, aki mindig szeretné megölni magát, róla kicsit a South Park-beli nagypapa jutott eszembe, aki az unokájával akarja kinyíratni magát és neki sem jön össze,  na, ez a figura hasonlóan morbid és maradandó.

Sok érdekes rendezői ötlet van benne, jók a figurák, de összességében nem kötött le annyira, s a végén nem is értettem, minek kellett megnéznem ezt a filmet. De most már mindegy.

Aki más véleményen van, nyugodtan cáfoljon meg!
Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
élet 2010-03-26 20:03 | Válasz erre | #2
Remélem, legközelebb jobbat tudok majd ajánlani.

leslie 2010-03-26 19:19 | Válasz erre | #1
Uffff...Nem, én ezek után biztos, hogy nem nézem meg..!

Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Egy ragyogó filmötlet megírása kapcsán szóba került egy ismert író neve.
 
Ludwig van Beethoven és Johann Wolfgang Goethe 1807-1808 táján együtt üdültek Karlsbadban. A zseniális zeneköltő és a költőzseni összebarátkoztak, s gyakran indultak együtt kocsikirándulásra.
Aforizmák
„ A halál nemcsak az élet vége, hanem az élet orvossága is. Sehol sem lehet olyan jól kinyújtózkodni, mint egy koporsóban"
Tillier
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ