Delicatessen
Dátum: 2010. március 26., péntek, 12:02
Régi elmaradásomat pótoltam be tegnap este a Delicatessen-nel. Hát, nem nyertem vele túl sokat.
Oké, már az Elveszett gyermekek városa sem volt a kedvenc filmem, de a látványvilága egyedi volt, így aztán ez utóbbiban ez alkalommal is bízhattam, hisz ugyanaz a francia (Caro-Jeunet) alkotópáros jegyzi mindkét filmet.

A sztori röviden annyi, hogy egy nagy világkatasztrófa után 15 bévvel, bármikor, bárhol, egy fiatalember elvetődik egy álláshirdetésre egy házba, ahol a lakóközösség mindig a potenciális állásra jelentkezőket fogyasztja el jóízűen, vezérük, a Hentes közreműködésével. Ők még húsevők, ellenük meg földalatti mozgalomban a vicces vegetariánusok, akik nem szeretnének a húsevők fogai alá kerülni. A hentes lánya beleszeret ebbe a furcsa fiúba és szeretné megmenteni és - a vegetariánusok segítségével - úgy is tesz.

Ennyi röviden a sztori, közben persze a bizarr látványvilág és figurák, bájos a Hentes rövidlátó lánya, de a nagy kedvenc a folyton hangokat halló hölgy, aki mindig szeretné megölni magát, róla kicsit a South Park-beli nagypapa jutott eszembe, aki az unokájával akarja kinyíratni magát és neki sem jön össze,  na, ez a figura hasonlóan morbid és maradandó.

Sok érdekes rendezői ötlet van benne, jók a figurák, de összességében nem kötött le annyira, s a végén nem is értettem, minek kellett megnéznem ezt a filmet. De most már mindegy.

Aki más véleményen van, nyugodtan cáfoljon meg!
Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
élet 2010-03-26 20:03 | Válasz erre | #2
Remélem, legközelebb jobbat tudok majd ajánlani.

leslie 2010-03-26 19:19 | Válasz erre | #1
Uffff...Nem, én ezek után biztos, hogy nem nézem meg..!

Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Az Isteni színjáték tengernyi szereplőjéből és fordulatos eseményéből is kitűnik, hogy Dante emlékezőtehetsége rendkívüli volt. Erről a csodálatos memóriáról egy szerény, de frappáns történet is beszámol.
 
Goethe még diák korában gyakran sétált a város határain kívül is. Egyszer egy keskeny ösvényen járt éppen, amikor a vele éppen rossz viszonyban álló diáktársa jött szembe.
Aforizmák
„ Aki sohasem követ el esztelenséget, korántsem olyan bölcs, mint ahogy gondolja."
La Rochefoucauld
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ