Pi
Dátum: 2010. április 5., hétfő, 16:39
Imádom Darren Aronofskyt és ez a filmje maradt ki eddig a szórásból. Imádtam a Rekviem egy álomért, jól befordultam tőle:-), életem egyik legnagyobb filmélménye volt A forrás és nagyon szerettem A pankrátort. Végre megvolt a Pi is.

Akkor először a tartalmáról tömören: A matematikus zseni Max Cohen egy új felfedezés küszöbén és az őrület határán áll. Körülöttünk minden rendszerekből áll össze, és Max az egyik legnagyobbat akarja megfejteni: a tőzsde rendszerezett káoszát. Egy hatalmas számítógép, az Euclid segítségével megpróbál rendszert találni a másodpercenként gazdát cserélő részvények forgalmában. Miután Max a számítógépbe táplálja a héber ábécét, az Euclid kiad egy kétszáztizenhat számjegyű összeget. Ez a számsor a Tóra szerint Isten neve lehet. Maxot eközben folyamatosan üldözi egy cég, amely bármit megtenne, hogy megszerezze a kapott eredményt. Ez az elviselhetetlen helyzet és állandó migrénjei, élet és halál közé sodorják a matematikust. 

Na, akkor ennyi lenne a sztori lényege. A film 1998-as egyébként, tehát napjaink szerintem egyik legtehetségesebb rendezőjének korai munkája. A film fekete-fehér, sok villódzó képpel, olyan snittekkel (rohama van és beveszi a gyógyszert), mint a Rekviem egy álomért-ban. De ez az egyetlen dolog (ezek a snittek), amelyekben felismerem: igen, ez Aronofsky, mert különben a rendezőnek MINDEN FILMJE TOTÁLISAN MÁS!

A film nagyon pörög és teljesen magába szippant, a nézők belepottyannak a zseni fejébe, szinte fizikailag érezzük a rohamait, a rajta egyre elharapódzó tébolyt, hű, amikor abba az agyvelőbe belenyomja azt a tollat vagy micsodát, az szinte az agyamba hasított...(Közben nekem beugrott Lynch, ő tud még ilyeneket...) Tényleg, a zene, illetve a hangeffektek: zseniálisak.



A zseni nagy feladata: próbálja a világot és a világban található jelenségeket a számok nyelvén leírni, magyarán leírhatóvá tenni a leírhatatlant, megszámlálhatóvá tenni a megszámlálhatatlant, értelmezni az értelmezhetetlent. Az ember, aki véges, próbálja magáévá tenni, próbálja felfogni a végtelent. Próbál kozmoszt csinálni a káoszból. Zseniális és lehetetlen küzdelem, csakis tébolyhoz vezethet! És a mozi tökéletesen bele tud minket vonni ebbe a tébolyba. Más kérdés, hogy nem könnyű belekerülni – még nézőként sem – ebbe a végtelen spirálba. De kivételes élmény!

Aronofsky olyan dolgokat tud, olyan dolgokat érez és ért, amit csak kevesek.

Maga a film baromi nehéz, rossz érzés nézni, megvisel, s nem fogsz föl mindent belőle elsőre. De azt érzed: egy zseni munkáját látod egy másik zseniről. És ennek a végtelenségnek csak apró, porszemnyi részesévé válni is kivételes élmény.

 

 

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
G. B. Shaw híres volt szarkasztikus megjegyzéseiről. Egy alkalommal régi hölgyismerőse panaszkodott az írónak:
 
Gombaszögi Ella társasági ember, nagy kártyajátékos volt, de csak olyanokkal játszott, akik legalább olyan jók voltak, mint ő. A játszmákból nem ritkán vesztesként került ki, de ezt nem bánta, mert legalább volt alkalma egy kis zsörtölődésre.
Aforizmák
„Egy eszme nem felelős azokért, akik hisznek benne."
Don Marquis
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ