Csak  értetlenül ülök itt. Amikor szombat hajnalban - mert már régen kinevezhettek tudtomon kívül a Nemzet Éjjeliőrének - futólag belenéztem  a netbe, láttam a nevét meg hogy meghalt. Á, mondom kómás vagyok még, ez valami félreolvasás lehet csak, ilyen nincs... Hát hisz óriási szerelem dúlt, volt Maldív-szigeteki méznyalás is; nem,  ez biztos csak tévedés!  De nem volt az. Mára már minden vad teória felmerült. Azt tényként írják ugyan, hogy súlyosan depis volt, de  Terry Balck révén elterjedt, hogy nem is önként került nadrágszíjainál fellógatva arra a konyhai gázcsőre. Egy olyan otthonban - Batíz András exszóvivő és tévés lakásában, mely némi botrány generált régebben - , ahová soha nem látták bemenni éber szomszédnénik. Akik azért a legjobb watchdogok  gangszerte a városban...

Mindenképp furcsa és borzongató az is, hogy egy teológiát végzett ember, aki jezsuita szerzetes - mely a legszigorúbb regulájú katolikus rend - akart lenni, épp Nagypénteken dobta el magától az életet, nem várva meg 38. születésnapját, ami tán három hét múlva lett volna. Egy ilyen mélyen hívő katolikus maga ellen fordul - pláne ilyenkor -, pedig azt elkövetni neki, milyen nagy bűn! Én nem vagyok vallásos, de úgy olvastam sok helyen, hogy az öngyilkos - megfutamodva problémái, elintézendő, rámért dolgai elől -, sajnos épp hogy nem talál nyugalmat halála után se. Hanem magára vesz egy súlyosabb karmát ezzel a lépéssel.
Daróczi - az meséli, aki 10 éve együtt volt vele egy brüsszeli újságíró konferencián - kedves, bájos, vidám, nyílt értelmes fiú benyomását keltette akkor. Róla hitte volna el legutoljára, hogy erre és így képes.

Ugye van a figyelemfelkeltő tett, amikor még visszafordítható a dolog: ilyesmi a gyógyszer-lenyelés - de nem annyi, ami halálos - és  előtte/közvetlen utána  ezt szét is kürtöli az illető a világnak: régen telefonon, ma sms-ben, facebookolva, iwiw-en.. Hogy azé, ha lehet, megmentsék, és általában meg is mentik. Néha a valcolót is, ha nem ejt mély sebet. De aki végletesen komolyan gondolja a kaszással a randit, az sajnos akaszt vagy ugrik. (Domján Edit is vagy háromféleképp esett magának 1972 karácsonyán. Volt szomszédom - ő is mániákus depressziós volt szegény sőt ráivott a gyógyszereire - gázcsőre kötötte magát és előtte ki is nyitotta a gázt. Még jó, hogy  gyanútlan felesége egy Koncz Zsuzsa-koncert után kulccsal ment be a lakásba és nem csöngetett. Akkor én se blogolnék itt.)

Daróczi tehát nem cicózott, biztosra ment sajnos  - és nem értem a miértet. Depressziós, ha volt, szomorú tény - na de  azt lehet kezelni, nem? Magánélete a topon (a bulvárt azért ők húzták magukra, de láthatóan ez nem zavarta), szakmailag is elért mindent - kormányszóvivő volt régebben, tisztelték a megtett hatalmas útját Csepel cigánytelepétől idáig -, jómódú volt, keresett és szeretett, ismert,  sikeres  ember. Ráadásul húsvét jött;, a szerelmének kislánya biztos már várta a nyuszitojások meglelését vele a kertben. Hogy juthat ember ilyen elhatározásra egy könnyed flörtös déli facebookozás után???  Még csak nem is szakítottak Liptai Claudiával, az x. dögös vörösével (kedvenc női fazonja volt), akiben élete szerelmét tisztelte féléve már.

Mindenki megrendülve mondta még aznap, hogy ez sajnos nagyon rossz példa a cigányságnak: ha ez a feltörekvő és valóban lenyűgöző eredményeket felmutató férfi ennyire megroppant, hogy bele is pusztult az Útba, vajon vállalja-e majd másik fiatal is közülük ezt a golgotát? Túllépve évszázadok kötöttségén és a  - néha bénító - hagyományhoz  rögzöttségen, minden visszahúzást legyőzve, sőt  a sajátjai irigységét elviselve megy-e más is ennek ezek után? Egyenest neki a többség egyre erősebb ellenszenvből épített falanxának?
 Darócziról amúgy leginkább szép szavakat lehet most olvasni, hálisten - talán még sincs veszve minden emberség ebben a teljesen kicsontozott mai helyzetben...

Jó lenne, ha nyugodhatna - de a találgatások nem fognak megszűnni. Túl hátborzongató s érthetetlen minden körülötte. Véget vetek az ügynek - voltak utolsó szavai. Közelebb nem visznek a megoldáshoz.  :-((