BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
Vénusz
Dátum: 2010. április 14., szerda, 19:43
Most néztem meg a Vénusz című, 2006-os filmet, amelyben Peter O'Toole-t Oscar-díjra jelölték. Hűű, ez egy hatalmas mozi!
Akkor essünk először túl a tartalom ismertetésén:
 

"Maurice és Ian ősrégi jó barátok és veterán angol színészek, akiknek sohasem sikerült igazán a csúcsra jutni, bár nyugdíjas éveik alatt is kitartóan próbálkoznak. Berögzült szokások szerint élnek, reggelente kedvenc kávézójukban mennek menetrendszerűen egymás idegeire.

Egy napon betoppan Ian vidéki unokahúga, Jessie, aki alaposan a feje tetejére állítja a két öregúr életét. Iannek nincs elég türelme hozzá, Maurice viszont szárnyai alá veszi a lányt. Megigézi Jessie fiatalsága, és miközben próbálja meghódítani, rá kell döbbennie, mennyire keveset tud saját magáról, holott az élete már a vége felé közeledik...

Az Oscar®-díjas Vanessa Redgrave is feltűnik Roger Michell (Sztárom a párom, Ütközéspont) rendező kedves vígjátékában, amelynek főszerepéért Peter OToole-t 2007-ben Oscar®-díjra jelölték."


Megrendító, emberi, mély, megrázó, felkavaró, elgondoolkodtató film egy, az öregséget elfogadni nem akaró, szeretnivaló férfiról, aki még a nevetségessé válás kockázatát is vállalja, csak férfinak érezze magát. O'Toole alakítása mélyen megrendített, de minden színész alakítása gyönyörködtet, külön kiemelve Vanessa Redgrave-t, aki szerintem napjaink egyik színészóriása. Gyönyörű, bölcs, mély kék szemében tán évezredek bölcsessége rejlik. O'Toole-lal közös jeleneteik filmtörténeti pillanatokká emelkednek, s O'Toole alakítása végig pazar, elgondolkodtató, bölcs, önironikus, keserves és életteli. Alakítását nézve eszembe jutott, milyen gyönyörű férfi volt fiatalon, az Arábiai Lawrence-ben például, s időskori arcán még átsejlik a dicső férfikor sármja, de már elesettséggel, kétségbeeséssel párosul. Szinte könyörög a szeme, amikor a fiatal, kissé csiszolatlan lányra néz, akit az ő tekintete emel Vénusszá.  



O'Toole ebben a pazar, feledhetetlen moziban egy olyan ember harcát mutatja meg (s talán magamat ismétlem, mikor leírom), aki nem hajlandó elfogadni sem öregséget, sem betegséget, sem halált. - S biztos vagyok benne, hogy még a saját halálát sem.
Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Két bíboros szemrehányást tett Rafaellónak, hogy egy festményen Péter és Pál apostol arcát nagyon pirosra festette.
 
Kálmán Jenőnek, a XX. század aranyos humorú pesti írójának volt egy kutyája. Egy rendkívül okos puli, amelyről könyvet is írt, és amely a történelemben – legalábbis a kutyatörténelemben – egyedülálló dolgot művelt.
Aforizmák
„ ...aki meghallgatja a IX. szimfóniát, és utána nekiül, hogy tapétaminát rajzoljon, az vagy szélhámos, vagy degenerált."
Loos
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ