BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
Vénusz
Dátum: 2010. április 14., szerda, 19:43
Most néztem meg a Vénusz című, 2006-os filmet, amelyben Peter O'Toole-t Oscar-díjra jelölték. Hűű, ez egy hatalmas mozi!
Akkor essünk először túl a tartalom ismertetésén:
 

"Maurice és Ian ősrégi jó barátok és veterán angol színészek, akiknek sohasem sikerült igazán a csúcsra jutni, bár nyugdíjas éveik alatt is kitartóan próbálkoznak. Berögzült szokások szerint élnek, reggelente kedvenc kávézójukban mennek menetrendszerűen egymás idegeire.

Egy napon betoppan Ian vidéki unokahúga, Jessie, aki alaposan a feje tetejére állítja a két öregúr életét. Iannek nincs elég türelme hozzá, Maurice viszont szárnyai alá veszi a lányt. Megigézi Jessie fiatalsága, és miközben próbálja meghódítani, rá kell döbbennie, mennyire keveset tud saját magáról, holott az élete már a vége felé közeledik...

Az Oscar®-díjas Vanessa Redgrave is feltűnik Roger Michell (Sztárom a párom, Ütközéspont) rendező kedves vígjátékában, amelynek főszerepéért Peter OToole-t 2007-ben Oscar®-díjra jelölték."


Megrendító, emberi, mély, megrázó, felkavaró, elgondoolkodtató film egy, az öregséget elfogadni nem akaró, szeretnivaló férfiról, aki még a nevetségessé válás kockázatát is vállalja, csak férfinak érezze magát. O'Toole alakítása mélyen megrendített, de minden színész alakítása gyönyörködtet, külön kiemelve Vanessa Redgrave-t, aki szerintem napjaink egyik színészóriása. Gyönyörű, bölcs, mély kék szemében tán évezredek bölcsessége rejlik. O'Toole-lal közös jeleneteik filmtörténeti pillanatokká emelkednek, s O'Toole alakítása végig pazar, elgondolkodtató, bölcs, önironikus, keserves és életteli. Alakítását nézve eszembe jutott, milyen gyönyörű férfi volt fiatalon, az Arábiai Lawrence-ben például, s időskori arcán még átsejlik a dicső férfikor sármja, de már elesettséggel, kétségbeeséssel párosul. Szinte könyörög a szeme, amikor a fiatal, kissé csiszolatlan lányra néz, akit az ő tekintete emel Vénusszá.  



O'Toole ebben a pazar, feledhetetlen moziban egy olyan ember harcát mutatja meg (s talán magamat ismétlem, mikor leírom), aki nem hajlandó elfogadni sem öregséget, sem betegséget, sem halált. - S biztos vagyok benne, hogy még a saját halálát sem.
Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
J. S. Bach rajongott az orgonákért. Amikor eljátszotta legújabb műveit a hangszeren, hallgatósága mindig álmélkodva figyelte a mester virtuóz technikáját.
 
Baudleaire, a híres francia költő találkozott egyszer sétája közben egyik barátjával, Theodore Banville költővel, aki azt javasolta neki, hogy menjenek el együtt fürdeni.
Aforizmák
„Mit nem adunk föl, azt sohasem veszítettük el."
Friedrich Schiller
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ