BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
Isten érett korbácskája: Máraitól, Popperról
Dátum: 2010. április 16., péntek, 13:49
Nagyok, akik megmondták... Hittünk nekik?
Márai Sándornak is április 11-én volt a születésnapja. Szegény, ott a másik szülinapos,  József Attila mellett - ha odaülnek egymás mellé, de hát fent a dicsőséges habosbabban miért is ne; összeér, amit gondoltak és írtak a tisztességről, hazáról - nézhette, hogy ezen a napon  micsoda isi veszi át a hatalmat a teljesen elcseszett balleroktól. Itt van, hogy mit gondolt ő, az orbáni "polgárok" körében annyira hájpolt író (Gyertyák csonkig égnek, snitt) a magyar jobboldalról 1945-ben. Az a legdermesztőbb, hogy minden szava aktuális, sőt!

" Az oroszok olyanok, amilyenek, semmit nem ígértek nekünk, semmit nem akartak tőlünk, mi üzentünk hadat nekik, s most a fegyver jogán érkeztek hozzánk, legyőzött országba, mely jogcím nélkül megtámadta hazájukat. Nem illethetjük őket szemrehányással. De a magyarok! Az egyetlen ország Európában, ahol a nemzet történelmének legválságosabb pillanatában  akadt egy Szálasi-kormány, akadtak törvényhozók, akik iparkodtak megjátszani a legalitás komédiáját e horda számára! Csak hogy a zsákmányt kiegészítsék még, néhány héttel prolongálják létezésüket is elveszejtsék Budapestet s mindent, ami az országból megmaradt! Ezekkel csakugyan nincsen alku, ezek számára nem  lehet kegyelem.

 A zsidófaló, nácibarát középosztály most megkísérli, hogy mindazért, ami most történt, a nyilasokra hárítsa a felelőséget.

   Nem igaz, hogy a nyilasok nem a főbűnösök. A nyilasok csak következménye mindannak, amit ez a társadalom az elmúlt 25 évben elkövetett, hogy műveltség, erkölcs és tehetség nélkül érvényesülhessen. A nyilas horda éppen olyan bűnös, mint az a magyar vezető réteg, mely az alkotmányosság palástja alatt Horthy 25 évében szemérmetlenül fűtött, buzdított mindenfajta reakciót. Ez a társadalom ilyen egyszerűen nem háríthatja el a felelőséget. Most szívesen odadobják koncnak a nyilasokat, hogy meneküljenek. De ilyen olcsón nem menekülnek.

  Csak egyről nem beszélnek a parasztok, nagyságosok és méltóságosok: arról, hogy mit szenvedtek az orosz városok és falvak lakosai, s arról, hogy esztendő előtt magyar állampolgárok százezreit rúgták ki lakásukból, elvették minden holmijukat, nyomorúságos batyukkal gettókba, téglagyárakba, disznóhízladákba zárták őket, onnan nyolcvanával, leplombált vagonokba préselték - gyermeket, asszonyt, férfit vegyesen - ezt a nyomorult tömeget, s a vagonokban, égő hőségben hat napig utaztak a lengyelországi deportációs telepek felé, megőrültek a szomjúságtól, anyák szültek a vagonokban, és a gyermek ott hevert halottan az ölükben, s a férfiak tébolyodottan ültek a halottak mellett, húsz százalék volt a vagonokban a mortalitás... S végül az auschwitzi, olmützi Vernichterungslagerekben a gyermekeket, öregeket gázkamrákban megölték, a munkabírókat egy ideig még dolgoztatták, a lányokat, asszonyokat a kísérleti telepen beoltották betegségekkel...

  Mindezekről nem beszél senki azok közül, akik most rettegnek a beszállásolástól, és féltik a "zabrálóktól" a lisztet, a fehérneműt.

    Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a "jobboldaliság" cimkéjével ismert különös valamit, a tudatot, hogy ő, mint "keresztény magyar ember" előjogokkal élhet a világban, egyszerűen azért, mert "keresztény magyar úriember", joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem "keresztény magyar" vagy "úriember", tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a jobboldaliság minden értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt 30 éves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen. Talán megalkuszik fogvicsorgatva, s mert önző és gyáva: bizonyára hajlong majd az új rend előtt, de szíve mélyén visszasírja a "jobboldali, keresztény, nemzeti" világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni, és aladárkodni a nagyvállalatokban képzettség és hozzáértés nélkül.

  Ez a fajta soha nem változik meg, de amíg ezeknek szavuk van vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet."   

Márai Sándor 1945

A másik mai veszteség: elhunyt életének 77. évében Popper Péter. A jó értelemben vett megmondó ember, a zsinórmérték a baloldalon, akiért érdemes volt ezt a címkét még elvállalni. Talán ez már neki is sok lett, ami várható... Belemagyarázás lehet, de Hofit is elvitte a szív, a Testnevelés Egyetem előtti beszéd  másnapján. Áprilisban volt az is 2002-ben, azt hiszem...

Fogják őt, Poppert sokan, nálam részletesebben és szebben méltatni, mert nagyon okos és népszerű volt, amit szerényen de tanárosan viselt ;-). Végig  részvett a Mesterkurzuson Müller Péterrel, dr. Bagdy Emőkével, hogy tágítsa az őt hallgatók horizontját, a youtube-on megnézhetők ezek a szeánszok... Otthonos volt szakmája révén természetesen a lélektanban, azzá tette magát a keleti filozófiákban és vallásokban, ekként ablakot tárva ki mindenfelé, ahol emberség - akárcsak nyomokban - felfedezhető volt. Nagyon hiányzik majd ez a nyitott világosság megint szűkké és dohossá váló  világunkból . Nyugodjék békében!

Utolsó hosszabb, tanulságos  beszélgetése : http://www.szabadfold.hu/cikk?24836




 

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Szomory Dezső szerette az embereket, de legalább annyira az állatokat. Volt egy gyönyörű macskája, amely, vagy inkább, aki minden tekintetben megkülönböztetett bánásmódot élvezett az író legénylakásában.
 
Molnár Ferenc hajnalban hazafele tartva, Jacobi Viktor ablakából a Jacobi Szibill című művében a később legnépszerűbbé vált Kis Petrovom című dal melódiáját hallotta.
Aforizmák
„ Hősnek lenni a legrövidebb lejáratú foglalkozás a földön."
Rogers
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ