A Stohl-cikkáradatból az előző írásomba belinkeltem egy pszichológust meginterjúvoló STOP-cikket is. Az illető lélekgyógyász azt mondta, hogy a 43 évesen is bohókás fiatalembernek!!  mentegetett Stohl a macho,  jau magyarosan MACSÓ tipikus alakja. Aki bevállalja tajtsegg részegen a hazavezetést (nem a szomszéd sarokra, noha az is életveszély okozása),há` mer` ő emberen felüli ultralény, 1 db csoda! Hisz megtestesül benne a tesztoszteron hatalma, így minden tud, mer + sajna, sajna tesz is... (és bukik, like szadesz)

Ahogy a blikkes szemfüleske lefotózta, ez a nagy mucsó macsóság  -  amit úgy bevon az a  lila tesztoszteron-köd, kac-kac - a színésznél némi kis bogyócskában rejtőzött az anyósülésen... Viagra http://www.andrologia.hu/viagra.php a becsületes neve e népszerű cerkahegyezőnek. Ahogy lentebb már ironizáltam rajta, 43 évesen ez alapfelszereltsége  lenne egy családos, mutatós nővel megáldott, sportos, egészséges hímegyednek???? Hát ha még ennyi idősen se bír a gatyájában sátrat állítani  drog nélkül, mire macsó?! (A pasi és a szex-téma   nem akadémiai székfogalója itt: http://www.femina.hu/szex/mire_gondol_a_pasi_szex_kozben) Vagy épp ezt a mucsó-hiányt kell pótolni bőgetve száguldó dzsippel, chopperrel? A South Park klasszikus köcsög motorosok része választ ad :-DD. http://www.indavideo.hu/video/South_Park_13_Evad_12_resz_A_k_betus_szo
 
Akik semmiben nem érzik magukat igazi férfinak - sorolom a szerintem fontos ismérveket: felelősségteljes, józan és átgondolt, előrelátó, vonzó, humoros, erőt sugárzó, intelligens,  művelt, stb. - azok ilyen méregdrága és hangos kütyükkel turbózzák magukat jelentékennyé. (helyettük bőg a drága motor, tekintélyt csupán annak a lóereje, ára és nem az emberi személyiségük ad.) Erről már az ötvenes években ugyanilyen lenézően írt a nagy,  Olaszországban mikeskelemeneskedő író, Cs. Szabó László, az olasz suttyók zajos mopedmániájával kapcsolatban.

Aki biztos magában - és ehhez nem köll kiugróan gazdagnak, nagy karriert elértnek, szépnek lenni, csak magával harmóniában lévőnek - az röhög az ilyen pótszereken. Ilyen a pia is - van egy mondás: az alkoholista leginkább saját magától fél. Amikor belátja, mennyire kisszerű vagy ilyen-olyan, de nem amilyen szeretne lenni,  magába dönti a folyékony, megvehető, bevethető bátorságot... Hogy az pofázzon, dugjon, humorizáljon helyette. Ő meg elbújik addig a tünékeny álca mögé - mert ha nem jó sül el a dolog, mondhatja másnap: ááá, csak a rum szólt ki belőlem. Stohlnál is a tömény (vagy millió üveg sör, ki tudja) karambolozott, nem  ő... Igen, szerintem - bocs mindenkitől - gyáva szarok, akik nem merik vállalni esendő magukat. Azt a randábbik arcukat, csak így droggal, piával, Viagrával körbetámasztva.

Stohlnak szerintem jót tenne, ha nem állna  színpad, hanem elmenne magányba és ott magába nézne.. Jaj, de mibul fog létezn, brühühü???!! - jajonganak érte; nincs tartaléka, bárokba elverni pénzt meg tud?? Annak a 77 éves őrbottyáni parasztembernek, akinek a piástohl elszenvedett sérülése miatt - zöldségtermesztésből élt -, valóban a megélhetése forog kockán, mert kétórás combnyaktöréses műtét után nem fog lábra állni egy darabig. (ha megússza a z ilyenkor időseknél gyakran fellépő tüdőgyula támadását...) Őérte aggódjanak  ennyire a vastapsoló hülyék!  (Az öregúr félelmeiről - hogy végül kimosdatják a színészt minden felelősségéből és kártérítést se nagyon fog fizetni neki, itt lehet olvasni: http://www.stop.hu/articles/article.php?id=663639)

Mi az, amitől ennyire fejvesztve menekül a bazi nagy sikerek (mondjuk a műsorvezetése kupac szarnyi ripacséria, üvöltő kikiáltó a legrosszabb lizsés garnitúrából), a családi falvédőre kívánkozóan idilli boldogsága elől? Meneküljön persze, ha a tisztulás a célja, de ne rántson magával vétlen embereket!

És a mucsómacsók mind ilyenek - bocs az általánosításért. Kifelé harsány jófejek, az élet császárai - emlékezzünk lehajtott fejjel a mindig öt helyen egyszerre feltűnő Karinthy Ferencre (június másodikán lenne 89 éves), hogy teli volt vele a város, a Duna-kanyar és?!?! Használt neki?  Depressziós volt (utolsó képe tragikus); a belül mindig rettegő, híres apuka kisfiát leplezte ezzel. A félelmeit űzte el az ezer fokon zsizsegéssel, a folytonos nőzéssel, lábtengózással, vad viccekkel. Az Ördöggörcsben fia mind leírja ezt. Pedig Cini nagyon jó író volt. Csak épp nem frigyesi minőségben... Neki ez volt a stigmája, ami elől haláláig futott.

Hogy Stohl kihez akarna hasonlítani nem tudom. Felhoztam Latinovitsot példának - akit soha nem láttam ripacsnak, noha voltak túlzó gesztusai és szerepelt ő is tévében, danolva a giccses Lajta-slágereket- de tette mindezt páratlan eleganciával: Hol van az a nyár? 


 
És ő volt/van/lesz az örök Szinbád.  Ruttkaival együtt voltak olyan színvonalon, hogy megengedhette magának a kis populitást. De a kerkanálisos szarlapátolás nem ez a kategória és igenis, Stohl régen eladta a lelkét ezekben a műsorokban. Mindezt belátva ez elől is lehet rohanni fejvesztve és beborulni a pohár aljába, megértem. De egy IGAZI FÉRFI ezt megoldja magában; odafordul a barátaihoz, családjához  - mert kérni is tudni kell, nincs abban szégyen  - nem ámokot rendez kétévente a sorsából. Nőjön fel, de mások életben hagyásával!

Minden mucsómacsó tanulja meg az ő esetéből is - ha képesek elvonatkoztatni - hogy nevetségesek a folytonos hakapeszi makiságukkal, a nagy felfuvalkodott egójukkal. Kigyúrva, jajdemorcivagyok nézéssel, összeszorított szájacskával csak durcás ovisnak látszanak. A derű, az magunkon röhögés öniróniája, a gyengeség néhai beismerése, na az tesz valakit fergeteges szexre - mert odafigyel a másikra - , óvó szeretetre, értelmes életre képessé. Viagra, bor, pálinka, kokó (azzal is élt a drága művészkém) csak szétbassza az egész, alapjaiban tán nem is rossz fundamentumát. És ő már épülget lefelé rendesen. A tartását biztos elveszítette.

Bőgje csak ki magát - a színpadon tegnap állítólag megtette a tapsban - remélhetőleg ez őszinte átmosása volt a lelkének, nem a ripacséria újabb eleme.  Sajnos, nem tudok hinni neki, dolgoznia kéne ezen sokat, hogy megváltozzon a véleményem. Ahogy Liptai művéhésznőhő nagy gyászán is eltűnődöm (ő Stohl - nem úti rodeózó módon, az igaz - női pendantja),  se könnyeinek, se nevetésének nem hiszek régóta. Hogy mennyire lélekgyilkos dolog a bulvármocsár, rajtuk látszik a legjobban.  :-((