A terrorista, avagy bombák szárnyán az egekbe
Dátum: 2010. június 1., kedd, 13:22
Véletlenül bukkantam rá erre a mozira és mindenfajta előzetes elvárások nélkül néztem meg. Tartalmas estét okozott, nem kétséges!
Akkor kezdjük magával a sztorival, mi is a témája ennek az 1999-ben készített indiai filmnek, aminek nem mellékesen John Malkovich volt a producere.  Ő nagyon hitt ebben az elsőfilmes rendezői bemutatkozásban (a filmet Santosh Sivan rendezte) és A terrorista című mozi sikerét látva látszik, hogy nem tévedett.

A film egy 19 éves, nagyon szép lányról szól, aki Sri Lankán él, Mallinak hívják. S az a "megtiszteltetés éri", hogy kiválasztják: öngyilkos merénylőként röpítheti magát és egy veszélyesnek tartott politikust az egekig. Már az is kemény, ahogy a jelöltek, mind nő, fiatal lény, ajánlkoznak, kortes beszédeket modnanak, miért őt válasszák ki erre a nemes feladatra. A mi szemünkkel már ez is furcsa. De a film valahogy mégis bele tud vinni a gondolkodásmódjukba: az ember, ha már meg kell halnia, maga által kiválasztott módon haljon meg, ezzel szolgálatot téve "népének"(vezetőiknek), s halála nyomán valami jobb világ legyen. Érdekes, hogy a kamera, mikor Malli a mindenki által bálványozott vezetővel ebédelhet, sohasem látjuk a férfi arcát. Dramaturgiailag ez jó fogás. Malli boldog, hogy őt választották ki, s hősként halhat meg, úgy, mint bátyja is.



El kell utaznia küldetése helyszínére, s egy érdekes, bőbeszédű középkorú szállásolják el, aki mit sem tud a lány küldetéséről, s pillanatok alatt lányává fogadja Mallit, s nagyon tartalmas beszélgetéseket folytatnak.
Malli közben titokban találkozik felkészítőivel, rendre elpróbálják, hogyan is zajlik majd minden: Malli is a többi nő között virágcsokorral köszönti a célpont politikust, derekán a ruha alatt az övként felrakható bombaszerkezet lesz, s egy gombot kell megnyomnia, mikor lehajol a vezető elé, aki a virágért cserébe áldást osztana Ugyanúgy áldást, minthogy a megbízó terrorista vezető is áldást küld üzenetben az akció előtt Mallinak.

Malli ebben a világban, farkastörvények között él, számára a halál mindennapos dolog és eszébe sem jut kételkedni semmiben, amit a vezetők mondanak neki. Számukra ő csak egy eszköz. Malli pedig kötelességtudóan vág neki a küldetésnek, ezt a pár napját követhetjük nyomon a filmnek. Nekivág az útnak és nem kételkedik. Egészen addig, amíg ki nem derül véletlenül, hogy állapotos lett. Ez indítja el az összes kételyt benne, mert már nem csak magát, hanem születendő gyermekét is feláldozza mások szent céljáért. Kétségei lesznek, vajon helyesen cselekszik-e. A film végét nem mondom el, így is túl sokat beszéltem a sztoriról. A film nem hollywoodi, annyi bizonyos. (Szerencsére.)

A gyönyörű Ayesha Dharkar nagyon meggyőző Malli szerepében, szép, visszafogott alakítása nagyon letisztult és emberi, általa valahogy - ami nekünk talán a legnehezebb - kicsit belelátunk az ilyen emberek fejébe, szívébe, lelkébe.  

Emlékszem egy korábbi öngyilkos merénylőre, egy fiatal, gyönyörű nő volt az, s elképesztő szépsége okán halála után valóságos ikonként, istenként tisztelték, bálványozták. (Hiába, egy szép emberről valahogy mindig nehezebb elképzelni, hogy másoknak árthat: visszamaradt naiv előítélet gyerekkorunkból.)

Megrázó, mélyen emberi és elgondolkodtató, fontos mozi ez. Akit érdekel a téma, semmiképpen ne hagyja ki, hogy megnézze!
Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
leslie 2010-06-20 21:06 | Válasz erre | #1
Elolvastam az írást, megnéztem a trailert, ezt is meg fogom nézni, kösz az ajánlást!

Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Alexandre Dumas egyik leghíresebb regénye A három testőr. A regényben címe ellenére mégis négy testőr szerepel: Athos, Porthos, Aramis és D'Artagnan. Egy olvasó meg is írta Dumas-nak, hogy a regény címében tévedett, mire az író így válaszolt:
 
Az 1946-os Csongor és Tünde felújítás egyik legemlékezetesebb színészi alakítása Gobbi Hilda nevéhez fűződik. A fiatal művésznő Mirigy-boszorkány félelmetes figuráját a magyar népmesék szellemében formálta meg, – s a visszataszító, csúf, vén szipirtyó, különösen az ifjúsági előadások közönsége körében, meglepően népszerű lett.
Aforizmák
„Nem művészet megöregedni, de művészet azt elviselni."
Johann Wolfgang Von Goethe
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ