Inkább a vakság?
Dátum: 2010. július 1., csütörtök, 12:12
Döbbenetesen jó, megrázó, letaglózó, elgondolkodtató. Ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni a Vakság című filmet. A mozi a Nobel-díjas Saramago regényéből készült.

Pedig kicsit féltem tőle, hogy elrontják, de szerencsére a zseniálisan megírt alapanyag jó kezekbe került: Fernando Meirelles rendezte a filmet, akinek pl. Az elszánt diplomata-t, és a zseniális Isten városa-t köszönhetjük.

Na de ugorjunk gyorsan a sztorira: forgalom, autók, szokásos hétköznap, majd egy autó leáll, akadályozva a többieket, indul az anyázás, majd kiderül, a vezető nem bunkó, nem rosszul van, illetve nem egészen: a fiatal japán férfi hirtelen megvakul. (És ami izgalmas: a vakság itt nem sötétség, épp ellenkezőleg: világosság, egyfajta vakító fehér fény. Mint valami isteni beavatkozás.)

Így indul el a járvány és sorra mindenki megkapja, aki találkozik a férfival: az őt vizsgáló orvos, az autóját ellopó férfi, felesége, stb. Egyre terjed a hirtelen vaksággal járó járvány és  a kormány óvintézkedésként karanténba zárja azokat, akik már megkapták. Julianne Moore egy feleséget játszik, a japán férfit vizsgáló orvoséét, aki nem akar elválni férjétől (aki ugye szintén megvakul), így ő is vaknak tetteti magát. És a karanténba zárt emberek közt, akik elég gyorsan teljesen elszigetelődnek a játványtól reszketve rohanó külvilágtól, elkezdik belterjes életüket, ami döbbenetes borzalmakat rejt. Hamar felbukkan egy fiatal srác (Gael Garcia Bernal, a mexikói amorózó ezúttal negatív szerepben), aki átveszi a "hatalmat" és elkezdi zsarolni a többieket. Mivel is, mi lehet egy ilyen összezárt világban a túlélés kulcsa: az élelem. És a zsarolás eszköze: a fegyver. (Hiába vak mindenki, ha elkezd lövöldözni, előbb-utóbb úgyis eltalál valakit.)



Egyre szörnyűbb rémségek következnek, s morbid részlet: a zsaroló legnagyobb segítsége egy "profi" vak, vagyis aki már korábban megvakult, nem ebben a betegségben, így tökéletesen elboldogul vakként ebben a világban, ellentétben a frissen megvakult botladozókkal. Rémisztő vonal a sztoriban, hogy épp ez az elesettek életét élő figura válik az egyik legaktívabb, legnegatívabb segítőjévé a karanténbeli pokol elszabadulásának. Szerencsére a zsarolók nem tudják, akad egy valaki köztük, aki mindenkinél "erősebb", bár ezt titkolja és nem is él vissza vele: egy nő, egy feleség: az egyetlen, aki lát. És aki segítségnyújtásra használja előnyét, nem zsarnokoskodásra. Szerencsére ilyen is van.

A fertőzöttek, az elesettek, akiket megtagadott a külvilág (na, ez is megér egy misét, hogyan viselkednek a karanténba zártakkal az őket őrzők és a kormány), ahelyett, hogy egymást segítenék, harcba kezdenek. Nem mesélek el mindent, akit érdekel nézze meg.

A látást, mint olyat járja körül a film, külső és belső látás, szemmel és anélkül. Mi az, amit látsz és mi az, amit láthatsz és mi az, amit jobb, ha nem látsz. Mikor az orvos megkérdi a feleségét, aki lát:

- Félsz becsukni a szemed?
- Félek kinyitni.

Engem megrázott, elborzasztott, mennyire pontos, okos, és kegyetlen látleletet adott ez a film ez emberiségről. Szörnyű, de minden egyes pillanata igaz. Az emberiség ilyen. És megérett a pusztulásra.

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
leslie 2010-07-02 13:14 | Válasz erre | #1
Én is láttam ezt a mozit. Tényleg nagyon üt. Mindenkinek látnia kellene!

Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
A XIX. század végén a lengyel komponista és zongoraművész, Moritz Moszkowski Bécs utcáin sétálgatott a Rimszkij-Korszakov-tanítvány Alekszandr Glazunov társaságában.
 
Henrik Ibsen, a nagy drámaíró egy alkalommal Rómában sétálgatott, amikor fölkeltette érdeklődését egy plakát, amelyet nagy tömeg bámult. Közelebb ment, de észrevette, hogy nincs nála az olvasószemüvege.
Aforizmák
„Akkor vagyunk a legnevetségesebbek, amikor a legkomolyabban vesszük magunkat."
Jack Lemmon
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ