Pótszerek poklában
Dátum: 2010. július 10., szombat, 13:20
Tegnap egy barátommal újra megnéztük a Rekviem egy álomért című filmet Aronofsky rendezésében, Ellen Burnstynnel a főszerepben. A mozi tíz éve készült, s láttam már, de még most is megbabonáz.

A sztori szerint Harry Goldfarb (Jared Leto) egyetlen pénzszerzési lehetősége, hogy rendszeresen eladja anyja (a zseniális Ellen Burnstyn) tévéjét, akinek a TV nézés élete egyetlen értelme és legfőbb szórakozása. (Ellen Burnstyn megérdemelte volna ezért az Oscart, százszorosan, de "csak" a jelölésig jutott. Hátborzongatóan jó ebben a filmben.)

A pénz heroinra kell, a TV pedig azért jó üzlet, mert Harry anyja úgyis mindig visszavásárolja. Harry édesanyja, Sara egy más világról álmodik. Mindent megtesz azért, hogy bekerülhessen kedvenc TV show-jába. Úgy érzi, ezt egyetlen úton érheti el, ha lefogy, és így fel tudja venni a "piros ruhát", amit utoljára fia ballagásakor viselt és amiben a férje (aki már nem él) úgy szerette őt nézni. Az egyetlen ruhát, amelyben megjelenhet a TV képernyőjén. Fanatikus fogyókúrába kezd, egy gyógyszer segítségével, melyet egy orvos (a szomszédasszony ajánlotta) írt fel neki. A gyógyszer kezdetben fantasztikus hatással van Sara-ra. Fogyni kezd, feltöltődik, teli lesz energiával és most már egészen bizonyos abban, hogy bekerül a TV show-ba. Aztán elkezdődnek a hallucinációk... Az orvos által felírt gyógyszer gyakorlatilag ugyanolyan kemény drog, mint a heroin. Az anyuka úgy válik kábítószerfüggővé, naivan, hogy észre sem veszi. Ő, fia és barátnője (Jennifer Connelly) is egyre mélyebbre süllyednek a kábítószer megszerzéséért folyó hétköznapokban, mindneki egyedül bukdácsolva a vég felé, ami felőröl szerelmet, szeretetet, józan eszet és minden szépet, amit adhatna nekik egyébként az élet. Nem segítenek egymásnak, mert képtelenek áttörni az egymás felé állított falakat. És megkezdődik a pokoljárás. Ahol mindenki egyedül bukdácsol egyre lejjebb és lejjebb.


Darren Aronofsky filmje nagyon erős: erős képekkel, dinamikus vágásokkal, sok közelivel, széttöredezettsége, szétszabdaltsága a világról is szól, illetve annak egy szeletét kiemelve szinte az egészről, részletekben vagy részletekből az egész. Nekem így volt kerek. És igen, ha az ember a mennybe vágyik, előbb bizony végig kell mennie a pokol legmélyebb bugyrain. Van egy mondás, ami nem egészen erről szól, inkább a hogyan leszel egyre vallásosabb, de tetszett, mikor hallottam: "A kétségbeesés lépcsőfokai felfelé vezetnek". Mindegy, lábjegyzet. (Ja, a film zenéje hatalmas!!!)

És persze, nem az út vége a lényeg, hanem az út, ami odavezet. Negatív értékítéletű a film egy romlott világról, ahol nem törődnek igazán egymással az emberek, ahol a mamának a élegfontosabb egy televízió, a
fiához vezető úton elveszett, a fia vele ugyanúgy, a mamának már csak egy egy tévéműsor pótolhatja az igazi boldogságot (és a csokik, amiket közben eszik, mikor kibontotta a dobozt, hogyan simogatta
végig az ujjhegyeivel egyenként a bonbonokat?), egy ál-valóságban kaphatna ál-dicsfényt, mert a reflektorok glóriája is kegyetlen világítás és nem a mennybe vezető utat szimbolizálja, ahol ál-álmokba bukunk bele, hisz gondoljunk bele, melyik szereplő miről álmodott, ami felé vezető úton elindult? Az anyuka a tévéshowról, ennek élt, hamis álom, az oda vezető út sem lehet helyes, a fiú és haverja még több drogról, stb. Csupa pótszer, hamis vágyak és álmok, amelyekhez vezető út csakis a pokolba vezethet.

Nekem valahol a film azt is sugallja, nagyon jól válaszd meg az álmodat, aminek  és amiért élsz, különben
könnyen így végezheted. Ez persze az egész filmnek, értelmezési tartományának mindössze egy szelete. De a hamis álmok után csakis rekviem következhet. Minden főszereplőnek tönkremegy az élete, kérdés, ki mit kezd azzal az eséllyel, hogy még él. Mert egyvalami hiányzott ebből a filmből: a szeretet. Az igazi. És a szerelem. Az igazi. Mert itt minden szereplő letévedt erről az útról, így vagy úgy és nem fogták egymás kezét az úton, mindenki egyedül vergődött egyre mélyebbere és pótszerekre vágytak (tévé, kaja, kábítószer, stb.)

Emlékszem, mikor a film vége felé a lány hazajön a buliról, ahol a kábítószerért üveggel seggbe d@gták és úgy öleli magához a kábítószeres csomagot, mint a szerelmét. - Szóval a szerelem, a szeretet. Ez hiányzik ebből a filmből, ezért vezet minden útja a pokol felé. A forrás című későbbi Aronofsky film pedig a szerelemről szól. Az igaziról. Ezért nyílhattak ott meg a "mennyek kapui." Itt viszont csakis a pokol bugyrai.

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
leslie 2010-07-19 07:49 | Válasz erre | #9
megbeszéltük!:-)

élet 2010-07-15 17:07 | Válasz erre | #8
miért ne? ;-)

leslie 2010-07-15 10:12 | Válasz erre | #7
:) akkor mégiscsak egyetértenénk..?:)

élet 2010-07-11 14:15 | Válasz erre | #6
Én is éppen a lány (feltételezett)múltjáról, beszéltem...:)

És a feltételezett jövője csöppet sem befolyásolta nálam a filmbéli jelent, azt csak ráadásként írtam, nem úgy, mint valamit, ami mérvadó.

leslie 2010-07-11 11:36 | Válasz erre | #5
Nem fogunk konszenzusra jutni :) nem mintha kellene. A te deklaratív alapú érveléseddel szemben az én benyomás alapú érvelésem amúgy sem mozog teljes egészében egy síkon. Nálam a lány figurája jóval több lehet annál, mint amit a film látni enged. Például semmit sem tudok a múltjáról, a sérüléseiről, a szüleiről, stb. Ezért csak egy biztos pontom van, amire támaszkodni tudok, ez pedig a benyomásom róla, amit alakít magának a színésznőnek a kisugárzása, az alakítása, és a személyes tapasztalataim is, meg még ki tudja mi minden.
Érdekes, ahogy a jövő alakulását hívod be a jelen értelmezésére, de minthogy még a jelennek is számos arca van, a jövő nálam végképp nem mérvadó.

élet 2010-07-10 18:53 | Válasz erre | #4
Szerintem a lány nem romlott, csak ürességet érez folyton legbelül: egyszerűen nem tudott mit kezdeni magával, mindig mindent megkapott és épp ezért semmi nem jelentett neki soha semmit, se a pénz, se mások szerelme, mondja is a fiúnak, hogy mikor ő mondja neki, szereti, életében először érez emiatt valamit. Szerintem a lány amiatt kezdett el drogozni, hogy végre érezzen valamit. És nem kellene prostituálódnia, kérhetne pénzt a szüleitől is, de azt nem. Az nem kell. A lánynak lenne segítsége, de ő nem fogadja el, tulajdonképpen saját magát sodorja saját végzete felé. A fiú segítene neki, de túl gyenge hozzá és egyre gyengébb és tehetetlenebb lesz. Tulajdonképpen az ő pokol felé vezető útja az érzéseket mélyíti el benne, amik eddig - a fiút kivéve - hiányoztak belőle. Mert a szenvedés is érzés, s lehet, jobb, mint az üresség. De mindez a szenvedés egyre csak eltávolítja majd az emberektől és egyedüli szerelmévé a kábítószert teszi. Feltételes folytatása lehet a film történetének: Ha a fiú nem jön időben érte, miután kiengedik és nem tudja kirángatni ebből az egészből, a lány lesz az, aki elsőként meghal.

leslie 2010-07-10 18:42 | Válasz erre | #3
Igen, a lánnyal én sem tudtam mit kezdeni (ugye őt ki is hagytam a sorból...), viszont a fehér fiúnál én erősnek éreztem a lány iránti szerelmét, és a vágyat, hogy segítsen neki butikot nyitni. Illetve az ő esetében volt még egy tiszta vágy, örömet szerezni a lánynak, amit viszont elsősorban, vagy talán valójában kizárólag a droggal tudott biztosítani. A fekete fiút (srác legjobb barátja) én végig mértéktartónak éreztem, mondtam is, hogy nekem ő afféle raisonneur volt. Szóval nekem ezek a vágyak erősek voltak, függetlenül attól, hogy már valóban drogosok voltak előtte. A lány viszont tényleg rejtély, benne romlottságot éreztem, míg a másik három szereplőben nem. És milyen érdekes... Bizonyos szempontból (az én szempontomból :)), a lányé volt a legenyhébb "végzet".

élet 2010-07-10 17:44 | Válasz erre | #2
Részben igazat adok neked, a mamát illetően. De annyiban kiegészíteném: a fiúk nem azért kerültek kapcsolatba a droggal, mert abból akartak meggazdagodni és valóra váltani az álmaikat, mert ők már drogosok voltak eleve, s mindkettőnek ott volt a szerelem lehetősége, de ez valahogy mégsem volt elég. Több kellett. Ezt adta az anyag. A lánynak pedig amúgy is lehetett volna butikja, nem a drogkereskedésből szerzett pénzből lett volna csak, mert a szülei pénzesek voltak, ő mégsem akarta elkezdeni az életét, mármint dolgozni menni, sokkal inkább a fiújával lógni gondtalanul, kötöttségek nélkül egész nap és közben drogozni. Mert így jó. Meg szabadabb. A mama más. Abban tökéletesen igazad van.

leslie 2010-07-10 17:34 | Válasz erre | #1
Szeretem ezt a filmet, nagy kedvencem és tetszik, amiket írtál róla, többnyire egyetvis értek veled,de nem mindenben: szerintem a mama nem a tévéshow-ról álmodott (közvetlenül), hanem arról, hogy számítson, hogy él. A srácok nem a drogról álmodoztak (közvetlenül), hanem arról, hogy létrehozzanak valami értékeset (ruhaboltot a lánynak, meg nem emlékszem már mit a feketének). A tévé és a drog elvben csak eszköz volt, és nem cél. Csakhogy, mint ahogy az lenni szokott, elveszítették a valódi céljukat, és az eszközeik megszállottjaivá lettek mindannyian. Abban, hogy mindannyian a pokol felé tartanak, és ott is végzik, nem látom a moralizáló büntetést, hanem inkább egyfajta hideg szükségszerűséget, sorsszerűséget. - A film egyébként csillagos ötös.

Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Úgy látszik a tehetséget, a zseniket máshol sem becsülik meg. Amikor Robert Burns meghalt, nem sokkal temetése után márványemlékművet állítottak neki.
 
Szabadtéri előadás világítópróbája volt, mikor a rendező ingerülten ordított rá a világosítókra: – Gyerekek, vegyétek már ki azt a sárgát! Hát nem látjátok, milyen sok?!?
Aforizmák
„ ...igazsága mindig annak van, akinek telik rá..."
Reymont
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ