BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
Interjú Dévényi Jánossal
Dátum: 2010. október 31., vasárnap, 21:05
Budapesten a Veres Péter Gimnáziumban megrendezett Vörös és fekete című kiállítás megnyitóján 2010-10-8-án Vasvári Annamária kérdez, Dévényi János válaszol.



-A honlapján azt olvastam, hogy ön a világ legboldogabb embere, mert azt csinálja amit szeret.

Igen valóban, beképzeltség  nélkül vállalom ezt a kijelentést, tizenkét éves koromban az utcán láttam egy festőt, aki háromlábú állványon festett, többen körbeálltuk néztük alkotás közben, de ő nem zavartatta magát  belefeledkezett a képbe.. Arról ábrándoztam, hogy ha felnövök, én is festőművész  leszek.

Ez számomra akkor elérhetetlen álomnak tűnt, de mivel ez később megadatott nekem, nagyképűség nélkül mondhatom én vagyok a világ legboldogabb embere, mert azt csinálom amit szeretek.

-Milyen út vezetett idáig, hogy a hazai geometrikus festészet egyik megújítója és követője lett. Hiszen ez a XX század elejének művészete?

Magyarországon Kassák Lajos és köre volt az, akik ezt a művészetet  művelték és népszerűsítették .Önre hatottak a holland és az orosz művészek, de hogy jutott el idáig nyilván ön is azzal kezdte hogy csendéletet portrét rajzolt, tehát a szakma fogásait meg kellett  tanulnia.. Aztán egy alkotói folyamat érési folyamat, aminek a végeredménye az  amit itt látunk…

Így van, az iskolákat én is végigjártam, a mesterség alapjait, és különböző lépcsőfokait meg kellett ismernem, el kellett sajátítanom. A Kisképzőbe grafika szakra  jártam , később az egri főiskolán rajz szakon folytattam tanulmányaimat, majd ezután a Képzőművészeti Főiskolára kerültem és ott fejeztem be festészeti tanulmányaimat. Az igazi tanulás persze az iskolák után kezdődött. Hosszú keresés és vívódás után, egy eklektikusnak nevezhető  korszak után találtam rá a geometrikus festészet formanyelvére. Ebben a stílusban tudom magamat , és gondolataimat a legteljesebben kifejezni .Nem volt könnyű ez az út de végül rátaláltam, és azóta ebben a szemléletben dolgozom.

-Ebben a szemléletben a színek és a geometriai  formák a legfontosabbak. A színekről nagyon sajátos véleménye van. Mindegyik színnek valamilyen jelzőt vagy nevet  adott, a megbékélés okkere például. A vörös a fekete a fehér színeknek milyen nevet adna. Beszéltünk az interjú előtt már arról, hogy a színek mindenkihez ugyanúgy szólnak,  ugyanazt   jelentik, ugyanazon a frekvencián sugároznak mégis mindenkinek van egy saját érzelmekkel teli tapasztalata a színről…

Igen a színek és formák végtelen világából meríti témáit a festő. A vörös és a fekete egy különösen izgalmas színhatás a fehérrel együtt, van benne valami lenyűgöző  motivációs  erő ami kikerülhetetlen A színek a legmélyebb valónkat érintik meg. Közeli barátságban állok a színekkel, ez hozzátartozik a szakmai munkához, a színek pszichológiájához.  Lángvörös, éjfekete, és hófehér. Ez a színpárosítás az egyik legintenzívebb érzelmi hatást kelti a nézőben. Nem tudom miért, de van ebben a színakkordban valami tragikus és monumentális, és térben is a legtávolabbra hat. Ez a színekbe rejtett mozgósító erő érdekelt, amikor ezeket a képeket festettem .

-Művészetének mi a célja, megnyugtatni, vagy felkavarni ? Vagy ez képektől, vagy képsorozatoktól függ, hiszen nagyon sokszor képsorozatokat készít ?

Mindkettő cél nagyon fontos, és egyszerre érvényes a képekre. Katartikus élmény csak úgy jöhet létre, ha a kép valóban megmozgatja a néző szellemét, ha mély érdeklődést tud kiváltani. Szükség van a fantázia működésére, az aktív hozzáállásra. Lehet, hogy az első pillanatban nem tűnik  könnyűnek a kép megfejtése, de érdemes  mindent alaposan megfigyelni és a kép belső szerkezetét  felfedezni. Ez egy univerzális kifejezésmód, ami közel áll az emberhez, és már az ősidőktől kezdve használta az ember a geometrikus ábrázolásmódot. .Évezredeken keresztül alkalmazták  különböző formákban és technikákban. A huszonegyedik században is  élő és fejlődő látásmód, ami a magyar művészetben Kassák  Lajossal, Moholy  Nagy Lászlóval  fémjelezhető. A külföldi művészek közül Mondrian, és Malevics nevét említeném meg.

-Hogy kell ezeket a képeket megfejteni ? Egyáltalán nekünk nézőknek feladatunk megfejteni, vagy elég ha egy érzést közvetít egy kép ?

Nagyon sokszor azt hiszem, elegendő az a benyomás, ami a képről árad. Ha az ember nyitott szívvel és lélekkel közelít a képekhez, olvasni lehet a képet, és engedni kell hogy hasson ránk inkább érezni kella képet mint érteni.. Érdemes közel menni ezekhez a képekhez  mert a fegyelmezett kidolgozás a hajszálpontos kivitelezés csak így válik láthatóvá. A teljességre törekszem és itt nem csak a formák tökéletesek, hiszen a kör a négyzet a  háromszög  az ellipszis csodálatos szabályos formák ,hanem a kép egészének összhangját is meg kell teremteni .Áttetsző kristályszerkezetű képeket szeretnék festeni. Legkevesebbel a  legtöbbet kifejezni, ez foglalkoztat igazán.

 

 

 

 

 

 

 

Ebben a szigorú rendben amit a színek és a formák meghatároznak, hogy lehet a játékosságot megtalálni, hiszen ezek a képet hordoznak mindig valami meglepő fordulatot szabálytalanságot is ?

Valóban mindig kell, hogy legyen tere a fantáziának, a játékosságnak is. A túlzott lehatároltság unalmassá válhat. Nézzük a képeket látjuk a formákat, tulajdonképpen van egy mögöttes rétege a képnek, ami akár a kiemelkedő formákból vagy a háttér és  a megjelenő formák viszonyából ered, és ezek optikai játéka izgalmas ritmusa  adja a képek jelentését.

-Elhangzott, hogy precizitásra, tökéletességre kell törekedni. A honlapján azt írja a naplójában hogy minden egyes színt formát ,hétszer kell átfesteni, mint józsef Attila a Hetedik című versében mindent hétszer. De miért kell mindent hétszer ,hét rétegben megfesteni ?

Hát ez nálam úgy alakult ,hogy minden színt hétszer át kell festenem. A mítoszok világából ismerjük ezt a bűvös számot, ami a teljességnek a száma, és ne felejtsük a  bőrünk is hét rétegből áll . Mire a hetedik réteg is rákerül a képre, akkor készül el a kép. A kép tónusainak a telítettségét  hétszeri átfestés után nyeri el a szín, és megkapja  azt a fényt amitől a kép befejezetté válik számomra.

-Egy utolsó kérdés azt írja címet adni a képnek sokkal nehezebb mint magát a képet elkészíteni. Nincs a fejében már egy elkészült kép amikor a vászon elé ül , tehát hogy én már mindent tudok.. menet   közben alakul a festmény?

Van úgy ,hogy menet közben is alakul a kép, de én általában előre elkészített tervek vázlatok alapján dolgozom. Előfordul, hogy a tervezés különböző fázisaiban a számítógépet is használom. Megvan a részletes pontos  elképzelésem, de a kivitelezés során ez módosulhat változhat.

-Van olyan kép aminek nem sikerült találó címet adni ?

Cím nélkül című képem nincs, bár az sem lenne rossz elnevezés, előfordul, hogy egy jobb címet találok, természetesen akkor ez lesz érvényben. A címadás egy nehéz műfaj a számomra ,de mivel ez is a festő feladata, hát megbirkózom vele, tehetségem szerint  igyekszem jó címet adni a képeknek.

-Köszönöm szépen a beszélgetést.

A kiállításról készült videó megtekinthető:

-

  
Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Varsányi Irén, a Vígszínház nagy művésze az utcán összefutott egy színészkollégájával.
 
A népszerű színész hajnali három körül ért haza a filmforgatásról. Fáradtan sóhajtott föl, amikor végre megállt a belvárosi bérház előtt. Kereste a kulcsait, majd döbbenten jött rá: azok bizony otthon maradtak, a másik kabátja zsebében.
Aforizmák
„ Jótettért azt várd, hogy további jótetteket várjanak tőled."
Osvát Ernő
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ