BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
Interjú Dévényi Jánossal
Dátum: 2010. október 31., vasárnap, 21:05
Budapesten a Veres Péter Gimnáziumban megrendezett Vörös és fekete című kiállítás megnyitóján 2010-10-8-án Vasvári Annamária kérdez, Dévényi János válaszol.



-A honlapján azt olvastam, hogy ön a világ legboldogabb embere, mert azt csinálja amit szeret.

Igen valóban, beképzeltség  nélkül vállalom ezt a kijelentést, tizenkét éves koromban az utcán láttam egy festőt, aki háromlábú állványon festett, többen körbeálltuk néztük alkotás közben, de ő nem zavartatta magát  belefeledkezett a képbe.. Arról ábrándoztam, hogy ha felnövök, én is festőművész  leszek.

Ez számomra akkor elérhetetlen álomnak tűnt, de mivel ez később megadatott nekem, nagyképűség nélkül mondhatom én vagyok a világ legboldogabb embere, mert azt csinálom amit szeretek.

-Milyen út vezetett idáig, hogy a hazai geometrikus festészet egyik megújítója és követője lett. Hiszen ez a XX század elejének művészete?

Magyarországon Kassák Lajos és köre volt az, akik ezt a művészetet  művelték és népszerűsítették .Önre hatottak a holland és az orosz művészek, de hogy jutott el idáig nyilván ön is azzal kezdte hogy csendéletet portrét rajzolt, tehát a szakma fogásait meg kellett  tanulnia.. Aztán egy alkotói folyamat érési folyamat, aminek a végeredménye az  amit itt látunk…

Így van, az iskolákat én is végigjártam, a mesterség alapjait, és különböző lépcsőfokait meg kellett ismernem, el kellett sajátítanom. A Kisképzőbe grafika szakra  jártam , később az egri főiskolán rajz szakon folytattam tanulmányaimat, majd ezután a Képzőművészeti Főiskolára kerültem és ott fejeztem be festészeti tanulmányaimat. Az igazi tanulás persze az iskolák után kezdődött. Hosszú keresés és vívódás után, egy eklektikusnak nevezhető  korszak után találtam rá a geometrikus festészet formanyelvére. Ebben a stílusban tudom magamat , és gondolataimat a legteljesebben kifejezni .Nem volt könnyű ez az út de végül rátaláltam, és azóta ebben a szemléletben dolgozom.

-Ebben a szemléletben a színek és a geometriai  formák a legfontosabbak. A színekről nagyon sajátos véleménye van. Mindegyik színnek valamilyen jelzőt vagy nevet  adott, a megbékélés okkere például. A vörös a fekete a fehér színeknek milyen nevet adna. Beszéltünk az interjú előtt már arról, hogy a színek mindenkihez ugyanúgy szólnak,  ugyanazt   jelentik, ugyanazon a frekvencián sugároznak mégis mindenkinek van egy saját érzelmekkel teli tapasztalata a színről…

Igen a színek és formák végtelen világából meríti témáit a festő. A vörös és a fekete egy különösen izgalmas színhatás a fehérrel együtt, van benne valami lenyűgöző  motivációs  erő ami kikerülhetetlen A színek a legmélyebb valónkat érintik meg. Közeli barátságban állok a színekkel, ez hozzátartozik a szakmai munkához, a színek pszichológiájához.  Lángvörös, éjfekete, és hófehér. Ez a színpárosítás az egyik legintenzívebb érzelmi hatást kelti a nézőben. Nem tudom miért, de van ebben a színakkordban valami tragikus és monumentális, és térben is a legtávolabbra hat. Ez a színekbe rejtett mozgósító erő érdekelt, amikor ezeket a képeket festettem .

-Művészetének mi a célja, megnyugtatni, vagy felkavarni ? Vagy ez képektől, vagy képsorozatoktól függ, hiszen nagyon sokszor képsorozatokat készít ?

Mindkettő cél nagyon fontos, és egyszerre érvényes a képekre. Katartikus élmény csak úgy jöhet létre, ha a kép valóban megmozgatja a néző szellemét, ha mély érdeklődést tud kiváltani. Szükség van a fantázia működésére, az aktív hozzáállásra. Lehet, hogy az első pillanatban nem tűnik  könnyűnek a kép megfejtése, de érdemes  mindent alaposan megfigyelni és a kép belső szerkezetét  felfedezni. Ez egy univerzális kifejezésmód, ami közel áll az emberhez, és már az ősidőktől kezdve használta az ember a geometrikus ábrázolásmódot. .Évezredeken keresztül alkalmazták  különböző formákban és technikákban. A huszonegyedik században is  élő és fejlődő látásmód, ami a magyar művészetben Kassák  Lajossal, Moholy  Nagy Lászlóval  fémjelezhető. A külföldi művészek közül Mondrian, és Malevics nevét említeném meg.

-Hogy kell ezeket a képeket megfejteni ? Egyáltalán nekünk nézőknek feladatunk megfejteni, vagy elég ha egy érzést közvetít egy kép ?

Nagyon sokszor azt hiszem, elegendő az a benyomás, ami a képről árad. Ha az ember nyitott szívvel és lélekkel közelít a képekhez, olvasni lehet a képet, és engedni kell hogy hasson ránk inkább érezni kella képet mint érteni.. Érdemes közel menni ezekhez a képekhez  mert a fegyelmezett kidolgozás a hajszálpontos kivitelezés csak így válik láthatóvá. A teljességre törekszem és itt nem csak a formák tökéletesek, hiszen a kör a négyzet a  háromszög  az ellipszis csodálatos szabályos formák ,hanem a kép egészének összhangját is meg kell teremteni .Áttetsző kristályszerkezetű képeket szeretnék festeni. Legkevesebbel a  legtöbbet kifejezni, ez foglalkoztat igazán.

 

 

 

 

 

 

 

Ebben a szigorú rendben amit a színek és a formák meghatároznak, hogy lehet a játékosságot megtalálni, hiszen ezek a képet hordoznak mindig valami meglepő fordulatot szabálytalanságot is ?

Valóban mindig kell, hogy legyen tere a fantáziának, a játékosságnak is. A túlzott lehatároltság unalmassá válhat. Nézzük a képeket látjuk a formákat, tulajdonképpen van egy mögöttes rétege a képnek, ami akár a kiemelkedő formákból vagy a háttér és  a megjelenő formák viszonyából ered, és ezek optikai játéka izgalmas ritmusa  adja a képek jelentését.

-Elhangzott, hogy precizitásra, tökéletességre kell törekedni. A honlapján azt írja a naplójában hogy minden egyes színt formát ,hétszer kell átfesteni, mint józsef Attila a Hetedik című versében mindent hétszer. De miért kell mindent hétszer ,hét rétegben megfesteni ?

Hát ez nálam úgy alakult ,hogy minden színt hétszer át kell festenem. A mítoszok világából ismerjük ezt a bűvös számot, ami a teljességnek a száma, és ne felejtsük a  bőrünk is hét rétegből áll . Mire a hetedik réteg is rákerül a képre, akkor készül el a kép. A kép tónusainak a telítettségét  hétszeri átfestés után nyeri el a szín, és megkapja  azt a fényt amitől a kép befejezetté válik számomra.

-Egy utolsó kérdés azt írja címet adni a képnek sokkal nehezebb mint magát a képet elkészíteni. Nincs a fejében már egy elkészült kép amikor a vászon elé ül , tehát hogy én már mindent tudok.. menet   közben alakul a festmény?

Van úgy ,hogy menet közben is alakul a kép, de én általában előre elkészített tervek vázlatok alapján dolgozom. Előfordul, hogy a tervezés különböző fázisaiban a számítógépet is használom. Megvan a részletes pontos  elképzelésem, de a kivitelezés során ez módosulhat változhat.

-Van olyan kép aminek nem sikerült találó címet adni ?

Cím nélkül című képem nincs, bár az sem lenne rossz elnevezés, előfordul, hogy egy jobb címet találok, természetesen akkor ez lesz érvényben. A címadás egy nehéz műfaj a számomra ,de mivel ez is a festő feladata, hát megbirkózom vele, tehetségem szerint  igyekszem jó címet adni a képeknek.

-Köszönöm szépen a beszélgetést.

A kiállításról készült videó megtekinthető:

-

  
Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Yehudi Menuhin hegedűművész nemcsak játékáról, hanem roppant szorgalmáról is híres. Naponta nyolc órán át gyakorol, s ezt sohasem mulasztja el.
 
Baudleaire, a híres francia költő találkozott egyszer sétája közben egyik barátjával, Theodore Banville költővel, aki azt javasolta neki, hogy menjenek el együtt fürdeni.
Aforizmák
„Egy eszme nem felelős azokért, akik hisznek benne."
Don Marquis
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ