Budakeszi sok mindenben  első az országban. Itt a legmagasabb a megszületett gyermekek számaránya, amire természetesen büszkék vagyunk, itt él a legtöbb diplomás értelmiségi a lakossághoz viszonyított számarányát tekintve, ez is szivet melengető tény és lehetőség, és most itt látható  ez a nagyszerű karitatív karácsonyi képzőművészeti kiállítás, amely a  budakeszin élő és alkotó művészek, példátlan összefogásával valósult meg. Azt a lelkes felemelő hozzáállást  nem lehet szavakkal elmondani, amit tapasztaltam  művész barátaimtól, ahogy a  kiállítás gondolatára, és kitűzött céljára egyöntetűen igent mondtak, és felajánlották műveiket , és a művek eladásából származó teljes bevételt, a Budakeszin élő

szociálisan rászoruló családok, és idős beteg emberek megsegítésére. Ilyen kiállításra tudomásom szerint nem volt még példa, sem itt, sem máshol, hogy egy város művésztársadalma, és a város polgársága összefogjon a város szegényeiért a nyomor enyhítéséért. Ez felemelő és rendkívüli  cselekedet a mai időben, amikor az elszemélytelenedő, végsőkig polarizálódó és széthulló, egyre betegebb társadalmunkban, az összefogást, és az egymásra figyelést kezdeményezzük.

 Sajnos nem tekinthetünk el attól a helyzettől hogy itt Budakeszin, mint ahogy szerte az országban mindenfelé súlyos napi megélhetési gondokkal küszködnek a családok, az idős beteg emberek, és ma már az életet kezdő fiatalok  is, akik nem kapnak munkát, nincs megélhetésük, gyakran céltalanul élik életüket , a  XXI. századi  posztmodern  információs társadalom, a totális manipuláció társadalma. Érző szív, és lélek nélkül, elveszett emberek vagyunk, elveszítjük gyökereinket, elveszítjük kultúránkat, népünket  nemzetünket, egyéni arcunkat.

Nem egyedi példa, hogy az iskolapadból kiszédül a gyermek, mert otthon reggeli nélkül indították iskolába, nem felelőtlenségből, hanem mert a szülők is munka nélküliek, nem tudják kifizetni a megélhetés magas költségeit. A segély amit kapnak,  semmire nem megoldás szinte  semmire sem elegendő. Sokan vannak és egyre többen, akiknek válságos a helyzetük, akik nem látják a kiutat, segítségre szorulnak. És sokan vannak akik eltitkolják reménytelen helyzetüket, befelé fordulnak mert szégyen, hogy a társadalom peremére szorultak. Ők szégyellik magukat, noha nekünk is lenne min elgondolkodnunk. Most meggyújtjuk a harmadik adventi gyertyát  Valóságosan és szimbolikusan  ez a gyertya azokért fog égni, akik itt élnek Budakeszin, és sokat szenvednek nap mint nap testi és lelki szorultságukban.,  tehetetlenségükben..  Ez a gyertya  addig  fog égni, amíg ezt a kiállítást le nem bontjuk és be nem zárjuk, pontosan egy hétig. Most indul az óra.

Kérem mondjanak egy fohászt azért, hogy a művészek e szép nemes gesztusa ne maradjon félbetört mozdulat, ne maradjon hiábavaló felajánlás, ne maradjon csupán  kezdeményezés. Adják tovább ezt a lehetőséget másoknak is, most lehet ajándékozni képző- és iparművészeti tárgyakat, és lehet egyszerre támogatni  a szükségben lévőt. Kikiáltom, hogy messzire hangozzék és sokan meghallják, ne csak itt a falakon belül, hanem azon túl is a városban  s azon túl is  a hazában!  Kitűnő Budakeszi  művészektől  lehet festményt, képet, grafikát, szobrot, érmet  vásárolni. Nem kergetünk  megvalósíthatatlan álmokat,, nem gondolom hogy ezzel meg tudjuk oldani az égető problémákat, de a figyelmet mindenképpen  szeretnénk  ráirányítani erre a  hosszú távú társadalmi feladatra, amelyben folyamatos tennivalóink vannak. Nekem is, és neked is ,és kivétel nélkül mindenkinek!. Ez a kiállítás tudjuk csupán csepp a tengerben, és mégis szükség  van rá, és mégis létrejött egy ragyogó ötletből, és mégis meg kellett valósítanunk , mert másokért tettük., és készen voltunk rá. Köszönjük mindazoknak akik erejükkel tehetségükkel, anyagiakkal, vagy  jó szóval segítettek  a kiállítás megszervezésében és  létrehozásában.

 

 

Most  a képzeletünkben rajzoljunk egy óriási nagy kört, ebbe a nagy körben helyezzük azokat az emberek akikért most a gyertyát gyújtottuk. Ezt a nagy  kört elmetszi egy egészen kicsi kör, ami a művészek csoportját jelképezi. A két kör jó  része, összemetsződik ezt most besatírozzuk. Ők is beletartoznak a rászorulók csoportjába. A művészek sem kivételek ebből a szempontból.

Azt mondják,  a művészek tehetséggel megáldott-megvert emberek, akik messzire látnak ,megsejtik a jövőt, és érzékenyen reagálnak a társadalom problémáira. Ahogy végigtekintek ezen a kiállításon , és megáll a tekintetem egy-egy képen és alkotáson jó érzéssel tölt el ,hogy Budakeszi művészei  ilyen jövőbe látó segítőkész

emberek, akik  tesznek azért, hogy egy kicsit jobb legyen az élet-minőség  ebben a  csodálatos városban .Nekünk itt van dolgunk itt van feladatunk. Tesszük mert tehetjük.

 

 

Karácsonyváró időt élünk, csendesen várjuk a megváltó megszületését, a világosság eljövetelét, a vele való találkozást, és szeretettel gondolunk azokra a budakeszi emberekre, akik már nem  imádkoznak , nem hisznek, és  nem remélnek….  

 Feléjük nyújtjuk most a kezünket, akik sírva  megalázva és megtörve várják, a bíztatást, a megerősítő szavakat, a támogatást. Amikor a jövő héten meggyújtjuk a negyedik gyertyát, itt a Kálvin teremben  11óra 30 perckor ez a tárlat ünnepélyesen bezár. Erre az alkalomra is szeretettel várunk mindenkit. Legyen ez most már a mi közös ügyünk.a város ügye. Elkészítjük a leltárt, és leszedjük a képeket a falról. Én hiszek benne  hogy sikerrel fogjuk zárni a kiállítást.. .

Sokszor hallom mostanában ,hogy drága az élet. Drága az élet, de minden évbe belefér egy nap körüli utazás. egy nap körüli utazás, amiért nem kell fizetni. Ingyen kegyelemből kapjuk. Mindannyian rászorulók  vagyunk, mert  rászorulunk Isten megváltó kegyelmére és szeretetére. Az ember sokszor belefeledkezik a mindennapi felgyorsult pörgős élet taposómalmába, de egyszer csak  rácsodálkozik a kozmikus  erők, a teremtett világ  harmonikus  működésére.

Ennek  a  meggyújtott lobogó gyertyának a fényét  vigyék  magukkal, és adják tovább másoknak is.  A teremben látható képek emlékét ne felejtsék, mert  ez a Budakeszi művészek adventi összefogásából  születtet kiállítás, ajándék a városnak, szegénynek és gazdagnak egyaránt.. Fogadják azzal a szeretettel amellyel készítettük.

 

2010 -12 –12

Dévényi János

 

Videó a youtube-on

http://www.youtube.com/watch?v=KUDjwq-61zE