Nagy vonalakban az az elméletem viszonylag fedi a filmet, hogy ugye a film két részből áll. A két rész közti átmenetet a titokzatos kék doboz jelenti. Mint két világ kapuja: átjárás álom és valóság között. Emlékeztek: a film elején egy ágy van, párnára közelít, s alvó ember szuszogásának a hangját halljuk, ez is jelzi, itt most valaki álmodik. S elkezdődik a film. Aminek az első része tehát egy álom. A film második részbeli Naomi Watts-ának álma. Aki a második részben egy csalódott, nem befutott színésznőt játszik, aki szerelmes Laura Harringba, aki szivatja. És ő(Naomi) megöleti. Na, egy megoldási lehetőség, ha azt mondjuk, hogy ennek a második részbeli Naomi Wattsnak az álma a film első része. Vágyálom, ahol nem ő naivan, tisztán megérkezik álmai (és csalódásai színhelyére), s itt nincs szerelmével kiszolgáltatva a démoni nőnek, hanem ő itt egy elveszett, múltját és éntudatát vesztett nő, akinek valami sötét ugyan lappang a múltjában, de nem tudni, mi az, ő sem tudja, egyfajta tiszta lap ez neki, aki Naomira szorul, csakis hozzá kötödik. S itt ő az (Naomi- Bette), aki befutott színésznő lesz, nem úgy, mint avalóságban, ahol Laura a menő, s ebben az álomban kedvese megmarad otthon a párnán, ahol őt várja. Egy szebb élet álma, tele reménnyé váltott kudarccal ott, ahol a való életben már nincs remény, hisz megöleti szerelmét.(kulcs) S a végén vissza a valóságba, ahol a szerelembe beleőrült Naomit belső démonai üldözik(két öreg), majd a lány végül öngyilkos lesz.(Ez meg van előlegezve az álomban, ahol saját holttestét látja, mikor behatolnak a lakásba, ahol Laura identitása után kutatnak és egy hullát találnak)



Az ominózus éjszakai színházi jelenetben(zseniális) is elhangzik, hogy ki tudja, mi a valóság, mi az illúzió - mi az ébrenlét és mi az álom. Persze, mint minden álomban, megjelennek egyéb motívumok a valóságból, nevek azonossága és felcserélődése, személyek megjelenése (ti is álmodtatok akár olyanokkal is, akivel csak egyszer találkoztatok, s valami miatt benne szerepeltek az álmotokban: a tudat és a tudatalatti különös játéka ez), a helyszínek is megjelennek itt is, de itt másként, mert ez álom. S az álom nem nagyon logikus. S közben ott a mindent átszövő szorongás, a tudat, hogy valami rossz közeleg (tán a gyilkosság terve miatt), szóval lehetne itt pszichoanalízisbe menni, de nem szeretnék, nem is értek hozzá. szóval, Lynch rendszerint az álom és a valóság ébrenlét és illúzió közötti határokat feszegeti, ez érdekli, s a kettő oldal közötti átjárhatóságot, s a démonokat, akik itt lapulnak legbelül. Mindenhol, vagy bárhol, mindenkiben.

Persze a második rész értelmezhető az első rész ártatlan Naomi-jának esetleges jövőképeként is, ahol a Hollywoodban kiégett és csalódott lány és szerelme idáig jut, de szerintem az első variáció a valószínűbb.
Persze részletekbe menően ez sem ad mindenre kielégítő magyarázatot, de az nem is kell. Itt inkább a kérdések föltevése a lényeg, nem a válaszok adása. - Különben is: egy titok, egy rejtvény addig az, amíg meg nem fejtjük. Mert ha megfejtjük, ezzel meg is semmisítjük. Ez sem az én gondolatom, de jó és ide illik. Szóval ennyi ide tán elég is - a többi meg legyen néma csönd (Silenzio).:)