BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
Négyszemközt a halállal
Dátum: 2011. március 21., hétfő, 12:15
Az utolsó napjaim című film a francia fenegyerek, Francois Ozon mozija. A minden egyes alkotásával újat mutató Ozon ezúttal sem okoz csalódást. Visszafogott, csöndes és gyönyörű filmet készített egy fiatal férfi halálbavezető útjáról.
A fájóan jóképű férfi élete utolsó szakaszának fázisait mutatja meg a haragtól a tagadáson át a halál elfogadásáig. A film központi kérdése: miként élsz, ha tudod, hogy hamarosan meg fogsz halni? Mit érzel, milyen döntéseket hozol?

Romain (a remek Melvil Poupaud) homoszexuális fotós. Mégsem AIDS-ben – mint várnánk –, hanem rákban hal meg. Betegsége olyan stádiumban van, amelyből már nincs gyógyulás. Érdekes módon, csak azért, mert szorulni kezd a főhős nyaka körül a hurok, még nem borul össze és békül ki könnyek között a családjával. Sokkal fontosabb számára, hogy önmagával kössön békét. S Romain lassanként eltávolodik a külvilágtól. Akarattal viselkedik barátságtalanul szerelmével, Sasha-val; sértegeti a fiút, s szinte provokálja a szakítást azért, hogy segítsen neki továbblépni, hogy szimbolikus módon meggyászolhassa kapcsolatuk végét, még annak árán is, hogy Sasha később valószínűleg szenved majd. De ezt már nem mutatja a film. Romain olyan lesz, mint a kétélű kard; magát is sérti, miközben másokat bánt. Amikor Romain testébe beköltözik a halál, minden tettét ez a szomorú tény irányítja. S a végén már úgy tekint a halálra, mint a szabadulás egy formájára.



A film demisztifikálja a halál romantikus fogalmát. Romain számára fontosabb, amit magával visz, és amit maga mögött hagy, mint az, hogy másokkal békét kössön. Elhatározza: nem beszél szeretteinek egészségi állapotáról, így felkészületlenül hagyja őket. Halála tehát sokkal több szenvedést okoz majd. De végül is miért ne lenne joga ahhoz, hogy eldöntse, miként hal meg? Tudatos döntést hoz, magányba vonul, és csakis befelé figyel. Egyedül nagyanyjában bízik meg – a legendás Jeanne Moreau alakításában –, aki maga is közel áll már a halálhoz, s ezért könnyen szót ért vele. A Romain és nagyanyja között lejátszódó jelenet a film érzelmi középpontja.

Ahhoz, hogy az ember szeretetet adjon és kapjon, meg kell, hogy érintse a fájdalom. Képesnek kell lennie arra, hogy kiprovokálja és átélje a kínt. Amikor Romain elhagyja nagyanyját, aki a szeretetet jelenti számára, az olyan, mintha a család közelségétől menekülne. Elutasítja, hogy mások vegyék körül, míg végső harcát vívja.

Romain a mozi végére teljesen névtelenné válik. Fekszik a tengerparton, körülötte életteli, egészséges és nemtörődöm testek. A nap nyugtával mindenki hazamegy, közeledik a dagály. – Csak éppen ottfelejtettek valakit a parton. Ezzel a képpel zárul a film.

Mindenki a maga módján fogja értelmezni az Utolsó napjaim című filmet. Egyeseket bizonyára elriaszt majd, mások elutasítják, és lesznek, akik olyasmit fedeznek föl benne és általa, amire eddig talán még sohasem gondoltak. Ez a film többről szól, mint a halálról. Valódi nyugalom árad belőle. Néhány könnycsepp – de semmi érzelgősség.

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Az amerikai turnéja során Jehudi Menuhint, a világhírű hegedűművészt meghívták egy gazdag házhoz. A textilgyáros házigazda kihasználta az alkalmat, és megkérte Menuhint, hallgassa meg fia játékát, mert mindenki nagyon tehetségesnek tartja
 
A híres debreceni komikus az ország másik végében szerepel. Szünetben bemegy az öltözőjébe egy felhevült anya a lányával, és lelkesen mondja:
Aforizmák
„ A hülyeség magánügy, amíg el nem mondjuk senkinek."
George Bernard Shaw
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ