Az üzenet továbbítva
Dátum: 2011. június 22., szerda, 10:37
Ha van egy tabu, akkor azt meg kell törni. S ha van egy kazetta, amelynek megtekintése után hét nappal meghalsz, akkor azt meg kell nézni.

Mert ez a vakmerő tudásszomj jellemző az emberi természetre, s így keríti hatalmába a Gonosz. Ezt már a Biblia is megírta.

A Ringu Koji Suzuki japán író érdeme, akinek sikerült egy újabb bűnbeesés-verziót kreálni.  Papírra vetette ezt a látszólag egyszerű történetet, amely megszületett, s azóta sem állt meg. Terjedőben van – már amerikai remake-et is megélt – éppúgy, mint az a bizonyos videofelvétel, ami halált hoz mindazokra, akik megnézik a titokzatos fekete kazetta szürreális kockáit.

A történet szerint van egy videofelvétel, amely megtekintése után megcsörren a telefon, és egy hang közli velünk, hogy hét nap múlva meg fogunk halni. És valóban: hét nap múlva az illető szépen meg is hal. Nem túl bonyolult végzet-mechanizmussal dolgozik a film, bár igaz, hogy a technikai feltételeknek mindenképpen adottaknak kell lenniük.

Van egy videokazetta, s ehhez kell egy videomagnó, amely ma már alapvető minden háztartásban, bár a DVD kezdi igen erősen kiszorítani. Telefon is szükségeltetik, ami szintén alap egy mai lakásban, bár a mobil telefon kezdi elfoglalni a helyét. De valami új mindig jön a régi helyett. A lényeg nem változik, csak a formája.

Mert ebben a világban a minket egyre szorosabban körülvevő, a kényelmünket és szórakozásunkat szolgáló eszközök válnak a végzet az eszközeivé is.

A Ringu képi megoldásai a japán mentalitásból és a filmnyelvi hagyományokból fakadó visszafogottságot tükrözik. A mozi nyitóképében két lányt látunk a televízó előtt ülni, hátulról vannak fényképezve, s szembenéz velünk az igazi veszélyt rejtő tárgy, a képernyő. De azt akkor még nem tudjuk, hogy milyen veszély leselkedik abból a készülékből, amelyet – ha éppen videón néznénk meg ezt a filmet – mi is éppen nézünk. Nézői vagyunk egy filmnek, s közben nem tudjuk, milyen veszedelmes, soha véget nem érő kör szippant magába minket is. S onnantól elkezdődhet a visszaszámlálás. S a versenyfutás az életünkért.

A lassan kibontakozó, a félelmet sebészi pontossággal adagoló dózisok, a rejtélyek és a titkok, a válasz nélkül hagyott kérdések csak még jobban fölerősítik a hatást. S az első rész végeztével még ugyancsak sok minden nyitva maradt, mert a filmet három részre tervezték, s az első után inkább a kérdéseinkkel és a félelmeinkkel maradunk egyedül, alig várva a két folytatást, ahol szép lassan fény derül a titkokra.  

A Ringu című film elveszejtő démona olyan eszközökhöz nyúl, amelyek központi szerepet játszanak életünkben. Azért is érezheti mindenki hozzá olyan közel állónak a történetet, mert az tökéletesen mai. Ha a sztoriban mondjuk egy könyvet kellene elolvasni, az már kisebb potenciális veszélyforrást rejtene, hisz a mai emberek – s főként a gyerekek – olvasás helyett inkább egész nap a tévé előtt ülnek. Vagy épp telefonálnak. S legkedvesebb kikapcsolódásuk eszközei most hirtelenjében a gonoszt közvetítő potenciális veszélyforrássá válnak.

De a Ringu gonosza nem is gonosz – sokkal inkább közömbös. Nem vezérli semmiféle bosszú: ok, érdek és élvezet nélkül öl. Eljut mindenkihez, aki lejátszik egy bizonyos videofelvételt. Nincsen átok, nincsenek formulák; mert ő maga a formula, ő maga az átok. Legyőzhetetlen és halhatatlan. Aki túlnőtt önmagán – s ez még csak a kezdet.

A horrorfilmek és thrillerek az emberek félelmére építenek. S a jelenkor embere két dologtól retteg csak igazán: a rajta igencsak túlnövő technikától, és a technika hiányától. Ez utóbbit az időnkénti áramkimaradások jócskán bizonyítják. S hol vannak már a jó öreg vámpírok és zombik, a könyvekbe, erdőkbe és palackokba rejtett szellemek..?

A Ringu című film a manapság oly divatos másolásra, a sokszorosításra épít. Sőt, tudatosan épít rá, hisz Sadako átka csupán azért hárul el a hősnő feje fölül, mert az lemásolta a kazettát. S csöppet sem azért, mert hősnőnk magához ölelgette a kislány csontvázzá aszott holttestét. Vagy éppen azért, mert a kislány ezek után rendes egyházi temetést kap. Régebben talán elég lett volna ennyi a megváltáshoz, de ebben a sztoriban már az isteni kegyelem kevésnek bizonyul az üdvözüléshez. Abban a korban, amikor az emberek már nem járnak ki a természetbe, és nem mennek el a horrorhoz, akkor szépen a horror megy hozzájuk. Tévén, telefonon keresztül, vagy éppen az interneten, az e-mailben. S ez talán az igazi titka és érdeme a Ringu című történetnek: visszaadta a horror fogalmát az elszürkült hétköznapoknak. Mert a borzalom immár nem sötét temetőkben bujkál, hanem magában a technikában. Amivel együtt élünk, amit minden nap használunk. Kifejlődött tehát egy igazi csúcsragadozó, ami majd egy nem olyan szép napon elfoglalja az ember helyét, és ehhez nem kell más, csak élni – és visszaélni a technika adta lehetőségekkel. A hűtőszekrény, a mosógép, a számítógép, vagyis minden és bármi, ami elektronikus, befolyásolható is egyben – ha valaki ismeri a módját. S ezt a film sötét démona, Sadako is tudja. S itt az eszköz maga a média, a lényege az üzenet, ami igazából mindegy, miképp jut el a befogadóhoz. Mert eljut – és ez a lényeg. Mert Sadako a másolataiban él tovább.

Annak idején Freddy Kruger, a Rémálom az Elm utcában késujjú gyilkosa álmukban támadta meg és kaszabolta szét áldozatait, csak akkor tudta őket hatalmába keríteni. A Ringu Sadakojának ébren kellenek az áldozatok. Ez a kislány olyan képességek birtokában van, amiket nem tud kontrollálni. Lekerült a kút mélyére – ahova apja lökte le –, ahol hét napon keresztül küzdött az életéért. S a kút mélyén – elvileg – hét nap után meghalt. Gyakorlatilag azonban halhatatlanná vált. És addig, amíg lesz telefon, lesz video, másolt CD és DVD, addig nem is fog meghalni. – Mert mi tartjuk életben.

Mindennapos gyakorlat, hogy e-maileket kapunk, amikben arra kérnek, hogy küldjük el ezt a levelet mondjuk tíz példányban, s akkor tíz nap múltán szerencsések leszünk, ellenkező esetben azonban – vagyis ha nem küldjük tovább a mailt – nagy szerencsétlenség zúdul ránk. S az ember – bár legbelül nem hisz benne – azért biztos, ami biztos alapon továbbküldi. S kétségbeesetten próbál tíz olyan barátot keresni, akiknek továbbíthatja a kellemetlenséget. S ezzel megnyugszik, mossa kezeit. Mert újból „megmenekítette magát” valami rossz dolog lehetőségétől.

Mert a jelenkor embere a leginkább saját életét félti. Hol vannak ma már az önfeláldozó hősök? Inkább csak mentjük a saját bőrünket, és továbbküldjük a levelet másik tíz embernek, vagy éppen lemásoljuk Samara videóját. Mert akkor mi legalább megmenekülünk. Hatástalanítani ugyan nem tudtuk a dolgot, de megúsztuk. Ha nem másoljuk le, akkor is marad egy kazetta az utókornak. Ha meg lemásoljuk, akkor is.

Mert Sadako üzenete mindenképpen továbbterjed. Nem számít, mikor, mert ideje van bőven. Mása sincs, csak ideje. S képernyő mindenütt van, elektromosság is. És ha áram van – minden van. Sadako is ott van mindenütt, és ő sohasem alszik. Mi pedig csak egyet tehetünk. Lemásoljuk – és továbbítjuk az üzenetet.

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
leslie 2011-06-24 12:32 | Válasz erre | #1
Nagy mozi. Sokkal jobb az eredeti japán, mint az amerikai remake-je. Mint az már lenni szokott...

Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Yehudi Menuhin hegedűművész nemcsak játékáról, hanem roppant szorgalmáról is híres. Naponta nyolc órán át gyakorol, s ezt sohasem mulasztja el.
 
Szép Ernőhőz, a neves íróhoz bekopogott egy fiatalember. – Művész úr – mondta alázatos hangon – nemrég elküldtem önnek a novellámat. Tudja, azt az igen eredeti témájú novellát! Méltóztatott már elolvasni?
Aforizmák
„ ...aki meghallgatja a IX. szimfóniát, és utána nekiül, hogy tapétaminát rajzoljon, az vagy szélhámos, vagy degenerált."
Loos
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ