Indul a bohócképző!
Dátum: 2005. október 4., kedd, 14:42
Van egy könyvem, mondom B.-nek, Zoli bohóc életéről szól. Nem nagy dolog, vonja meg a vállát, természetesen nekem is megvan. Az enyém dedikált, tromfolok. B. atyaian elmosolyodik: naná, hogy az, hiszen Zoli valamennyi példányt aláírta, már csak azért is, mert ő maga árulta a háború előtti években.

Zoli bohóc A kis ember nagy élete című önéletrajzi írása a cirkuszrajongók számára alapmű. Miképpen Szilágyi Györgynek a magyar cirkusz múltjáról szóló kötetei is azok, melyekből káprázatos mennyiségben bukkannak elő a liget egykori csodabogarai, és a cirkusz mára elfeledett művészei.

A bohócok például.

Fekete bácsi, aki Bodrogkeresztúrról indult, az Egyesült Államokban kötött ki, végül másfél évtized után, az 1900-as évek elején hazajött, mert ráébredt, hogy csak a Városligetben érzi magát otthon. Vagy Jancsi, a zenebohóc, aki fia halálának napján sem mondhatta le a fellépést, és akitől az a ma már sziruposnak tetsző mondat származik, hogy "Néha nagyon jó az kérem, hogy fehérre van meszelve az ember arca, mert a festék eltakarja a bánatot." Vagy az említett kisember, a 110 centiméteres Zoli bohóc, akit - világhír ide vagy oda - kíméletlenül és nyomtalanul nyelt el Auschwitz. És akkor még nem beszéltünk azokról a neves színművészekről, akik egyébként tiszteletre méltó alázattal tettek néha egy-egy kirándulást a porondra, hogy ott próbálják megnevettetni a publikumot. Latabár Kálmán, Keleti László, Bilicsi Tivadar, Kazal László és a többiek alighanem megérezték, mit jelent bohócnak lenni.

Hogy mégis mit, azt Bálint György kitűnően fogalmazta meg Grockról, a világhírű svájci nevettetőről írt cikkében úgy fél évszázada. "Csodálatosan hülye volt, mélyen, gazdagon és sokoldalúan hülye. (...) A közönség tombolt az örömtől; a legfélszegebb ember is fölényesen nézte a félszegség eleven szobrát, és boldogan kinevette. Amikor legjobban nevettek rajta, amikor frakkos partnere a legolcsóbb győzelmeket aratta felette, hirtelen, csaknem észrevétlenül visszavágott. A trükkök, amelyeknek áldozatul esett, visszafelé kezdtek elsülni. A közönség meghökkent: nem lehetett tovább titkolni, hogy Grock hülyesége csapda volt. Az elegáns, ügyes embert egyre-másra érték a megszégyenítő vereségek. Grock, az ügyetlen, fellázadt és győzött." Ma már csak az emlékekben élnek a magyar cirkuszművészet egykor dédelgetett bohócai. A jelen jóval színtelenebb, az igazán nagy mulattatók eltűntek.

A Magyar Cirkusz és Varieté vezetői a közeljövőben két és fél éves iskolát indítanak (felvételi: szeptember 19-én, 20-án és 21-én), mégpedig azért, hogy ismét legyenek kitűnő bohócaink. A szakemberek szerint az már kevés, hogy kacsázzál be a porondra, billentsd fenéken a partneredet, ha a közönség nem nevet, öntsd le egy vödör vízzel, ha meg még ezen sem nevet, akkor dobj a képébe habos tortát. A régi tréfák ma már nem szólnak, s ahogy a cirkuszművészet megújult az elmúlt évtizedekben, úgy a bohócoknak is képzettebbeknek, sokoldalúbbaknak kell lenniük. A MACIVA új iskolájában a bohóctanoncok tanulnak művészettörténetet, színházelméletet, cirkusztörténetet, esztétikát, beszédtechnikát, sminkkészítést, bűvészetet, hangszeres zenét, pantomimot, táncot, akrobatikát, színpadi munkát, de még vállalkozási ismereteket is. Azt azért mindannyian tudjuk: a tandíj befizetésétől és a tananyag elsajátításától még senki sem lesz jó bohóc. A jó bohóc ugyanis több mint szellemes előadó, több mint jópofa nevettető, és több mint művész. A jó bohóc leginkább ember. Merthogy ez az a kategória, amelyen aztán igazán sokat lehet röhögni.

Trencsényi Zoltán

 /Forrás: Népszabadság/

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
metalatya 2010-01-02 17:26 | Válasz erre | #2
Ja, az e-mail címem: metalatya@freemail.hu

metalatya 2010-01-02 17:25 | Válasz erre | #1
Tiszteletem! Kérdésem leginkább a bevezető szöveghez kapcsolódik. Évek óta keresem a "Kis ember nagy élete" önéletrajzot. Természetesen nem kérném az eredetit, elég volna egy másolat - vagy én is lemásolom, és visszaküldöm. Várom a segítségüket /most, hogy így felcsillant egy reménysugár : )
Nagyon örülnék neki. Köszönettel Márkus Zoltán SDB

Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Baja: 1950. A bácskai városban szereplő Rodolfo és Latabár Kálmán kisétál reggel a piacra. Gusztálják a szép gyümölcsöt, zöldséget, baromfit, végül megállnak egy termetes asszonyság standja előtt. A néni háztáji tojást árul.
 
Szomory Dezső szerette az embereket, de legalább annyira az állatokat. Volt egy gyönyörű macskája, amely, vagy inkább, aki minden tekintetben megkülönböztetett bánásmódot élvezett az író legénylakásában.
Aforizmák
„ Semmi sem kelti bennünk annyira a végtelenség érzetét, mint a butaság."
Ödön Von Horváth
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ