Kapaszkodók látható és láthatatlan között
Dátum: 2009. február 12., csütörtök, 12:04
Egy íróasztal mögött fej nélküli férfi ül csendben, majd a dolgozólámpa fényében fellapozza az összes arcát. Van itt önjáró próbababa, fehér labdákkal zsonglőrködő műkéz és különös, vetített városok, ahol ember és árnyék ki-be sétál. Varázslatokkal teli, furcsán sötét, öntörvényű világ Ville Walo & Kalle Hakkarainen cirkusza. Szürreális kirakós játék.

Az előadás videotechnikába ágyazott bűvész- és zsonglőrmutatványok segítségével kutatja az ismeretlent, a kevéssé realisztikus előadásmód, a bűvész-trükkök és absztrakt mozzanatok segítségével próbálja megragadni a hétköznapi valóság lényegét. A darabban látható, megragadó képek és régi filmes anyagok az új digitális technológia segítségével kerültek a játékteret körbezáró három hatalmas vászonra. A Vanishing Point (Enyészpont) látszat és valóság, látható és láthatatlan között keres új kapaszkodókat. Mert a horizonton túl mindig van egy olyan pont – egy sarok, ahol befordulunk, egy ház, ahová belépünk, egy erdő, amely elnyel –, ahol már senki nem mondja meg, kik is vagyunk, és merre tartunk.

Kivel ne esett volna meg, hogy séta közben olyannyira a gondolataiba merült, hogy egyszer csak azt sem tudta, merre jár? A magányos sétáló körül szertefoszlik a város, aztán egy ismerős lámpaoszlop, kockakő, az autók zaja vagy a galambok burukkolása visszarántja a földre. Kilép a moziból, becsukja a könyvet, vége az utazásnak. Csakhogy nyomtalanul eltűnni nem lehet, hiszen a gondolatok és az emlékek ellenállnak az időnek és a térnek: van, amikor több év csupán pár pillanatba sűrűsödik, és pár másodperc akár évtizedekre is meghatározhatja az életünket.

Az előadás videotechnikába ágyazott bűvész- és zsonglőrmutatványok segítségével kutatja az ismeretlent. Látszat és valóság, látható és láthatatlan között keres új kapaszkodókat. Tér- és időbeli utazásra hív az avítt és a modern technológia keveredésének segítségével.

Ville Walo 1991 óta foglalkozik zsonglőrködéssel. Munkáiban igyekszik a mozdulatoknak és tárgyaknak új, a megszokottól eltérő funkciókat adni, mindezt Fred Astaire és Gene Kelly mellett a futurizmus, a Bauhaus és az orosz modernizmus szellemében. Kalle Hakkarainen 1997 óta bűvészkedik, mellette rövidfilmeket és zenei videókat forgat, valamint reklámtanácsokat osztogat.

A produkció február 19-én és 20-án 20-órai kezdettel látható a Trafóban.

Cikk a darabról, a Teatteri magazine 2004. júliusi számából angolul:

Írta:
Ville Walo, Kalle Hakkarainen és Anne Jämsä
Koreografálta és előadja:
Ville Walo és Kalle Hakkarainen Díszlet és jelmez: Anne Jämsä
Világítás: Marianne Nyberg
Videotechnika: Kalle Hakkarainen
Animáció: Leena Nio

Zene:
Scanner + Stephen Vitiello, Xploding Plastix, The Herbaliser, DJ Food, Desormais, Susumu Yokota, Jaga Jazzist

Koprodukciós partnerek:
Kiasma Theatre, Cirko Center of New Cirkus and Autinkobaletti

Fotó: Petri Virtanen

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Varsányi Irén, a Vígszínház nagy művésze az utcán összefutott egy színészkollégájával.
 
A Le Radical (1887. március 19.) san franciscói híre: egy odavaló műbarát megrendelte Párizsból a milói Vénus másolatát. Meg is érkezett, persze kar nélkül. A műbarát beperelte a Central Pacific Companyt kártérítésért.
Aforizmák
„ Legigazibb jele annak, hogy nagy képességekkel született valaki, ha irigység nélkül született."
La Rochefoucauld
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ