Tudós a cirkuszban
Dátum: 2006. január 6., péntek, 13:55
Két évvel ezelőtt hozta létre a Magyar Cirkusztörténeti és -elméleti Kutató Alapítványt H. Orlóci Edit cirkuszkutató. Az alapítvány tavasszal tudományos konferenciát rendezett, később kutatási pályázatot írt ki egyetemisták részére. A konferencián elhangzott előadásokból és a legjobb pályamunkákból szerkesztett könyv nemrégiben jelent meg.

- A kötet címe: Cirkusz és tudomány. Első pillantásra furcsa egymás mellett ez a két szó.

- A cirkusz a népszórakoztatás, a populáris kultúra fontos intézménye volt, megérdemli, hogy múltját, értékeit tudományosan vizsgáljuk. A művelődéstörténet többnyire a magaskultúrával foglalkozik, és a felkentek mondják meg, mi a szép, az értékes. Márpedig néha nem árt körültekintően kutatni azt is, amiről a gyerek vagy az egyszerűbb ember állítja ugyanezt.

- A cirkuszt egykor még az elit kultúra is befogadta.

- Így van. Londonban és Párizsban a XIX. század első felében a cirkuszok épülete pontosan olyan elegáns volt, mint mondjuk a mi Operaházunk, az előadásokon megjelentek felsőbb osztályok tagjai és elismert művészek is, akiket egyébként rendszeresen megihletett a cirkusz világa. Ez az intézmény a XIX-XX. század fordulóján, Budapesten is az arisztokrácia egyik találkozóhelye volt. Az előkelőségek különösen a lovas mutatványokat kedvelték, mert azok egyes elemei szorosan kapcsolódtak a nemesi életformához. Később megfordultak a manézsban neves színészek is: mások mellett Salamon Béla, Rátonyi Róbert, Feleki Kamill, Bilicsi Tivadar és Alfonzó, majd a 60-as, 70-es években, amikor a magyar cirkuszművészet újabb fénykorát élte, az artisták évente négy teljes műsorral járták a világot.

- Aztán megcsappant a cirkusz tekintélye, ma csupán a szórakoztatás egyik formája. Mi az, amit a többi művészethez képest adhat még?

- Igazi, téttel bíró határhelyzeteket. A tíz méter magasan dolgozó kötéltáncosért izgulnunk kell, mert valódi veszélyben van, az - egyébként sokszor ugyancsak veszélyes munkát végző - állatidomár pedig testközelből mutathatja meg, hogy az ember és az állat, végső soron az ember és a természet képes kommunikálni, együttműködni. Én a tradicionális cirkuszt a szocializációban játszott pótolhatatlan szerepe miatt tartom különösen fontosnak, de azért örülök annak, hogy a posztmodern esztétikában ma már teljesen egyenrangú félként kell kezelni a művészcirkuszt. Bár attól azért tartok, hogy az uralkodó értelmiségi ízlésvilágot kiszolgálva megfojtja, ellehetetleníti a hagyományos cirkuszt. Azt, amelynek tehát nemcsak a múltja, a jelene is érdekes.

- A cirkusz és tudomány című kötet, bár csak néhány nézőpontból elemzi a cirkuszművészetet, a fantáziát alaposan felpiszkálja.

- Ez a kötet az alapítvány munkájának első lépéseit dokumentálja csupán. A cirkusz amúgy számtalan kutatási területet kínál, a kultúrtörténet felől éppúgy megközelíthető, mint például a biológia vagy a fizika felől. Csak ízelítőül: Miklósi Ádám ezúttal az állatidomári szerep változását tartja vizsgálandónak, Tarján Tamás irodalomtörténész tanulmányában arra a következtetésre jutott, hogy a cirkusznak a többi művészeti ágra gyakorolt hatása nagyobb önbizalomra is okot adna. De örömmel fogadtuk az egyetemista Karvalics Viktória tanulmányát is, amelyben azt elemzi, milyen jelentősége volt ennek az intézménynek Aba Novák Vilmos festészetében. És ha tényleg sikerült felpiszkálnunk az olvasók fantáziáját, akkor elmondom: már készül az a cirkuszelméleti könyv, amely jövőre jelenik meg szintén a Jószöveg Kiadónál, és nagyon szeretném, ha 2008-ra napvilágot látna egy magyar cirkuszlexikon is.

Trencsényi Zoltán

Forrás: nol.hu
Kép forrása: maciva.hu

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Wagnert sokan bírálták, támadták életében. Egy ízben éppen társaság volt nála, amikor a postás egy levelet hozott. A zeneszerző felnyitotta, s a papírlapon mindössze egyetlen szó állt: „Hülye".
 
A híres amerikai írónő, Dorothy Parker nyilatkozta egyszer: – Szeretem a martinit, de legfeljebb kettő pohárral.
Aforizmák
„ Az ember legtöbbször nem azokat a kísértéseket bánja meg, amelyeknek engedett, hanem azokat, amelyeknek ellenállt."
Somerset Maugham
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ