BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
A csillogás – és ami mögötte van
Dátum: 2005. agusztus 27., szombat, 11:58
A cirkusz a csodák és a jóleső borzongás világa. Törjük a fejünket, hogy mit miként csinálhatott a bűvész, rettegve – mégis valami kellemes érzéssel – figyeljük az állatszelidítőt az oroszlánokkal és tigrisekkel, vagy a légtornászt a félelmetes mélység fölött. Az artisták jó része nap, mint nap az életveszélyt vállalja, amikor a porondra lép, mégis, az ő érdekérvényesítésük a legrosszabb a művészvilágban. Többek között erről is beszélgettünk Varjasi Lászlóval, a Magyar Cirkusz és Varieté Kht. ügyvezető igazgatójával, akivel először azt tisztáztuk, mi mindennel foglalkoznak.

– A Magyar Cirkusz és Varieté Kht. – közkeletű nevén MACIVA – már 1954 óta létezik. A világ valamennyi országában ismerik. Azon túl, hogy szórakoztató műsorokat állítunk össze és mutatunk be a Fővárosi Nagycirkuszban, segítjük a magyar artisták külföldi szerződéskötését, és külföldi művészeket léptetünk fel Magyarországon. A Fővárosi Nagycirkusz mellett üzemeltetjük a Hungária körúton lévő speciális próbatermünket – itt gyakorolnak az artisták, itt készülnek a műsorok, amelyeket aztán a hazai közönség a Fővárosi Nagycirkuszban láthat –, és a cinkotai 35 ezer négyzetméteres szolgáltató részlegünket, ahol az utazó cirkusz felszereléseit – sátrakat, lakókocsikat és különféle technikai eszközeinket – tartjuk.

– Azelőtt voltak állatházaik, és külön próbaterem is a négylábú művészeknek.

– Olyan teljesíthetetlen előírásokat szabott meg elhelyezésükkel kapcsolatban a kerületi főállatorvos, amelyeknek képtelenek voltunk eleget tenni. Így az artisták privatizálták az állatokat, és évek óta csak külföldön dolgoznak velük. Így ott próbálnak – vagy ahol éppen tudnak. Egyébként meg sokat változott a nemzetközi cirkuszi világ. Egyre több az olyan műsor, amelyben csak emberek szerepelnek, vagy legfeljebb kis állatok. Itthon is csökkent azoknak az artistáknak a száma, akik állatokkal dolgoznak.

Miért?

– Az állatvédők tiltakoznak. Előbb-utóbb nálunk is megerősödnek, és itt is megteszik majd. Azt hiszem, néhány év múlva legfeljebb háziállatokat láthatnak a gyerekek a cirkuszban.

Pedig a cirkusz vadállatokkal, légtornászokkal, akrobatákkal, bűvészekkel és bohócokkal az igazi.

– Magyarországon valóban így vélik az emberek, de például ott a kínai cirkusz. Abban egyáltalán nem szerepel sem szárnyas, sem négylábú, mégis óriási sikere van.

Elismerik, hogy nagyszerű, de sokak szerint az nem igazi cirkusz. Úgysem tudjuk meggyőzni egymást – meg azt hiszem, nem is kell –, beszéljünk másról! Azt hallottam, hogy van egy artista stúdiójuk is.

– Már évek óta. Ide jöhetnek 6-tól 25 esztendős korig mindazok, akiknek már van valamilyen előképzettségük, de azok is, akik még csak kedvet éreznek a művészeti ág fortélyainak tanulásához. Új produkciók kialakításánál fel tudjuk használni azokat a képességeiket, amelyeket máshol – például tánciskolákban, sportegyesületekben, konditermekben – sajátítottak el. A tehetségesebbek bekerülhetnek egy-egy csoportprodukcióba, amely a későbbiekben fellépési- és munkalehetőséget is jelenthet. De várjuk és jönnek a már képzett fiatal, kallódó artisták is, akiknek nincs saját számuk.

És mit szól mindehhez az Állami Artistaiskola?

– Semmit. Sőt! Nem versenytársai, hanem kiegészítői, támogatói vagyunk egymásnak.

A kht. segít munkát találni az artistáknak?

– Elindítjuk őket a pályán, s aztán önállóak lesznek. Emellett ugyanúgy, mint a színházaknak, nekünk is van egy 25-30 tagú társulatunk, akiknek bizonyos százalék fejében külföldi szerződéseket szerzünk.

 – Vannak világhírű artistáink, akik számos országban fellépnek, itthon meg nem látjuk őket.

– A magyar művészek csak pihenni jönnek haza, vagy olyankor, amikor nincs szerződése. Ez egy speciális szakma. Az artista egyetlen számmal járja a világot, legfeljebb kicsit bővíti, kicsit újít rajta. Itt a produkciót nem lehet váltogatni, csak a közönséget. Ha felújítják a Fővárosi Nagycirkuszt, akkor az örömünnepre mindenkit hazahívunk. Terveink, illetve a hagyomány szerint év elején felléptetjük mindazokat, akik éppen itthon vannak.

Van-e kapcsolatuk azokkal, akik évek óta külföldön dolgoznak?

– Akiket mi menedzselünk, azokról természetesen mindent tudunk, de rajtuk kívül vannak információink az önállósult legjobbakról is.

Mint minden kulturális intézménynél Önöknél is meg kellett szorítani a nadrágszíjat, mert csökkent az állami támogatás. Hogyan oldják ezt meg?

– Büszkék vagyunk arra, hogy a működtetési költségek hatvan százalékát önerőből teremtettük eddig is elő. A fennmaradó negyven százalékot kaptuk eddig a kulturális tárcától. Most ez lett kevesebb. Ám a hatvan százalék – amelynek a legnagyobb része a jegy-árbevételből ered – most már a kisebb támogatás mellett nem elég, legalább 63-64 százalék kellene, amit nem tudunk előteremteni. Ezért, ha a minisztérium engedi, bankhitelt veszünk föl.

Bizonyos vagyok benne, hogy zöld utat kapnak. Hiszen a cirkusz igen népszerű, főleg a gyerekek imádják. Ugyanakkor azt hallottam, hogy egyre kevesebb az olyan fiatal, aki artista szeretne lenni.

– Sajnos igaz. Már nem vonzó annyira a pálya, és az artisták életére sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy kényelmes. Megszállottság kell hozzá. A jelen körülmények között az sem csábít senkit, hogy sokat utazhat külföldre. Tűnőben van a valamikori nagyság. Hogy mást ne mondjak, régebben, a fénykorban, volt négy-öt ugrócsoportunk is. Ma egy sincs. Többek között azért, mert jóval kevesebb az artista, és egy csoportba legalább nyolc ember kell. Ellentétben a hagyományokkal, még az egykori nagy dinasztiákból sem a manézsban keresi mindenki a boldogulását. A cirkusz világa ugyan csillogó, ám a csillogás mögött igen komoly munka van. Habár – ahogy Zola írta – a művész semmit nem ér tehetség nélkül, ám a tehetség semmit nem ér munka nélkül.

Körmendi Zsuzsa                                                                         

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Shaw nyomtatott meghívót kapott egyik hölgyismerősétől, akit különösebben nem kedvelt.
 
Maurice Joxant-nak, Lautrec barátjának az a gondolata támadt, hogy Lautrecnek bizonyára örömet szerezne, ha kijárná neki a Becsületrendet.
Aforizmák
„Szépen élni, ameddig lehet, és szépen meghalni, amikor kell."
Benedek Marcell
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ