BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
A csillogás – és ami mögötte van
Dátum: 2005. agusztus 27., szombat, 11:58
A cirkusz a csodák és a jóleső borzongás világa. Törjük a fejünket, hogy mit miként csinálhatott a bűvész, rettegve – mégis valami kellemes érzéssel – figyeljük az állatszelidítőt az oroszlánokkal és tigrisekkel, vagy a légtornászt a félelmetes mélység fölött. Az artisták jó része nap, mint nap az életveszélyt vállalja, amikor a porondra lép, mégis, az ő érdekérvényesítésük a legrosszabb a művészvilágban. Többek között erről is beszélgettünk Varjasi Lászlóval, a Magyar Cirkusz és Varieté Kht. ügyvezető igazgatójával, akivel először azt tisztáztuk, mi mindennel foglalkoznak.

– A Magyar Cirkusz és Varieté Kht. – közkeletű nevén MACIVA – már 1954 óta létezik. A világ valamennyi országában ismerik. Azon túl, hogy szórakoztató műsorokat állítunk össze és mutatunk be a Fővárosi Nagycirkuszban, segítjük a magyar artisták külföldi szerződéskötését, és külföldi művészeket léptetünk fel Magyarországon. A Fővárosi Nagycirkusz mellett üzemeltetjük a Hungária körúton lévő speciális próbatermünket – itt gyakorolnak az artisták, itt készülnek a műsorok, amelyeket aztán a hazai közönség a Fővárosi Nagycirkuszban láthat –, és a cinkotai 35 ezer négyzetméteres szolgáltató részlegünket, ahol az utazó cirkusz felszereléseit – sátrakat, lakókocsikat és különféle technikai eszközeinket – tartjuk.

– Azelőtt voltak állatházaik, és külön próbaterem is a négylábú művészeknek.

– Olyan teljesíthetetlen előírásokat szabott meg elhelyezésükkel kapcsolatban a kerületi főállatorvos, amelyeknek képtelenek voltunk eleget tenni. Így az artisták privatizálták az állatokat, és évek óta csak külföldön dolgoznak velük. Így ott próbálnak – vagy ahol éppen tudnak. Egyébként meg sokat változott a nemzetközi cirkuszi világ. Egyre több az olyan műsor, amelyben csak emberek szerepelnek, vagy legfeljebb kis állatok. Itthon is csökkent azoknak az artistáknak a száma, akik állatokkal dolgoznak.

Miért?

– Az állatvédők tiltakoznak. Előbb-utóbb nálunk is megerősödnek, és itt is megteszik majd. Azt hiszem, néhány év múlva legfeljebb háziállatokat láthatnak a gyerekek a cirkuszban.

Pedig a cirkusz vadállatokkal, légtornászokkal, akrobatákkal, bűvészekkel és bohócokkal az igazi.

– Magyarországon valóban így vélik az emberek, de például ott a kínai cirkusz. Abban egyáltalán nem szerepel sem szárnyas, sem négylábú, mégis óriási sikere van.

Elismerik, hogy nagyszerű, de sokak szerint az nem igazi cirkusz. Úgysem tudjuk meggyőzni egymást – meg azt hiszem, nem is kell –, beszéljünk másról! Azt hallottam, hogy van egy artista stúdiójuk is.

– Már évek óta. Ide jöhetnek 6-tól 25 esztendős korig mindazok, akiknek már van valamilyen előképzettségük, de azok is, akik még csak kedvet éreznek a művészeti ág fortélyainak tanulásához. Új produkciók kialakításánál fel tudjuk használni azokat a képességeiket, amelyeket máshol – például tánciskolákban, sportegyesületekben, konditermekben – sajátítottak el. A tehetségesebbek bekerülhetnek egy-egy csoportprodukcióba, amely a későbbiekben fellépési- és munkalehetőséget is jelenthet. De várjuk és jönnek a már képzett fiatal, kallódó artisták is, akiknek nincs saját számuk.

És mit szól mindehhez az Állami Artistaiskola?

– Semmit. Sőt! Nem versenytársai, hanem kiegészítői, támogatói vagyunk egymásnak.

A kht. segít munkát találni az artistáknak?

– Elindítjuk őket a pályán, s aztán önállóak lesznek. Emellett ugyanúgy, mint a színházaknak, nekünk is van egy 25-30 tagú társulatunk, akiknek bizonyos százalék fejében külföldi szerződéseket szerzünk.

 – Vannak világhírű artistáink, akik számos országban fellépnek, itthon meg nem látjuk őket.

– A magyar művészek csak pihenni jönnek haza, vagy olyankor, amikor nincs szerződése. Ez egy speciális szakma. Az artista egyetlen számmal járja a világot, legfeljebb kicsit bővíti, kicsit újít rajta. Itt a produkciót nem lehet váltogatni, csak a közönséget. Ha felújítják a Fővárosi Nagycirkuszt, akkor az örömünnepre mindenkit hazahívunk. Terveink, illetve a hagyomány szerint év elején felléptetjük mindazokat, akik éppen itthon vannak.

Van-e kapcsolatuk azokkal, akik évek óta külföldön dolgoznak?

– Akiket mi menedzselünk, azokról természetesen mindent tudunk, de rajtuk kívül vannak információink az önállósult legjobbakról is.

Mint minden kulturális intézménynél Önöknél is meg kellett szorítani a nadrágszíjat, mert csökkent az állami támogatás. Hogyan oldják ezt meg?

– Büszkék vagyunk arra, hogy a működtetési költségek hatvan százalékát önerőből teremtettük eddig is elő. A fennmaradó negyven százalékot kaptuk eddig a kulturális tárcától. Most ez lett kevesebb. Ám a hatvan százalék – amelynek a legnagyobb része a jegy-árbevételből ered – most már a kisebb támogatás mellett nem elég, legalább 63-64 százalék kellene, amit nem tudunk előteremteni. Ezért, ha a minisztérium engedi, bankhitelt veszünk föl.

Bizonyos vagyok benne, hogy zöld utat kapnak. Hiszen a cirkusz igen népszerű, főleg a gyerekek imádják. Ugyanakkor azt hallottam, hogy egyre kevesebb az olyan fiatal, aki artista szeretne lenni.

– Sajnos igaz. Már nem vonzó annyira a pálya, és az artisták életére sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy kényelmes. Megszállottság kell hozzá. A jelen körülmények között az sem csábít senkit, hogy sokat utazhat külföldre. Tűnőben van a valamikori nagyság. Hogy mást ne mondjak, régebben, a fénykorban, volt négy-öt ugrócsoportunk is. Ma egy sincs. Többek között azért, mert jóval kevesebb az artista, és egy csoportba legalább nyolc ember kell. Ellentétben a hagyományokkal, még az egykori nagy dinasztiákból sem a manézsban keresi mindenki a boldogulását. A cirkusz világa ugyan csillogó, ám a csillogás mögött igen komoly munka van. Habár – ahogy Zola írta – a művész semmit nem ér tehetség nélkül, ám a tehetség semmit nem ér munka nélkül.

Körmendi Zsuzsa                                                                         

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Úgy látszik a tehetséget, a zseniket máshol sem becsülik meg. Amikor Robert Burns meghalt, nem sokkal temetése után márványemlékművet állítottak neki.
 
G. B. Shaw sokat utazott hazájában. Egyszer egy falu határában megismerkedett egy juhásszal. Megkérdezte, hogy hívják.
Aforizmák
„ A képmutatás a bűn hódolata az erény előtt."
La Rochefoucauld
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ