Mit jelent a cirkusz ma? Kiüresedett, lejárt szavatosságú csodák sorozatát, a szórakoztatóipar önmagába csontosodott ágát, netán az ősi formák tiszteletben tartása mellett megújulni is képes rendszert? Egyáltalán: szükség van-e arra, hogy a cirkuszművészet megújuljon? Sőt! Művészet-e a cirkusz? Szükséges-e tudományos megalapozottsággal meghatároznia önmagát, kutatnia múltját, lehetőségeit? Szükség van-e a kortárs művészeteket magába olvasztó, úgynevezett "új cirkuszra", vagy az artistáknak elég az évszázados hagyományoknak megfelelően piros orrot biggyeszteniük, a veszéllyel kacérkodniuk, mindenek fölötti ügyességet mutatniuk, azaz tréfás vagy fantasztikus mutatványokkal elkápráztatniuk a nagyérdeműt?
Az Állami Artistaképző Intézet, valamint a Magyar Cirkusztörténeti és -elméleti Kutató Alapítvány A cirkuszkutatás lehetőségei címmel (a felsőoktatás felé kacsingatva) tudományos konferenciát rendezett, és rosszul teszi, aki ennek hallatán mosolyog. Tiszteletlenség volna ugyanis egy kézlegyintéssel elintézni és a tudománytól fintorogva eltolni azt a művészeti ágat, amely - gondolhatjuk ma bumfordinak vagy ódivatúnak - egykor, az emberek egy részének maga volt a művészet. Miként korabeli artista szaklapokra hivatkozva Tóvay Nagy Péter a Magyar Táncművészeti Főiskola oktatója is világossá tette: mulatságot kínált, a lehetetlent is megvalósító, halállal cicázó hősöket mutatott fel, egzotikus állataival közelebb csalta a világot. Miközben erős hatású, végletes pillanatai állandó témát kínáltak az íróknak és a képzőművészeknek.Tarján Tamás irodalomtörténész például arról beszélt a konferencián, hogy a cirkusz világa milyen meglepő gyakorisággal bukkan fel a kortárs irodalomban; tipikus és jellegadó motívumai többnyire nem a sikertörténetekkel függenek össze, hanem a fatalizmussal és a végzettel. Szerinte: "A cirkusz az utóbbi évtizedekben jobban megtermékenyítette a társművészeteket, mint önmagát." És ez fordítva is igaz: egyre gyakrabban váltja fel a hagyományos cirkuszt a színházi alapú, sok mindent magába olvasztó előadás. Tarján abban látja a változások okát, hogy a cirkuszművészetben "az ösztönös és a tudatos próbál helyet cserélni". Ennek nem mindenki örül.
H. Orlóci Edit cirkusztörténész például kijelentette, hogy ő a tradicionális, ahogy fogalmazott "az antiintellektuális" cirkuszra szavaz. Szerinte: "A műsorok élvezetéhez nem szükséges semmiféle előzetes képzettség, tanulás, műveltség vagy szellemi erőfeszítés, kizárólag jó cirkuszműsorokra van szükség." Manapság, amikor a porond környékén figyelemre méltó érdeklődést keltve világszerte ott settenkedik a szokásostól eltérő szemléletű új cirkusz, tiszteletre méltó ez a határozottság. Pedig alighanem üdvös volna kicsit szélesebbre tárni a cirkusz kapuit, mert Diósi Pál, a Diodata Szociológiai Kutató és Tanácsadó Iroda vezetője ezen a konferencián, az elmúlt években végzett felmérések alapján éppen arról számolt be, hogy a Fővárosi Nagycirkusz látogatóinak kilencvenhét százaléka ma már gyerekkel érkezik, a felnőtteket egyre kevésbé vonzza az artisták régi szemléletű világa, amellyel szemben - az értékek tisztelete mellett - ma már több fenntartás is megfogalmazódik. Egyebek mellett a cirkuszi állatok idomítása, tartása is gyakori viták tárgya. Etológiai szempontokra figyelemmel, ezekről beszélt Miklósi Ádám, aki az ELTE Természettudományi Karáról érkezett. Meglepő kitörési pontokat is javasolt: szerinte a nyitott cirkusz volna ajánlatos, azaz a műsorba olyan állatszámokat is érdemes volna beépíteni, amelyek az idomítás munkáját mutatják be, valamint olykor helyet cserélhetne ember és állat, azaz idomító és idomított, különös helyzetet teremtve ezzel. Nem tudni, Miklósi csupán viccelt-e, vagy ő is a forradalmi gondolatok híve, de ne lepődjön meg senki, ha legközelebb a cirkuszban egy frakkos fóka pofozgatja majd biztatóan az orrán labdát egyensúlyozó idomárt.
Ki tudja, merre tart a cirkusz világa...
Mit jelent a cirkusz ma? Kiüresedett, lejárt szavatosságú csodák sorozatát, a szórakoztatóipar önmagába csontosodott ágát, netán az ősi formák tiszteletben tartása mellett megújulni is képes rendszert? Egyáltalán: szükség van-e arra, hogy a cirkuszművészet megújuljon? Sőt! Művészet-e a cirkusz?
Trencsényi Zoltán
/Forrás: Népszabadság/
| Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
| Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |
