Zsigmond Vilmos 1930. június 16-án született Szegeden.

A szegedi Piarista Gimnáziumban tanult, ahol az irodalom volt a kedvenc tantárgya, s ekkor kezdõdött a művészetek iránti érdeklõdése is. 17 évesen betegség miatt hosszabb idõre ágyba kényszerült, a rengeteg olvasnivaló való közül leginkább egy fotózásról szóló könyv keltette föl kíváncsiságát. Édesapja fényképezõgépével fedezte fel a fotózás gyönyörűségét, nem csoda, hogy a budapesti Színház- és Filmművészeti Fõiskolára iratkozott be, ahol Illés György tanítványaként 1955-ben vette kézhez operatõri diplomáját. Az 1956-os forradalom alatt több fõiskolai társával megörökítette a forradalom eseményeit, s 1956 novemberében Kovács László operatõrrel - táskájukban csaknem tízezer méternyi filmfelvétellel - elhagyta Magyarországot.

Az Egyesült Államokban telepedett le; kezdetben Los Angelesben laborokban dolgozott, fotózott, hétvégente oktatófilmeket készített, de feladatot kapott dokumentumfilmekben és reklámfilmekben is. Operatõrként kezdetektõl az emberi arc középpontba állítása, az emberi történetek bemutatása, a realista ábrázolás érdekelte, ami egybeesett az 1960-as években kibontakozó amerikai független filmes kívánalmakkal: Hollywoodban igény támadt a dokumentumfilmezésen is nevelkedett, a film mondanivalóját mindig szem elõtt tartó európai stílusú operatõrre, aki a rendezõnek és a forgatókönyvben elõírt helyzetek kifejezésének képes alárendelni a látványosságra és a képi hatásosságra való törekvést. Zsigmond saját bevallása szerint a tengerentúlon ugyanazt folytatta, amit itthon tanult: az úgynevezett sztárvilágítás helyett a hangulati világítást, az emberközpontú operatõri látásmódot hangsúlyozta.

A hatvanas években kisebb produkciókban megismerték nevét (A szadista, Idõutazók), elsõ jelentõsebb munkája a Peter Fonda rendezõi szárnypróbálgatásának tekinthetõ Bérelt kezek (1971) volt. Tehetségét elõször a McCabe és Mrs. Miller című Robert Altman-darab fényképezése tette próbára 1971-ben, amikor korábbi fotós múltját felhasználva laboratóriumi eljárással fakított ki felvételeket, hogy a film a régi filmek hangulatát idézze. (A fény művészének nevezett Zsigmond az eljárást több késõbbi, nagysikerű filmjében is alkalmazta, pl. A madárijesztõ, Szarvasvadász). A western meghozta számára a méltó elismerést, s bár a várt anyagi siker elmaradt, a páros két évvel késõbb újra együtt dolgozott a Hosszú búcsúban.

Zsigmond Vilmos nevét hamarosan világszerte megismerték, s a hetvenes évek amerikai új hullámos realista mozijai mellett a sci-fi mániának is részese lett. Olyan, az amerikai álomgyárban készült filmek operatõre lett, mint a Steven Spielberg rendezte Sugárlandi hajtóvadászat (1974), amelyben a történet feszültségének fokozásához nagyban hozzájárultak közvetlen, kézikamerás felvételei. A három évvel késõbb szintén Spielberggel készült Harmadik típusú találkozások fényképezéséért már Oscar-díjjal tüntették ki. Munkáját nem utolsósorban azért ismerték el, mert a sci-fi digitális fénykorát megelõzve képes volt sajátos technikájával meghökkentõ látványt nyújtani.

1978-ban õ fényképezte Michael Cimino rendezõ a vietnami háború borzalmait és utóhatását bemutató filmjét, a Szarvasvadászt, melynek operatõri munkálataiért ezúttal be kellett érnie az Oscar-jelöléssel, de a Brit Filmakadémia a kultuszfilm megejtõ képi világáért így is operatõri díjjal jutalmazta.

Sokoldalúságát bizonyítja, hogy számos műfajban kipróbálta magát: õ volt az operatõre a The Band búcsúkoncertjének, Az utolsó valcernek, amit Martin Scorsese örökített meg (1979), A folyó című családi drámának (1984), amelyért harmadik alkalommal nominálták Oscar-díjra. Fényképezett vígjátékokat - Az eastwicki boszorkányok (1987), a Maverick (1994) -, utóbbi western-komédiában egy villanásnyi epizódban maga is feltűnt korabeli fényképészként -, az HBO számára egy Sztálinról szóló életrajzi filmet (1992), de fotografált erotikus thrillert is: Sliver (1993), Vágyak vonzásában (1994).

Mindezek mellett saját rendezésében reklámfilmeket is készít világmárkák számára. 2003-ban a Bánk bán című operafilm volt az elsõ nagy magyar film, amelyet õ fényképezett. 2004-ben fényképezte a Woody Allen rendezte Melinda és Melinda címû komédiát, s az idén fejezi be a Cassandra's Dream című új Woody Allen-filmet. 2006-ban 1956-os dokumentumfilmet forgatott, A lyukas zászló címmel. A rendezéssel is megpróbálkozott, ebben azonban már korántsem volt olyan sikeres.

A fények és árnyékok szerelmesének és festõjének nevezett Zsigmond saját bevallása szerint magyarországi fõiskolai mesterein kívül az olasz neorealistáktól és a francia újhullámosoktól tanulta a legtöbbet. Munkásságát számtalan díjjal ismerték el - 1999-ben az Amerikai Filmoperatõrök Társasága (ASC) életmû-kitüntetését kapta, 2000-ben Göncz Árpád akkori köztársasági elnök személyes megbecsülése jeleként elnöki Aranyéremmel tüntette ki, 2001-ben megkapta a Corvin-láncot, 2004-ben pedig szülõvárosa, Szeged díszpolgára lett.

(MTI-Panoráma - Perge Zita, Sajtóadatbank)