Amerikában is méltatják a Sátántangót
Dátum: 2006. január 12., csütörtök, 12:49
Hat napon át vetítik szerdától New York-ban a Modern Művészetek Múzeumában (MoMA) Tarr Béla 1994-ben készült 420 perces, Sátántangó című filmjét. A Krasznahorkai László azonos című regényéből készült filmről és az alkotóról a The New York Times írt méltatást.

„Lehetne persze néhány más dolgot is csinálni a 420 perc alatt, ameddig Tarr Béla remekműve, a Sátántangó tart. Például elkövethetünk lassú szellemi öngyilkosságot a Mindenki szereti Raymondot című sorozat 14 epizódjának megtekintésével. Ez a magyar film a kortárs művész azon ritka alkotásainak egyike, amely koncentrált odaadást követel a közönségtől: az idő luxusát" - írta Manohla Dargis, a tekintélyes amerikai lap kritikusa.

A szerző emlékeztet arra, hogy Tarr Béla az elmúlt évtizedekben a nemzetközi fesztiválokra járó filmbarátok egyik kedvence volt, és nagy hívei közé tartozott Susan Sontag. Sontag említette is őt az Egy évszázad mozi című 1995-ös rövid esszéjében, de a The New York Times Magazine által közölt hosszabb változatból már kimaradt, és ez „nemcsak tovább marginalizálta a kereskedelmileg már peremre szorult művészt, hanem megerősítette Sontag pesszimizmusát is, miszerint a mozi "megalázó, visszafordíthatatlan hanyatlásnak" indult, „dekadens" művészet. Ez pedig már túl sok: Tarr műve már megmutatja a maga félelmetes akadályait - írta a kritikus.

Dargis a Sátántangó nyitójelenetét idézve megállapítja: „Tarr e burjánzóan lassú léptű jelenetet egy hosszú beállítással filmezi, csodálatos szerkesztéssel és gazdagon árnyalt fekete-fehér tónusokkal, hogy megtalálja a szépséget minden nyomorult és mondén szegletben." A film szerkezetéről szólva kiemeli a tangóstruktúrát, amit a rendező az eredeti könyvből vett át: „hat lépés előre, hat lépés hátra". „Ez emeli ki a város lakóinak rituális előremozgás-hiányát. Először látunk egy alkoholáztatta kocsmai táncot egy kívülről beleső emberrel együtt. A jelenet meglehetősen nevetségesnek látszik. Később, amikor a szereplő öngyilkosságot követ el, a mulatság az elkárhozottak táncává válik."

A lap idézi Tarr Bélának a Kinoeye című internetes újság számára adott interjúját, amely szerint a mai nemzedék képes követni az információ logikáját, a történet logikáját, de az élet logikáját nem. „A Sátántangóban az élet hol szép, hol groteszk, de mindig megbabonázó. Az univerzum e mocskos zugában férfiak és nők egymástól rabolnak, meglesik a szomszédokat, járkálnak (sokat), és beleisszák magukat a feledésbe" - írta az amerikai lap kritikusa, aki szerint a történetet lehet a kommunizmus összeomlásának és a kapitalizmus hamis ígéretének allegóriájaként értelmezni. Külön felhívja a figyelmet arra, hogy hosszú, kevés párbeszéddel tarkított jelenetekben Tarr milyen ragyogóan bánik a hanggal, például egy légy zümmögésével, egy kövér ember ritmusos zihálásával vagy három lépcsőt mászó férfi lépteinek szinkópás hangjaival. „Bár előrehaladott tervek vannak arra, hogy a filmet DVD-n jelentessék meg, Tarr pazar hosszú beállításait, az élet e hangjait a legjobban egy olyan filmszínházban lehet értékelni, mint a MoMA, ahol még nem rúgták fel a film és a mozinéző közötti szent szerződést" - írta végezetül a The New York Times munkatársa.(MTI)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Szabadtéri előadás világítópróbája volt, mikor a rendező ingerülten ordított rá a világosítókra: – Gyerekek, vegyétek már ki azt a sárgát! Hát nem látjátok, milyen sok?!?
 
Victor Hugo a nagy francia író egyszer sürgős munka előtt állt. Mivel nem bízott eléggé abban, hogy végig kitart feladata mellett, félig levágta a szakállát és félig a haját, az ollót pedig kidobta az ablakon.
Aforizmák
„ ...már az iskolában megtanultam, hogy nem gondolhatok olyan furcsa és hihetetlen dolgot, amelyet valamely filozófus már előbb ne állított volna..."
Descartes
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ