Szinetár Miklós, mint egykori főnöke és mentora idézte föl a korán elhunyt rendező alakját és személyiségét, azt az érdekes, ironikus hangot, amivel Fehér György berobbant a hatvanas évek magyar televíziózásába.

„Vízen járó, különleges tünemény volt" - fogalmazott Szinetár Miklós, emlékeztetve az „aranykorra", amelyben szuverén művészek nőttek föl Zsurzs Évától Dömölky Jánoson át Mihályfy Imréig.

A díjátadás pillanatáig nem volt nyilvános a zsűri döntése. A három legtovább jutó jelöltet meghívták a díjátadásra. Maga az emlékdíj egy Fehér Györgyöt spirituálisan idéző festmény, Fazakas Tibor alkotása.

Az egyik jelölt Kovalik Balázs volt, mert színész és énekes központúsága rokon Fehér György rendezői attitűdjével. Hajdú Szabolcs, a Fehér tenyér alkotója humanista történetmesélése okán került a jelöltek közé.

A díjat végül Sipos Pál, a Magyar Televízió kulturális főszerkesztőségének vezetője kapta, aki Szinetár szavai szerint „oroszlánként küzd, hogy a kultúrának ismét legyen szerepe a közszolgálati televízióban."

Sipos Pál hangsúlyozta: ő, aki Fehér György művein nőtt föl, igyekszik megfelelni a kihívásnak, hogy a rendező emlékéhez méltó művek kerüljenek a képernyőre és új alkotóknak adjon teret az intézmény.

Fehér szellemi rokonát (nem epigonját) keresik, díjazzák, tehát azt, aki következetesen individualista módon, öntörvényűen, de közérthetően óhajtja megvalósítani művészi céljait, vagy azt a személyt, aki olyan körülményekkel segíti elő az alkotót, vagy alkotókat, hogy saját értékes világa/uk töretlenül megvalósulhasson.

A díjat negyedszer ítélték oda. Az eddigi díjazottak: Kenyeres Bálint filmrendező, Német Gábor Péter dokumentarista, Pintér Béla író-rendező-színész-társulatvezető. A zsűrit 2008-ban Goda Krisztina, Born Ádám és Szinetár Miklós, valamint Lénárt István, Radó Gyula, Szolnoki András, Gerő Péter állandó tagok alkották.