Gyászol a Futrinka utca és környéke
Dátum: 2008. október 27., hétfő, 14:44
Bálint Ágnes, a hazai televíziózás gyermeki szívű és -képzeletű nagyasszonya 86. születésnapja után egy nappal, október 24-én elhunyt.

Ez a kivételesen hosszú és sok mosolyban bővelkedő élet – ahogy ő a weblapján: http://www.balintagnes.hu/ megfogalmazta – „csodaszép, álomszép” volt. Hogy sok korombeli is oszthatja ezt a véleményét a megélt napokról, azt neki köszönhetjük: hiszen a tehetséges adonyi kislányból – aki ötévesen már olvasott, rajzolt – végül is az induló Magyar Televízió dramaturgja lett, aki megteremtette a gyermekeknek szóló műsorokat. Amelyek jó pár generáció alapvető szépérzékét, jóra fogékonyságát sikerrel fokozták a legendás báb- és rajzfilmfigurákkal.

Hogy ma már nem a tévémaci (de hasznos!) fogmosó-indulójára mennek aludni a picik, és a kölyköknek nem Böbe baba zsörtölődő okosságai adják a vörös fonalat eligazodni az élet útvesztőiben (holott ma ezek a kanyarok sokkal veszélyesebbek, mint a megrendszabályozott kádáriban), nos, az nem Bálint Ágnes hibája. Hiszen ő csaknem harminc évig szolgálta lelkesen ezt a korosztályt a Magyar Televízióban, amíg hagyták (igény biztosan lenne rá, csak nem akarják észre venni).

1958-ban került oda ez a négy nyelven perfekt adminisztrátor hölgy, aki az angolkisasszonyoknál járt gimnáziumba, és akinek saját meseregényét már 14 éves korában leközölte újság. Ezek után nem csoda, hogy Kelemen Endrével (Családi Kör – emlékszik még erre valaki?), Tarbay Edével és a Magyarországot sok ezer lépésben a talpán elhordó Rockenbauer Pállal megalakította a televíziós gyermek- és ifjúsági osztályt, és elkezdte ontani magából az édes szavú meséket.

Mert rá szülöttei révén emlékszik mindenki. (Két emberlánya is volt persze ....) Még a mai srácok is hallottak valamit harangozni Mazsoláról, a kicsit elkényeztetett, pufi kismalacról, akinek kamaszos hülyeségeit a mindig türelmes, aranyosan béketűrő Manócska nyesegette gondosan (nagyon hasonlított az akkor még sehol sem ismert Békesi Lászlóra). A másik sorozata, a Futrinka utca oszlopos lakói volt a híres-neves Böbe baba, az orrhangú, mindig zsörtölődő „asszonyság”, Cicamica, a nyafka macska és egy öreg, jámbor szaki külsejű kutyus. Ők veszekedtek, barátkoztak, viháncoltak az Esti mese szignálja után a kicsik által reszketve várt részekben – világszám: az első, naponta jelentkező kesztyűsbáb szappanoperák! – így adva példát a jóra és a rosszra kis nézőiknek.

Hála Bálint Ágnes picit fanyar, abszolút az életből ellesett humorának és fantáziájának, ezek a tanmesék mindig gördülékeny, szellemes – sose szájbarágó – módon nevelgettek, a dresszúra halvány jele nélkül. Igencsak hatásosan. Mazsola például abszolút sztár volt az én alsó tagozatos életemben: akinek nem volt rózsaszín/zöld szivacsból formázott malacfigurája, az nem volt ember a többiek szemében. Élelmes maszekok (magán kisiparosok, a szent szocialista rendszer nagyon is jól kereső páriái) – akkori árakon – eszméletlen pénzekért dobták piacra a változóan randára sikeredett, de tuti turcsi orrú kisdisznót, amelynek eredetijét a híres bábtervező, Bródy Vera alkotta, a többi édes figurával együtt. Kabalaként, státusz-szimbólumként ott virított minden magára valamit is adó iskolás táskájában. Ő volt az abszolút kedvenc, mert ő volt a tévé picinye, kisgyereke. Havas Gertrúd volt a hangja – tüneményesen tudott röfögni, oui-oiu-zni – és amennyire imádták őt (bár nem ismerték persze arcról) a nézők, annyira elborzadtak szörnyű halálán: férjével, B. Kiss Istvánnal együtt – aki Manócska hangját adta – szénmonoxid-mérgezésben hunyt el, 1982-ben. Együtt voltak évtizedekig a meghitt tökházikóban a tévében,  együtt aludtak el az igazi otthonukban örökre...

De nemcsak kesztyűbábozás ment az ifjúsági osztályon, hanem a máig imádott rajzfilmek ugyancsak születtek Bálint Ágnesnek is köszönhetően: ma újra látni – reklámban, de legalább mégis – Frakkot, még valamennyire ismert a Kukori és Kotkoda és sokan közülünk a Vízipók, csodapók alapján szerették meg a vízvilág tüneményes jószágait. Minden mesealakja emberi, mélyen jellegzetes tulajdonságok négy lábon járó mintapéldánya: a bohó, macskakergető, gazdájához végletekig lojális Frakk (Szabó Gyula zseniális hangjával) a két pákosztos, kutyabosszantó fekete-fehér macsek: a nagyokos Lukrécia (Schubert Éva mindentudóan gonosz boszorkányos altján) és a bugyuta Szerénke (a rég elhunyt csodálatos Váradi Hédi kényeskedésével) tündéri főszereplői voltak az öreg házaspár mindennapjainak. Míg Kukori, a hímsoviniszta, hülye kakas  és az ő önfeláldozó, robotoló felesége, Kotkoda  már jóval több, mint harminc éve megmutatták aranyos görbe tükrükben egy „állati” házasság mindennapjait pátosz és máz nélkül... A csodapókokat páratlan vállalkozással hozták az addig rovaroktól irtózó nézők szíve közepébe: csicsergő hangú vízicsigák, a magányos, de a lelke mélyén jóságos öreg pók körül gonosz és segítőkész lények tömege kavargott e kedves ismeretterjesztő sorozatban, sok konkrét tudást is adva az ifjúságnak.

Regényformában is megjelentek ezek a tévémesék a Móra Kiadónál, a Magyar Rádióban pedig szintén sorozatként leadott Szeleburdi családból később Palásthy György filmet is forgatott. (még egy gyerek-mozija, a Hajónapló is Bálint Ágnes opuszán nyugodott.)  Sok nyelvre lefordították műveit, de ő is számos külhoni mesét magyarított: a szeretetteli Rumcájsz, az erdei rabló és más filmek mellett, a Cicamicához hasonlóan, szintén kéjesen lusta és némileg basedow-kórosan dülledt szemű csíkos macska, Garfield dumája is az ő tudását dicsérte. A Szimat Szörény című sorozat – az Oroszlán család zenéjével és Kútvölgyi Erzsébettel – is az írónő munkájából készült. 2000-ben adták ki utolsó meseregényét, Vízitündér, vízimanó címmel.

Megbecsülték őt a kicsik – és csak azok! Olyan kis falvak tisztelegtek előtte, mint szülőhelye, Adony, amely kitüntette, majd Vecsés díszpolgárává választotta.

Hogy komoly állami kitüntetést kapott-e? Nem írja az életrajza, pedig nagyon megérdemelte volna! De amit senki vissza nem adhatott neki, mint legértékesebbet, az a férje, dr. Németh Sándor élete volt, ami kihunyt 1989-ban. Ezt nem tudta feldolgozni az addig mindig vidáman mosolygó Bálint Ágnes, és ekkortól már nem ugyanaz volt. Ám halhatatlan kis lényei – állatkái, manócskái és tündérei – addigra már benépesítették a magyar celluloid-univerzumot.

Örök ajándékot adva a gyermekseregnek.

Szász Judit

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Egyszer azt kérdezte egy lord G.B.Shaw-tól: – Igaz, hogy az ön apja szabó volt? – Igaz! – felelte az író. – Akkor miért nem lett ön is szabó?
 
Kodály Zoltán azon kevesek közé tartozott, aki nem félt Rákosi Mátyástól. Egyszer egy ünnepi fogadáson a „bölcs" vezér rosszallóan mondta Kodálynak:
Aforizmák
„ Az állatvilágot számos környezeti veszély fenyegeti. De legalább megkímélik a televíziótól."
Ismeretlen
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ