Kállai Ferenc emlékére
Pelikán elvtárs követte Virág elvtársat
Dátum: 2010. július 13., kedd, 9:23
Vasárnap elhunyt a legtöbbet idézett magyar filmhős megformálója, a nemzet igazi nagy színészeinek egyike, Kállai Ferenc. Sajnos az oly tiszteletreméltónak hangzó 85. születésnapját már nem érhette meg, hisz 1925. október 4-én született Gyomán. Amúgy is régóta betegeskedett: ötödik éve jöttek a hírek egyre hanyatló egészségéről.

Ugyan megpróbálta a művészetét, a mindig szemében bujkáló mosolyát bevetni a romlás ellen – amíg bírta filmezett, szerepelt –, de tavalytól már a kórház sem segített rajta. Otthon ápolták. Felesége – Csima Ida –, aki 65 évet élt mellette, megadta neki a szokott biztonságot adó otthoni meleget. Ám a házi ápolásra állítólag ráment  a nagy színész minden pénze. Gyermekük nem volt, kutyákat neveltek. Én egy régi-régi nyárból a Nemzeti Színház siófoki üdülőjéből a kis fekete uszkárjára emlékszem, akit mindketten nagyon szeretve kényeztettek.

Krampner Ferencként felvételizett a kereskedelmi iskola elvégzése után a főiskolára – és négy sornyi Ady-szavalás után fel is vették. Az a Kiss Ferenc javasolta a névváltoztatást  Kállaira (a politikus után szabadon), aki épp nem Kállay miniszterelnök irányvonalát, hanem a nyilasokét követte hű lelkesültséggel.

Az ily módon magyarosított nevű színészpalánta 44-ben végzett a főiskolán (http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1llai Ferenc). Szerepei, szerepvállalásai itt olvashatók kronologikusan felsorolva, ahogy kitüntetései is. Noha nem volt tipikus szépfiú alkat, már a kezdetekben szeretetreméltóságával, kellemességével hódította meg a filmet, a színházat. 1945-től a Belvárosi Színház, majd pár év múlva a Nemzeti Színház tagja lett, és halálig ennek társulatát erősítette. (Esete szimptomatikus: amikor a Nemzeti Salátabár felépült, ő maradt a Hevesi Sándor téri régi épületben és társulatban, mint a Pesti Magyar Színház nagy öregje, aki alól elrekvirálták a nemzet színházát. Végül is nemrég vonta össze Alföldi direktor a két társulatot laza szimbiózisba, de az elhunyttól a Magyar Színház honlapján emlékeznek meg. http://magyarszinhaz.hu/index.php?id=463&cid=4691)

Kállai Ferenc (tán a hajdani miniszterelnöki névadó halvány hatására?) politikai szerepet is betöltött: 1981-1990 között a Színházművészeti Szövetség elnöke, 1985-1989 között pedig országgyűlési képviselőként a kulturális bizottság tagja volt. De alapállása mindenkor azé a jellemformálóé volt, aki a nevettető komédia alatt felgyülemlő tragédiák kikacsintó mestere. Színpadi és filmszerepei oldalakat tennének ki, ha elkezdeném sorolni. A/k/mivel azonban szinte összeforrt – és ezt elvállalni akkoriban nem kis bátorságra vallott – az Bacsó Péter Tanújának főhőse, Pelikán József gátőr. http://hu.wikipedia.org/wiki/A_tan%C3%BA 1969-ben , ahogy elkészült a mű, azonnal be is tiltották. Egy moziban vetítették csak – én nem a wikiben megadott Bányászra, hanem a Nagymező utcai Tinódira emlékszem –, ahol hosszú sorállás után lehetett egyszer megnézve kisírni a szemünket a röhögéstől meg a félelemtől.

Kállai valami hihetetlen beleélő készséggel lett a viplafogú (ezeket viselni és ezzel beszélni sem lehetett semmi!) KISEMBER: az az egyszerű, jámbor balfék, aki a gátat őrzi szinte élete árán, mint a falu sorsát magáénak érző családapa. Ő maga volt a Nép: az átverhető, a megzsarolható, a kiszipolyozható, soha nem talajhülye, csak mindent túlélni akaró Nép. Az a szerethető figura, akit a történelem fura és aljas urai – Virág elvtárs (Őze Lajos), Bástya elvtárs (Both Béla) – ide-oda rángattak kényük, érdekeik szerint. Akit folyton csak dresszíroznak, visszaélve jóindulatával, aki úgy kerül a mocskos játszmákba, hogy végig tiszta és szeretni való marad. A pici trükkjei, rácsodálkozó naivitása mellett Kállai isteni humort, és mély emberismeretet mutatott, elviselve az őt pattogtató politikai hülyék világát. Még a siralomházban, a koholt ítélet miatti halált várva is bölcs maradt és elfogadó, hisz neki csak két dolog számított: a Duna és a családja. Őértük hajlandó volt szenvedni, még ha fogalma sem volt róla, mi végre is jut ez a sors neki...

A víz kedvelt színészként is vele maradt: sokat járt a Lukácsba. Nagyon szerette a szép, fiatal, víztől, naptól kikupált fiatal lányokat nézegetni bölcs mosollyal, míg valaki mindig szóval tartotta, hisz kedves és közvetlen ember volt. Minden szerepében ott volt ez a tulajdonsága, még ha a legbunkóbb figurát is kellett eljátszania, például Németh László Takaró Sanyiját az Iszonyban. Kedves holdvilág képe, a szemében mindig ott csillanó mosolya nagyon népszerűvé tette a rendezők és a nézők között is. Hangja, amelyik szintén jellegzetessé – jól utánozhatóvá – vált, azonnal kiemelte őt mindenki más közül, bárhol is csendült fel.

A szenvedéseitől megváltatott tegnap; ez a nagy hőség se tehetett jót kiszolgált, öreg testének és szívének. És mivel élete volt a játék, a közönséggel való együtt lélegzés, a legjobban biztos  ennek hiánya viselte meg. De most már fent meccselhetnek a szintén zseniális Őzével. itt hagyva nekünk legjobb szerepének örök tanulságait, azt a szinte enciklopédikus tudást aranyköpések – http://hu.wikiquote.org/wiki/A_tan%C3%BA – formájában. Amilyen világ jött ránk, nagyon rá leszünk szorulva.




Szász Judit

Fotó: www.magyarszinhaz.hu

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
leslie 2010-07-15 10:10 | Válasz erre | #2
Nagy művész volt, nyugodjék békében! - Egyébként érdekel, kit jelölt meg maga helyett Nemzet Színészének. Régebben hallottam róla, hogy azt mondta, nem ért egyet azokkal a csatározásokkal, amiket egy-egy újabb Nemzet Színésze kiválasztása implikál és ő maga szeretné kijelölni az utódját, hogy végre ne az döntsön valaki ellen, hogy kinek a támogatói fáradnak el előbb egy vitában.

élet 2010-07-13 10:58 | Válasz erre | #1
Nagyon nagy művész és ember volt! Hiányozni fog..!

Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Wagnert sokan bírálták, támadták életében. Egy ízben éppen társaság volt nála, amikor a postás egy levelet hozott. A zeneszerző felnyitotta, s a papírlapon mindössze egyetlen szó állt: „Hülye".
 
Az amerikai turnéja során Jehudi Menuhint, a világhírű hegedűművészt meghívták egy gazdag házhoz. A textilgyáros házigazda kihasználta az alkalmat, és megkérte Menuhint, hallgassa meg fia játékát, mert mindenki nagyon tehetségesnek tartja
Aforizmák
„ Az ember, ha állat – rosszabb az állatnál."
Rabindranath Tagore
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ