Kállai Ferenc emlékére
Pelikán elvtárs követte Virág elvtársat
Dátum: 2010. július 13., kedd, 9:23
Vasárnap elhunyt a legtöbbet idézett magyar filmhős megformálója, a nemzet igazi nagy színészeinek egyike, Kállai Ferenc. Sajnos az oly tiszteletreméltónak hangzó 85. születésnapját már nem érhette meg, hisz 1925. október 4-én született Gyomán. Amúgy is régóta betegeskedett: ötödik éve jöttek a hírek egyre hanyatló egészségéről.

Ugyan megpróbálta a művészetét, a mindig szemében bujkáló mosolyát bevetni a romlás ellen – amíg bírta filmezett, szerepelt –, de tavalytól már a kórház sem segített rajta. Otthon ápolták. Felesége – Csima Ida –, aki 65 évet élt mellette, megadta neki a szokott biztonságot adó otthoni meleget. Ám a házi ápolásra állítólag ráment  a nagy színész minden pénze. Gyermekük nem volt, kutyákat neveltek. Én egy régi-régi nyárból a Nemzeti Színház siófoki üdülőjéből a kis fekete uszkárjára emlékszem, akit mindketten nagyon szeretve kényeztettek.

Krampner Ferencként felvételizett a kereskedelmi iskola elvégzése után a főiskolára – és négy sornyi Ady-szavalás után fel is vették. Az a Kiss Ferenc javasolta a névváltoztatást  Kállaira (a politikus után szabadon), aki épp nem Kállay miniszterelnök irányvonalát, hanem a nyilasokét követte hű lelkesültséggel.

Az ily módon magyarosított nevű színészpalánta 44-ben végzett a főiskolán (http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1llai Ferenc). Szerepei, szerepvállalásai itt olvashatók kronologikusan felsorolva, ahogy kitüntetései is. Noha nem volt tipikus szépfiú alkat, már a kezdetekben szeretetreméltóságával, kellemességével hódította meg a filmet, a színházat. 1945-től a Belvárosi Színház, majd pár év múlva a Nemzeti Színház tagja lett, és halálig ennek társulatát erősítette. (Esete szimptomatikus: amikor a Nemzeti Salátabár felépült, ő maradt a Hevesi Sándor téri régi épületben és társulatban, mint a Pesti Magyar Színház nagy öregje, aki alól elrekvirálták a nemzet színházát. Végül is nemrég vonta össze Alföldi direktor a két társulatot laza szimbiózisba, de az elhunyttól a Magyar Színház honlapján emlékeznek meg. http://magyarszinhaz.hu/index.php?id=463&cid=4691)

Kállai Ferenc (tán a hajdani miniszterelnöki névadó halvány hatására?) politikai szerepet is betöltött: 1981-1990 között a Színházművészeti Szövetség elnöke, 1985-1989 között pedig országgyűlési képviselőként a kulturális bizottság tagja volt. De alapállása mindenkor azé a jellemformálóé volt, aki a nevettető komédia alatt felgyülemlő tragédiák kikacsintó mestere. Színpadi és filmszerepei oldalakat tennének ki, ha elkezdeném sorolni. A/k/mivel azonban szinte összeforrt – és ezt elvállalni akkoriban nem kis bátorságra vallott – az Bacsó Péter Tanújának főhőse, Pelikán József gátőr. http://hu.wikipedia.org/wiki/A_tan%C3%BA 1969-ben , ahogy elkészült a mű, azonnal be is tiltották. Egy moziban vetítették csak – én nem a wikiben megadott Bányászra, hanem a Nagymező utcai Tinódira emlékszem –, ahol hosszú sorállás után lehetett egyszer megnézve kisírni a szemünket a röhögéstől meg a félelemtől.

Kállai valami hihetetlen beleélő készséggel lett a viplafogú (ezeket viselni és ezzel beszélni sem lehetett semmi!) KISEMBER: az az egyszerű, jámbor balfék, aki a gátat őrzi szinte élete árán, mint a falu sorsát magáénak érző családapa. Ő maga volt a Nép: az átverhető, a megzsarolható, a kiszipolyozható, soha nem talajhülye, csak mindent túlélni akaró Nép. Az a szerethető figura, akit a történelem fura és aljas urai – Virág elvtárs (Őze Lajos), Bástya elvtárs (Both Béla) – ide-oda rángattak kényük, érdekeik szerint. Akit folyton csak dresszíroznak, visszaélve jóindulatával, aki úgy kerül a mocskos játszmákba, hogy végig tiszta és szeretni való marad. A pici trükkjei, rácsodálkozó naivitása mellett Kállai isteni humort, és mély emberismeretet mutatott, elviselve az őt pattogtató politikai hülyék világát. Még a siralomházban, a koholt ítélet miatti halált várva is bölcs maradt és elfogadó, hisz neki csak két dolog számított: a Duna és a családja. Őértük hajlandó volt szenvedni, még ha fogalma sem volt róla, mi végre is jut ez a sors neki...

A víz kedvelt színészként is vele maradt: sokat járt a Lukácsba. Nagyon szerette a szép, fiatal, víztől, naptól kikupált fiatal lányokat nézegetni bölcs mosollyal, míg valaki mindig szóval tartotta, hisz kedves és közvetlen ember volt. Minden szerepében ott volt ez a tulajdonsága, még ha a legbunkóbb figurát is kellett eljátszania, például Németh László Takaró Sanyiját az Iszonyban. Kedves holdvilág képe, a szemében mindig ott csillanó mosolya nagyon népszerűvé tette a rendezők és a nézők között is. Hangja, amelyik szintén jellegzetessé – jól utánozhatóvá – vált, azonnal kiemelte őt mindenki más közül, bárhol is csendült fel.

A szenvedéseitől megváltatott tegnap; ez a nagy hőség se tehetett jót kiszolgált, öreg testének és szívének. És mivel élete volt a játék, a közönséggel való együtt lélegzés, a legjobban biztos  ennek hiánya viselte meg. De most már fent meccselhetnek a szintén zseniális Őzével. itt hagyva nekünk legjobb szerepének örök tanulságait, azt a szinte enciklopédikus tudást aranyköpések – http://hu.wikiquote.org/wiki/A_tan%C3%BA – formájában. Amilyen világ jött ránk, nagyon rá leszünk szorulva.




Szász Judit

Fotó: www.magyarszinhaz.hu

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
leslie 2010-07-15 10:10 | Válasz erre | #2
Nagy művész volt, nyugodjék békében! - Egyébként érdekel, kit jelölt meg maga helyett Nemzet Színészének. Régebben hallottam róla, hogy azt mondta, nem ért egyet azokkal a csatározásokkal, amiket egy-egy újabb Nemzet Színésze kiválasztása implikál és ő maga szeretné kijelölni az utódját, hogy végre ne az döntsön valaki ellen, hogy kinek a támogatói fáradnak el előbb egy vitában.

élet 2010-07-13 10:58 | Válasz erre | #1
Nagyon nagy művész és ember volt! Hiányozni fog..!

Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Tanára szemére vetette, hogy szórakozásból fest.
 
Jávor Pál nemcsak a színpadon és a filmekben szeretett mulatni, hanem a szabad idejében is. Még fiatal színész volt, amikor egy éjjel az egész havi fízetését elszórakozta.
Aforizmák
„Mit nem adunk föl, azt sohasem veszítettük el."
Friedrich Schiller
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ