A mozi a fájóan jóképű férfi élete utolsó szakaszának fázisait mutatja meg a haragtól a tagadáson át a halál elfogadásáig. A film központi kérdése: miként élsz, ha tudod, hogy hamarosan meg fogsz halni? Mit érzel, milyen döntéseket hozol?
Romain (a remek Melvil Poupaud) homoszexuális fotós. Mégsem AIDS-ben – mint várnánk –, hanem rákban hal meg. Betegsége olyan stádiumban van, amelyből már nincs gyógyulás. Érdekes módon, csak azért, mert szorulni kezd a főhős nyaka körül a hurok, még nem borul össze és békül ki könnyek között a családjával. Sokkal fontosabb számára, hogy önmagával kössön békét. S Romain lassanként eltávolodik a külvilágtól. Akarattal viselkedik barátságtalanul szerelmével, Sasha-val; sértegeti a fiút, s szinte provokálja a szakítást azért, hogy segítsen neki továbblépni, hogy szimbolikus módon meggyászolhassa kapcsolatuk végét, még annak árán is, hogy Sasha később valószínűleg szenved majd. De ezt már nem mutatja a film. Romain olyan lesz, mint a kétélű kard; magát is sérti, miközben másokat bánt. Amikor Romain testébe beköltözik a halál, minden tettét ez a szomorú tény irányítja. S a végén már úgy tekint a halálra, mint a szabadulás egy formájára.
A film demisztifikálja a halál romantikus fogalmát. Romain számára fontosabb, amit magával visz, és amit maga mögött hagy, mint az, hogy másokkal békét kössön. Elhatározza: nem beszél szeretteinek egészségi állapotáról, így felkészületlenül hagyja őket. Halála tehát sokkal több szenvedést okoz majd. De végül is miért ne lenne joga ahhoz, hogy eldöntse, miként hal meg? Tudatos döntést hoz, magányba vonul, és csakis befelé figyel. Egyedül nagyanyjában bízik meg – a legendás Jeanne Moreau alakításában –, aki maga is közel áll már a halálhoz, s ezért könnyen szót ért vele. A Romain és nagyanyja között lejátszódó jelenet a film érzelmi középpontja.
Ahhoz, hogy az ember szeretetet adjon és kapjon, meg kell, hogy érintse a fájdalom. Képesnek kell lennie arra, hogy kiprovokálja és átélje a kínt. Amikor Romain elhagyja nagyanyját, aki a szeretetet jelenti számára, az olyan, mintha a család közelségétől menekülne. Elutasítja, hogy mások vegyék körül, míg végső harcát vívja.
Romain a mozi végére teljesen névtelenné válik. Fekszik a tengerparton, körülötte életteli, egészséges és nemtörődöm testek. A nap nyugtával mindenki hazamegy, közeledik a dagály. – Csak éppen ottfelejtettek valakit a parton. Ezzel a képpel zárul a mozi.
Mindenki a maga módján fogja értelmezni az Utolsó napjaim című filmet. Egyeseket bizonyára elriaszt majd, mások elutasítják, és lesznek, akik olyasmit fedeznek föl benne és általa, amire eddig talán még sohasem gondoltak.
Ez az alkotás többről szól, mint a halálról. Valódi nyugalom árad belőle. Néhány könnycsepp – de semmi érzelgősség.
C.J.
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
Zsuzsu | 2006-05-18 11:14 | Válasz erre | #1 |
Háááááááát, nem tudom, meg merjem-e nézni ezt a filmet...De azt hiszem, talán mégis, mert Ozont nagyra tartom. |