A 60 éves David Lynch a legfiatalabb rendezõ, akinek életművét Arany Oroszlánnal ismerte el a Mostra, ahogy világszerte nevezik az idén 63. alkalommal megrendezett velencei filmes seregszemlét.

A háromórás Inland Empire a rendezõ szokott sötét, látomásokkal, erotikával és rémálmokkal zsúfolt világába viszi a nézõt és feltehetõen ugyanolyan odaadást vált ki rajongóinak sorában, mint elõzõ alkotása.

A bonyolult forgatókönyv kezdete egyszerű: egy híres rendezõ (Jeremy Irons testesíti meg) új filmet forgat, a fõszereplõ, a filmben Nikki nevet viselõ hollywoodi színésznõ beleszeret partnerének alakítójába - de a saját férje iszonyúan féltékeny. Ezután azonban a történet hihetetlenül bonyolulttá válik, mert Nikki története összekeveredik az általa a filmen megtestesített Susan nevű nõével, miközben rejtélyes és aggasztó visszatekintõ jelenetek a lengyelországi prostitúció világába viszik a nézõt.

A film lassan elválik a realitásoktól, a képek, a hangok örvénye elmos minden idõrendet és egyéb fogódzót, az alakok eltorzulnak, a személyiségek összekeverednek. Lynch nagyszerű képi megoldásokkal a tudatalatti, az önelvesztés, a rosszullétbõl születõ fantazmagória, a szadomazochizmus világába vitte a nézõket.

A fogadtatás feltehetõen megfelelt Lynch szándékainak: a taps rövid volt, a bemutató közönségébõl sokan láthatóan zavartan, vagy éppen teljesen értetlenül távoztak - azaz Marco Müller, a Mostra igazgatója nem csapta be a közönséget, amikor azt ígérte, „még rejtelmesebb filmet" láthat, mint a 2001-es bemutatója óta igazi kultuszfilmmé vált Mulholland Drive.

(MTI-Panoráma)