Hetvenöt éve, 1946. augusztus 30-án született Bódy Gábor, az 1970-es, 1980-as évek legendás avantgárd filmrendezője, az Amerikai anzix, a Nárcisz és Psyché, a Kutya éji dala alkotója. Az MTVA Sajtóarchívumának anyaga:
A Ferencvárosban, a Ráday utcában született (szülőháza falán ma tábla őrzi emlékét), gyermekkora nagy részét a Bakáts tér környékén töltötte. Szülei tízéves korában elváltak, ő nővérével édesanyjánál maradt, az I. István Gimnáziumban latin-kémia, majd német-gépkocsiszerelő szakon tanult. Korán elragadta az olvasás szenvedélye, egy idő után megpróbálkozott az írással és a zenéléssel is, rövid ideig bőgőzni tanult, később zongorista volt néhány zenekarban.
Miután középiskolásként kétszer is előkelő helyezést ért el a történelem tanulmányi versenyen, az ELTE történelem-filozófia szakára iratkozott be, emellett szociológiával és általános nyelvészettel is foglalkozott. Egyetemi évei alatt egyre közelebb került a film világához, több főiskolás vizsgafilm elkészítésében vett részt. 1969-ben társ-forgatókönyvírója és főszereplője volt a Sinkó Ervin: Optimisták című regénye alapján készült Agitátorok című filmnek. A Tanácsköztársaság idején játszódó, Magyar Dezső által rendezett alkotás volt a Balázs Béla Stúdió (BBS) első egész estés játékfilmje, de politikus hangvétele miatt dobozba tették, csak a nyolcvanas években mutatták be.
1971-ben vette át bölcsészdiplomáját, és még abban az évben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Máriássy Félix osztályába és a BBS tagja lett. A stúdió tagjaként ő rendezhetett elsőként főiskolai diploma nélkül - A harmadik című kísérleti dokumentumfilm operatőre Koltai Lajos volt. A BBS keretei között készítette vizsgafilmjét is, de az Amerikai anzixot csak azután fogadták el, hogy elnyerte a mannheimi nemzetközi filmfesztivál fődíját. A Bódyt leginkább érdeklő, a XIX. századi történelemmel foglalkozó film három, az 1848-49-es szabadságharc után emigrált katonatiszt történetét meséli el az amerikai polgárháború utolsó napjaiban. Bódy kísérletező kedvét tükrözte a fekete-fehérben forgatott mű újszerű képi és filmnyelvi világa, a régi filmtekercsek és a megsárgult fotográfiák használata, a karcos, néha alig hallható hang (a film bemutatóján sokan azt gondolták, hogy rossz kópiát vetítenek).
BBS-beli munkájának egyik középpontja a "Filmnyelvi sorozat" elindítása, a kísérleti filmezés újraszervezése volt K/3 néven. Négy évig dolgozott Weöres Sándor Psyché című verses regényének adaptációján, az 1980-ban bemutatott Nárcisz és Psyché három különböző hosszúságú változatban készült el, külön tévére és videóra is. A romantikus szerelmi vízió az élet és halál, a test és szellem, a férfi és nő, a szabadság és realitás konfliktusát boncolgatja Ungvárnémeti Tóth László (Nárcisz) és Lónyai Erzsébet (Psyché) beteljesületlen szerelmén, illetve Psyché és későbbi férje (Zedlitz báró) kapcsolatán keresztül. A mondanivalót erősíti a látvány: a rendező a lenyűgöző festői beállításokkal és expresszionista díszletekkel új vizuális nyelvet teremtett. A férfi főszerepet Bódy a Krétakör című tévés munkájában is szereplő német Udo Kierre osztotta, akinek magyar hangja a nézőt zavarba ejtő módon a másik főszerepet játszó Cserhalmi György volt, akinek hangját viszont Garas Dezső adta, a női főszerepet a spanyol Patricia Adriani alakította.
Bódy 1982-ben egyik alapítója volt az Infermental elnevezésű nemzetközi videófolyóiratnak, programot dolgozott ki a kábeltelevízió és a videó számára, videóprodukciókat készített külföldön (Lermontov nyomán a Démon Berlinben, Kierkegaard művének továbbgondolása alapján a Vagy-vagy Chinatown-ban, valamint az Euronyme tánca). Több egyetemen tartott filmnyelvi előadást, rendezett színházban (Kisfaludy Károly Betegek, majd Genet Cselédek című darabját Monori Lili és Ruttkai Éva főszereplésével, Győrben Shakespeare Hamletjét Cserhalmi Györggyel), a tévé számára is dolgozott (Krétakör, Hamlet). A Kutya éji dala című 1983-as filmjében a hit, a meggyőződés és a kétely; a vallásos, az ideológiai, a tudományos és a misztikus világrend és értelmezés kapcsolatát vizsgálta. Művében megjelennek a kor legendás underground zenekarai, a Bizottság és a Vágtázó Halottkémek is, Bódy az álpapot, a csillagászt a VHK énekese, Grandpierre Attila alakította, aki a valóságban is ezt a tudományt műveli.
A magyar filmtörténet egyik legeredetibb tehetsége 39 éves korában, 1985. október 24-én lett öngyilkos Budapesten. Csak halála után több mint egy évtizeddel derült ki, hogy a nagyformátumú rendező egy ideig együttműködött a kommunista rendszer titkosszolgálatával.
Utolsó kész munkáját, Novalis Valcerére forgatott klipjét halála napján vetítette le a kölni televízió. Több befejezetlen munka maradt utána, köztük a Kozmikus szem című filmtöredék és két forgatókönyv (Brjuszov regénye alapján a Tüzes angyal, valamint a Psychotechnikum azaz Gulliver mindenekelőtti utazása Digitáliában).
1987-ben a budapesti Ernst Múzeum, majd születésének hatvanadik évfordulóján, 2006-ban a Ludwig Múzeum rendezte meg életműkiállítását. A Nárcisz és Psyché háromlemezes, rendezői változata 2017-ben jelent meg a Magyar Nemzeti Filmarchívum DVD-sorozatában, ugyanabban az évben munkásságát bemutató vetítéssorozatot rendeztek a fővárosi Toldi moziban. Egybegyűjtött filmművészeti írásainak második kötetét tavaly adták ki, a harmadik a napokban jelenik meg, bemutatója szeptember 1-jén lesz a Ludwig Múzeumban.
(MTI)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |