Hildebrand István a magyar filmművészet minden műfajban kísérletező operatőre, nemzedékének egyik legtehetségesebb képviselője volt. Munkáját formagazdagság, plasztikus fényhatások, kitűnően választott beállítások, és biztos technika jellemezte, emellett bravúros, újító technikai megoldásokat, optikai trükköket is előszeretettel használt - méltatja az alkotót az Emmi közleménye.

Hildebrand István a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmoperatőr szakán tanult. Híradó-operatőrként dolgozott az Új Magyar Filmirodánál, a Híradó- és Dokumentumfilmgyárnál, a Hunnia Filmgyárban, majd a Budapest Filmstúdióban. 1952-1954 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított. 1952-1957 között rövidfilm-, 1957-től játékfilm-operatőr, 1970-től tíz évig pedig a Mafilm Nemzetközi Stúdió főoperatőre volt. 1986-tól a Pannónia Filmstúdió főoperatőreként, 1991-től a Videovox Stúdió produkciós és művészeti vezetőjeként dolgozott.

Filmoperatőri és filmrendezői munkásságát több alkalommal is elismerték díjakkal és kitüntetésekkel. 1960-ban Balázs Béla-díjat kapott, 1962-ben és 1967-ben elnyerte a Magyar Filmkritikusok Díját, 1979-ben pedig érdemes művész lett. A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét 1994-ben kapta meg, 2004-ben Szkíta Aranyszarvas díjat, 2007-ben Legenda-díjat vehetett át. Életműdíjjal ismerte el munkásságát 2008-ban a Magyar Filmszemle, 2018-ban a Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál, 2016-ban pedig megkapta a Magyar Filmkritikusok életműdíját. 2019-ben Kossuth-díjat kapott, a Nemzet Művésze díjat 2020-ban vehette át.

(MTI)