BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
Gina Lollobrigida 80 éves
Dátum: 2007. július 2., hétfő, 17:27
Július 4-én lesz nyolcvan éves Gina Lollobrigida olasz színésznő, egy korszak női szépségideálja.

A Róma közeli Subiacóban, egy festői kis faluban nevelkedett három lánytestvérével. Ifjú korától kitűnt társai közül szépségével (1947-ben elnyerte a Miss Róma címet, a Miss Italia versenyen harmadik lett) és a művészetek iránti érdeklődésével: tanult szobrászatot, később fotósként is elismertségre tett szert és énekórákat is vett. Mario Costa filmrendező 1946-ban egy római utcán „fordult meg utána", így került a film világába. Statisztaként kezdte, majd Diana Loris néven kapott kisebb szerepeket, elsőként a Fekete sas című filmben.

1949-ben összeházasodott Mirco Skofic jugoszláv orvossal (egyetlen fia apjával), s rövid idő alatt Európa egyik legnépszerűbb színésznője lett. Igaz, ekkor még nem tehetségével, hanem nagy barna szemeivel, szépségével és érzékiségével kápráztatta el (elsősorban a férfi) nézőket. A közvélemény a „nagy kebel, kicsi ész" skatulyába sorolta be, s ő hiába harcolt e minősítés ellen karrierje végéig.

Rövid hollywoodi kitérő után az ötvenes évek első felében forgatta legsikeresebb filmjeit. A Királylány a feleségem cigánylányaként Gérard Philipe volt partnere, a René Clair rendezte Az éjszaka szépei szórakoztató formában, ironikus felhangokkal szembesítette az álmot a valósággal. 1953-ban az Afrika kincsei című szatírában - mellesleg Humphrey Bogart oldalán - üzletileg ugyan megbukott, de nevét világszerte megismerték. Sikeresebb volt a Kenyér, szerelem... vígjátéksorozat Vadmacskájaként, partnere Vittorio de Sica volt egy mindig szerelmes középkorú törzsőrmester szerepében. A sorozat harmadik részében keresztezte először útját későbbi nagy vetélytársa: az éppen gyermeket váró "isteni Lollo" átengedte a főszerepet az akkor még ismeretlen Sophia Lorennek.

Ekkor kezdődött a korabeli sajtó által nagy élvezettel taglalt kebelháború: a két olasz szépség soha nem játszott együtt, s bár soha nem nyilatkoztak rosszat egymásról, kínosan kerülték a találkozást. Amikor mégis összefutottak, abban nem volt köszönet: több mint harminc éve a moszkvai filmfesztiválon mindketten ugyanabban a méregdrága ruhában jelentek meg, később persze beperelték a tervező divatházat.

Lollobrigida két ízben is főszerepet játszott az Alberto Moravia regényéből készült A római lány című filmben: 27 évesen a naiv utcalányt, 60 esztendősen az édesanyát alakította, igaz a kritika alaposan lehúzta. Igazi nemzetközi karrierje 1955-ben jelképesen A világ legszebb asszonya című produkcióval indult, egy évvel később a cirkusz világába elkalauzoló Trapézban artistalányként Tony Curtis és Burt Lancaster partnere volt, majd a Victor Hugo regénye nyomán készült A párizsi Notre-Dame tragikus sorsú Esmeraldáját személyesítette meg.

1959-ben szakított férjével (a házasság végére törvényesen 1971-ben tettek pontot) s ismét Hollywoodba utazott, de sztár mégsem lett belőle, hiába reklámozták úgy, hogy Lollobrigida a legjobb dolog, ami a makaróni óta Itáliából érkezett. Ismét otthon készült filmjei közül a legnagyobb visszhangot a Cicababák váltotta ki, amely miatt 1965-ben bűnvádi eljárást indítottak ellene erkölcstelenség címén. Néhány film erejéig még vissza tudták csábítani a tengerentúlra, például a Jó estét Mrs. Campbell! forgatására.

1969-ben Olaszországban sikeres tévéműsora indult, amelyben a történelem nagy asszonyalakjait elevenítette meg. A hetvenes évektől egyre kevesebbet szerepelt a vásznon, utolsó igazán emlékezetes alakítását a Pinocchio 1971-ben készült televíziós változatában, a tündér szerepében nyújtotta. Szerepei ritkultával érdeklődése a fényképészet felé fordult, több könyvet is kiadott fotóival és szoborkiállítást is rendezett. Megpróbálkozott a dokumentumfilmmel is, Fidel Castro adott neki exkluzív interjút.

Egy férje, de számos kapcsolata volt, egyebek között Christiaan Barnarddal, az első szívátültetés végrehajtójával. Az örökifjú díva tavaly év végén jelentette be eljegyzését egy nála 34 évvel fiatalabb spanyol üzletemberrel, a nagy érdeklődéssel várt esküvőből azonban - éppen a sajtófelhajtásra hivatkozva - végül nem lett semmi. Számos híresség mellett róla is neveztek el rózsát, s egy időben hordott frizurájáról kapta nevét a lila vagy zöld színű, a fejessalátára emlékeztető Lollo saláta. Hetvenötödik születésnapján sétányt neveztek el róla Jesolóban, s 2005-ben ő volt a budapesti Operabál díszvendége.

Sok mindent megkapott az élettől, de szavai szerint örök fájdalma maradt, hogy nem dolgozhatott együtt Fellinivel. Számos díj és kitüntetés birtokosa, így a Firenzei Művészeti Akadémia - harmadik nőként - tiszteletbeli tagjai közé választotta és a francia művészeti rend parancsnoka címével is kitüntették.

(MTI-Panoráma - Perge Zita, Sajtóadatbank)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
„ A Kaviár és lencse című bohózatban a szövegkönyv szerint kinyílik az ajtó, a közönség megpillant, pisztolylövés, a szívemhez kapok és felkiáltok: „Meglőttek!...Gyilkosok!...” – És összeesem. Az egyik előadáson a pisztoly csütörtököt mondott. De hát nekem el kellett hunynom ott a helyszínen. Mit tehettem?...
 
Goethe még diák korában gyakran sétált a város határain kívül is. Egyszer egy keskeny ösvényen járt éppen, amikor a vele éppen rossz viszonyban álló diáktársa jött szembe.
Aforizmák
„A modern művészetet megérteni körülbelül olyan, mintha az ember megpróbálná követni a cselekményt a betűlevesben"
Ismeretlen
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ