125 éve született Csortos Gyula
Dátum: 2008. március 1., szombat, 14:38
Százhuszonöt éve, 1883. március 3-án született Csortos Gyula, a két világháború közti korszak egyik legkedveltebb színművésze.
Az Országos Színművészeti Főiskolán tanult, majd diplomájának megszerzése után, 1904-ben egy vándortársulathoz szegődött, s kivételes tehetsége révén hamar főszerepeket kapott. Sikerei dacára magányos maradt, társai gőgösnek tartották, és nem is alaptalanul.
    
1907-ben a Népszínházhoz szerződött, de pár hónap múlva már - dupla gázsival - Beöthy László Magyar Színházának tagja volt. Mivel a zajos sikerekben neki is nagy része volt, mind magasabb gázsit követelt a magát egy idő után megmakacsoló Beöthytől. Egy csaknem botrányba fulladt előadás után a feldühödött Csortos szerződésszegéssel lett a Vígszínház tagja. Itt lett igazán nagy színész, főként Molnár Ferenc révén, aki kiváló szerepeket írt neki.
    
Amikor a színház 1919-ben felújította Molnár Liliom című színművét, s a címszerepet Csortos kapta, háromszáznál többször játszotta a ligeti vagányt. 1922-ben a Renaissance Színházhoz szerződött, a háború kitöréséig a főváros szinte valamennyi színházában játszott, 1937-ben lett a Nemzeti Színház örökös tagja. Számos filmben szerepelt, Székely István 1931-ben rá osztotta a címszerepet a magyar filmtörténet egyik legsikeresebb vígjátékában, a Hyppolit, a lakájban.
    
Csortos cukorbetegsége a 30-as évek elején jelentkezett, ehhez szívritmus zavar társult, emellett önpusztító életmódot is folytatott, így egyre gyakrabban szorult szanatóriumi kezelésre. Budapest ostromát ismerősei pincéjében vészelte át, a legyengült művész a Nemzeti Színházban Csehov A medve című egyfelvonásosában búcsúzott a közönségtől.
    
1945 júliusában ismét kórházba került, mert lábsebe nem akart begyógyulni. A Ráday Imre által külföldről kért penicillininjekció későn érkezett, Csortos 1945. augusztus 1-jén a Fasor-szanatórium betegágyán halt meg.
    
Magánélete szinte nem is volt: kétszer nősült és kétszer vált el, első házasságából született egyetlen lánya tüdőgyulladásban hunyt el 1943-ban. Csortos nem volt társas lény, kollégáiból ellenszenvet váltott ki különcsége, állandó sértődöttsége, nyugtalansága, tekintélyundora.
    
Bár a korszak vezető színésze volt, színházba mint néző sose járt. Barátkozni is csak mértéktartóan volt képes - a három lépés távolság nála intim közelséget jelentett. Ehhez járult még, hogy a magyar színművészet „rettenetes gyermekének" színpadi tréfái néha sértően durvára sikerültek.
    
Jellegzetes hanghordozása, drámai ereje, érdes humora minden szerepét élettel telítette. Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház egykori vezetője azt mondta róla: Csortosnak se alakja, se hangja, se beszédművészete nem olyan, ami a nagy művészegyéniséget jellemzi - és mégis...
    (MTI-Panoráma, Sajtóadatbank)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Borogyin a híres orosz zeneszerző egyszer, amikor elment otthonról, egy cédulát tett az ajtajára ezzel a feírattal: „Egy óra múlva jövök haza."
 
Szomory Dezső szerette az embereket, de legalább annyira az állatokat. Volt egy gyönyörű macskája, amely, vagy inkább, aki minden tekintetben megkülönböztetett bánásmódot élvezett az író legénylakásában.
Aforizmák
„Céltalan élet nem lehet tiszta."
Anton Pavlovics Csehov
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ