Valló Péter, a fáradhatatlan
Dátum: 2008. március 12., szerda, 9:35
Rendez, ám ha kell, díszletet is tervez társulata előadásaihoz Valló Péter, a Radnóti Színház művésze. Éppen túl egy újabb Oscar Wilde-bemutatón, további terveiről, az opera iránti szerelméről, a humor tiszteletéről és ifjú kritikusairól kérdeztük őt.

Nagy sikerrel mutatta be a Radnóti Színház Oscar Wilde Bunbury című darabját, így jelenleg két Wilde-mű is a társulat repertoárján van - a másik Az ideális férj -, s mindkettőt Valló Péter rendezte. Vele beszélgettünk a premier után.

„ Az ideális férjet már évek óta játsszuk, egyszerűen nem lehet levenni, olyan közönségigény van rá. Alighanem az életünk átpolitizáltsága találkozik ennek a darabnak a szellemével. Már a százharmincadik előadáshoz közelítünk. A Bunburyt pedig már régóta szerettem volna megrendezni. Ugyanaz a szellemesség, irónia és önirónia jellemzi, mint általában az Oscar Wilde-darabokat. Remekmű, és a társulatnak megvannak a színészei ehhez a darabhoz. Mindenekelőtt Csomós Mari, aki után szinte kiált Lady Bracknell bárónő szerepe. De a többiek is: Csányi Sándor, Marjai Virág, Wéber Kata - sorolja Valló Péter.

– A színház két művésze mindkét Wilde előadásban szerepel: Martin Márta és Szombathy Gyula.

– Igen, és mindkettő remek! Olyan típust testesítenek meg, amelyek jellemzik az angol író darabjait. A Radnótinak egyébként elég kicsi a társulata - hét férfi, hat nő -, ezért érthető, ha gyakran látjuk ugyanazokat a színészeket. Természetesen sűrűn hívunk vendégeket is, most éppen Debreczeny Csabát, vagy a szintén általam rendezett Spiró-darabban, a Prahban Börcsök Enikőt. Ez utóbbi szinte „kultuszelőadás" lett, mindenki eljön megnézni.

„Hihetetlenül sokat dolgozik: kezdte az évadot a Vígben egy Shakespeare-vígjátékkal, aztán következett a Nemzetiben Shaw Warrenné mestersége, a Radnótiban a Bunbury, és közben még vidéken is rendezett.

– Nem is tudnék munka nélkül élni. Nálunk mindenki ilyen volt a családban, ezt szoktam meg. Állandóan elhatározom, hogy egyszer télen pihenek egy hetet, de mindössze egy ilyen alkalom jött össze. Marad a nyár és a Balaton, de ott meg színdarabokat olvasok, ha éppen nem vállalok szabadtéri rendezést. Azt hiszik, hogy szabad ember vagyok, pedig nem. Vidékre mindig szívesen megyek dolgozni, mert nosztalgiám van, hiszen a pályám kezdetét Szolnokon és Veszprémben éltem meg. Most például Kassára hívnak rendezni, ahová örömmel megyek, mert még sosem dolgoztam a határon kívül. Jövőre pedig valószínűleg valamelyik orosz klasszikust fogom rendezni, de még nem dőlt el, melyiket. Régóta foglalkoztat például az Oblomov színrevitele - avat be terveibe a rendező.

– Úgy hírlik, általában a díszletet is saját maga tervezi...

– Csak olyankor, ha játéktérre van szükségem, mint például a Warrenné mestersége esetében. Szerintem az új fordításban nagyon mai lett Bernard Shaw darabja: elsősorban az anya-lány kapcsolatról szól, és a társadalmi relációk kicsit háttérbe szorulnak. Általában nem így emlékszünk erre a műre, de ez nem baj. Az a véleményem, hogy a klasszikusokat mind újra kell fordítani egy idő után. Most például Nádasdy Ádám remek átiratában játsszuk Oscar Wilde-t. Itt nem én terveztem a díszletet, de kitaláltam valami újat: a színészek nem mennek ki az átdíszletezéskor, hanem bent beszélgetnek, illetve némajátékot játszanak. Meg kellett oldanom, hogy ezt a háromfelvonásos darabot két részben játsszuk, mert a mai felgyorsult világban a nézők nem szeretik a hosszú előadásokat. Eddig jól ment, bizakodóak vagyunk. Pesten úgyis szájhagyomány útján terjed a siker - a nemlétező kritika nem is befolyásolhat ma már senkit -, a Radnóti Színháznak egyébként is saját közönsége van.

– Milyen tervek foglalkoztatják még ebben az évadban?

– Áprilisban kezdek egy ismeretlen Feydeau-vígjátékot rendezni az Új Színházban, Hirtling Istvánnal a főszerepben, aki Az ideális férjben is főszereplő nálunk. Feydeau-t még sosem rendeztem, ezért új feladat számomra: az a véleményem, a humorban mindent komolyan kell venni! Ráadásul ezt a művet száz éve nem játszották magyar színházban, csak még kell hozzá találnunk egy jó címet. Nyáron a Bakáts téren operát állítok színpadra, Verdi Othellóját - ez a műfaj a nagy szerelmem. Vidéken már rendeztem a Lammermoori Luciát, a Falstaffot. Egyszer Szegeden A kékszakállú herceg várát, amit az akkor négyéves kislányom is végig ült. Utána sem akart elmenni azzal, hogy még megnézi a „fakirályfit", ez volt A fából faragott királyfi Juronics Tamás koreográfiájában. Így éjjel 11-ig ültünk a családdal a Dóm téren. Ez a lányom már tízéves, a nagyobbik pedig 12. Igyekszem minden szabadidőmet velük tölteni. Reggel iskolába viszem őket - koránkelő vagyok. Általában látták a rendezéseimet, a Holdbéli csónakost például hatszor. Most a Bunburyre is eljöttek. Ők az én legfőbb kritikusaim.

Ézsiás Erzsébet

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Henrik Ibsen, a nagy drámaíró egy alkalommal Rómában sétálgatott, amikor fölkeltette érdeklődését egy plakát, amelyet nagy tömeg bámult. Közelebb ment, de észrevette, hogy nincs nála az olvasószemüvege.
 
Az Egyesült Államokban elterjedt szokás, hogy vezető újságok évente többször, meglehetősen lapos körkérdéseket intéznek a szellemi élet kiválóságaihoz. Azok természetesen nem nagyon lelkesednek a kérdésekért és gyakran csípős, fanyar feleleteket adnak.
Aforizmák
„Az egyetlen hasznos hazugság a gyógyszer."
Platón
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ