BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
A halál a legjobbakat is elviszi, ugye?
Dátum: 2008. május 30., péntek, 5:54
Sajnos, könyörtelen az a bizonyos nyolcadik utas velünk, emberekkel. Az sem adatott meg a tíz hónapja tudottan rákos rendező-színész-producernek, hogy július 1-jén megünnepelhesse 74. születésnapját. Családja körében hunyt el a Los Angeleshez tartozó Pacific Palisadesben.

Nagy út vezetett idáig, hisz orosz zsidó bevándoroltak gyermekeként kukoricaszedésből éltek Indiana állam Lafayette nevű porfészkében. Anyja háztartásbeli, apja hivatásos boxoló, majd patikus lett. Korán elváltak, s a mama alkoholistaként 37 évesen el is hunyt. Pollack 16 éves korától félárvaként tengődött a kisvárosban, ahonnan az első adandó alkalommal, 1952-ben végleg megpattant New Yorkba. Itt a híres  Sanford Meisnernél – The Neighborhood Playhouse School of the Theatre  – tanult színészetet, amit két év katonáskodás miatt felfüggesztett. Majd visszatért oda tovább okosodni, s jól tette, mert nemcsak a szakmát sajátította el, hanem szerelmet is itt talált Claire Griswold nevű iskolatársa személyében. Házasságukból három gyermek született; sajnos a fia 1996-ban repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett Santa Monicában.

Korán elkezdte a rendezést is – a színészettel sose hagyott fel: játszott pár Woody Allen-filmben, például a Férjek és feleségekben, Stanley Kubrick botránykövében, a Tágra zárt szemekben, meg a saját maga rendezte Aranyoskámban –, a tévékben indult a pályája. 1962-ben, a War Hunt című mozi kapcsán összetalálkozott álmai színészével, a fiatalon – de még középkorúan is – igen gyönyörűséges és tehetséges Robert Redforddal. Hat közös mozijuk Oscart is hozott – a Távol Afrikától című filmért kapta –, de Redford főszerepelt a Barbra Streisanddal forgatott, mitikus Ilyenek voltunk-ban is. Ez volt az a film, amelyik1973-ban világszerte felhördülést okozott az akkor még igen jó fenekű Barbra popsin kivágott lyukú farmerja miatt… Ilyen friss és szemtelen volt az egész mozi is e két zseniális színésszel. Redford szerepelt még a fontos politikai mondanivalót sugározni kívánt, de eléggé lehúzott Havanna című alkotásában is.

Egy másik – mára kissé gárgyult – helyi istent, Tom Cruise-t is szerepeltette később nagysikerű darabjában, a Cégben. Nemcsak Barbrát, az énekesnőt dobta be a köztudatba, mint nagyon jó színésznőt, de a Barbarellával szexidollá kiképzett Roger Vadim-feleséget, Jane Fondát is. 1969-ben készítette el vele a teljesen szétcsúszott és elveszett emberekről szóló filmdrámát, A lovakat lelövik, ugye? címűt. Fonda partnere Micheal Sarrazin volt. A sztori – emlékeim szerint – egy pénzdíjas, maratoni táncversenyről szólt, ahol – szinte teljesíthetetlen feltételek között – mindenki kínozza magát a maniért, és mind máshogy élik meg ezt a lepusztulást… Ahogy a sérült versenypaciknak biztosan árt a főbelövés, e végletekig elcsigázott, kihajtott emberállatokra is halál várt. (Ha mindegyiküknél nem is azonnal és valóságosan de a lelkükben már rég.) Jane Fonda élettelen, fáradtsággal és mély iszonyattal teli, kitágult pupillájú szemét, ahogy magánkívül pillantgat kegyelmért, de nem adhatja föl – soha nem lehet elfelejteni. Ezzel a szereppel avanzsált a nagy Henry Fonda izgató testű lánykája nagy, saját jogán híressé lett drámai hőssé.

A nők – hiszen mamája sorsa eléggé megviselhette kamasz lelkét – mindig izgatták Pollackot  külső-belső rebbenéseikkel, történéseikkel. Legnagyobb truvája ezért épp az a film volt, amiben  a zseniális Dustin Hoffman egy középkorú nőt alakítva nyeri el valami szappanos sorozat szerepét. Kell neki, az állástalan másodrangú ripacsnak ez a lehetőség az élethez, és bizony, megcsinálja! Nőbb lesz a nőnél: a szemünk előtt alakul át – nem túl szép pasiból – érdekesen randa de tényleg aranyos, néhol egész szexi asszonysággá. De nem – mivel 1982-es film, sok fiatal nem láthatta: pótolja mindenki, ha lehet! – a Rudolf Pétert alázó Egy szoknya, egy nadrág-féle baromkodással! Ez komoly lélektani utazás, amit a sminkelés, műmellek, tűsarkon botladozás ezerszer elkoptatott poénjai se tudtak lerontani. Sőt. Inkább elvezettek minket addig, ahogy Dustin izgatóbb lett sok középkorú, valódi bögyös-farosnál… A titok „csupán” kettőjük harmóniájában rejlik, nem nagy ügy…. Sok jelölés után – az Aranyoskámat is nevezték a kopasz arany férfiút ábrázoló díjra.

A legjobb rendezésért kapott Oscarját is egy fantasztikus nőnek köszönheti (Redfordon és Klaus-.Maria Brandaueren kívül), Meryl Streepnek. Ő alakította azt a dán bárónőt, Karen Blixen Finecke-t (valóságos személy volt),  aki  a dúvadszerű első férjtől, az európai durvaságtól bemenekül Afrika varázsos-vörös estéjű nyugalmába. Ennek során, levetve hamar a fehér civilizáció nyűgeit, kötelezettségeit, feketéket lenéző bornírtságát, mély megértés támad benne a másfajták, a nála elesettebbek iránt. Odaadó magatartásának, szép, tiszta alázatának meg is lesz a jutalma: egy hatalmas és mennybevivő szerelem az Igazival… Ő Redford, természetesen. Ám a férfi a nagy egymásra találás mámorát követően – akárcsak Edith Piaf esetében – repülővel lezuhan. Talán Sydney maga se gondolta volna, hogy ebben a számára két Oscart –, a legjobb film és a legjobb rendezés – fialó munkájában fia tragédiáját is előre megsiratja…

Minden alkotása nagyon elmélyült és finom rezdülésekkel teli: azok a gyönyörűen fotografált képein megjelenő szemvillanások, mosolycsírák, könnypatakok, elfelhősödött tekintetek olyan lelki gazdagságot jeleznek töredék pár pillanatban, amik másoknál csak órákon keresztül magyarázható drámák során bomlanak ki. A nemrég, szintén rákban elhunyt Anthony Minghella barátjaként és producer-társaként  Pollack részt vett a Hideghegyben, sőt előtte ő volt A tehetséges Mr. Ripley pénzfinanszírozója is. Sok kis költségvetésű mozi létrejöttét segítette a maga 40 filmes munkája mellett. Most ő is bekerült a legnagyobbak közé a celluloid-pantheonba – a nemrég eltávozott – Bergman, Antonioni, Minghella, Fellini, Vittorio de Sica és a többiek mellé.

Szász Judit

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Kiplingtől, a világhírű angol írótól egy táraságban megkérdezték, hogy szerinte kik kormányozzák a világot: a férfiak vagy a nők?
 
Voltaire-t egy vita hevében ellenfele idiótának nevezete. Voltaire derűsen nézett rá, és így szólt:
Aforizmák
„ Sohasem hazudnak annyit, mint esküvő előtt, háború alatt és vadászat után."
Bismark
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ