BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
A színész szavak nélkül is keltsen illúziót (interjú Franco Nero-val)
Dátum: 2008. november 6., csütörtök, 8:36
Koltai Gábor történelmi filmjei után ismét magyar filmben szerepel Franco Nero. Az eddig főként dokumentumfilmjeiről ismert Almási Tamás rendezte Márió, a varázsló egészen más stílusú alkotás: a rendszerváltás után néhány évvel egy apró, kelet-magyarországi faluban játszódó történet egy kis közösség egyszerű tagjainak problémáit, vágyait és küzdelmét mutatja be.

- Hogyan találkozott először Halász Margit novellájával?

- Jó barátom, Garami Szilvia révén, aki korábbi magyarországi forgatásaim alatt tolmácsolt nekem. Sokat beszélt a testvéréről, a filmproducerként dolgozó Garami Gáborról, aki szívesen készítene velem filmet. Aztán úgy két éve hívtak: "Franco, itt egy Márió, a varázsló című történet, elküldjük neked a forgatókönyvet, lehetnél a produkciós társunk". Nagyon érdekesnek találtam a könyvet és úgy döntöttem, producerként és színészként is részt veszek a produkcióban - meséli az olasz színész.

- Korábban azt mondta, a Márió, a varázsló története Márai Sándor Eszter hagyatéka című regényére emlékezteti...

- Valóban éreztem egy kis hasonlóságot az Eszter hagyatékával. Korábban egy olasz producerrel terveztük, hogy megszerezzük Márai regényének a filmes jogait, de ez végül nem sikerült, mert közben Magyarországon már forgattak belőle filmet.

- Miben áll a hasonlóság? Abban, hogy mindkét mű nőkről szól?

- Igen, a Márió, a varázslót tényleg női történetnek mondhatjuk. Egy olyan asszonyról szól, aki szerelmes lesz, belebolondul egy férfiba, aki talán inkább csak az ő fejében létezik. Vera, a főszereplő álmokat sző arról, hogy Márió elviszi Olaszországba, kiragadja abból a szürke életből, amit a falujában élni kénytelen. Úgy tekint rá, mint a szőke hercegre, pedig Márió nem tesz semmi olyat, amivel erre okot adna. Egyszerűen kedves Verával, amit az asszony félreért.

- A sok nő között Márió a jóképű idegen...

- Márió több, mint "a férfi" a nők között, ennél jóval nagyobb szerepe van a filmben. A címszereplő egy olasz gyáros; a kilencvenes években sok nyugati vállalkozó ment a keleti országokba, így Magyarországra is, hogy a helyiek olcsó munkájára épülő üzemeket nyisson. Így tesz ő is, de egy idő után úgy érzi, az üzem nem tudna tovább fejlődni, a bezárás mellett dönt és inkább máshol nyit új gyárakat. Máriónak ez ilyen egyszerű, ő üzletember, aki bizonyos értelemben érzéketlen, amennyire a szakmájának ez szükséges velejárója.

- A titokzatosságával "elvarázsolja" Verát...

- Márió keveset beszél, introvertált személyiség. A titka a magányossága, ahogy reggelente kijár a folyópartra a vizet nézni, vagy gondolkodni, egyedül. A filmnek azonban fontos része az, ahol Verával beszélget a folyóparton: valójában egy kis monológot ad elő, persze olaszul, amelyben az életről beszél, kicsit filozofikusan.

- De amit olaszul mond, azt Vera nem érti...

- Ha egy szereplőnek kevés a szövege, még fontosabbak az egyéb színészi eszközök. A mozivászon "arcot és tekintetet kíván", a színésznek szavak nélkül is tudnia kell illúziót kelteni a nézőben. Mikor kisfiú voltam és a moziban olyan nagy amerikai színészek filmjeit néztem, mint Burt Lancaster, William Holden, Gregory Peck vagy Gary Cooper, úgy éreztem, mindannyiuknak súlya, személyisége van a vásznon, tudtak illúziót kelteni. Akkor azt mondtam magamban, ha egyszer én is színész leszek, olyan szeretnék lenni, mint ők, és később is ehhez tartottam magamat. Mondhatni, az angol filmes iskolában nőttem fel, még ha olasz színész is vagyok. Egy nagyszerű angol színésznő a feleségem, Vanessa Redgrave. A nagy brit színészek nagyon sok mindenre megtanítottak: a legfontosabb talán az, hogy nem szabad a kamerára gondolni, inkább "mozivászonban kell gondolkodni", ott jelenik meg ugyanis a forgatás eredménye, az marad meg a jövőnek. A vászonra dolgozni, ez az, amit mindig csináltam. Nagy alázat kell hozzá, de eltökéltség is, ez a két titok.

- A vásznon kívül önnek más "szerepe" is van a filmben...

- Én vagyok a film olaszországi producere. Már elkészült az olasz változat, a bemutatót november 24-re tűztük ki. Sok embert hívtunk meg, eljön Giorgio Napolitano köztársasági elnök, Gianni Alemanno, Róma polgármestere, rengeteg színész, rendező, producerek, barátok és a római magyar nagykövet is.

- Hány kópiával mutatják be a filmet Olaszországban?

- Az olasz mozik november 28-tól kezdik vetíteni a filmet, több mint 20 kópiával, de ha a közönség jól fogadja, újabbakat is készítünk, akár ötvenet, hatvanat is. Olaszországban ez a szokás, kisebb kópiaszámmal indulni, és aztán az igényeknek megfelelően továbbiakat gyártani.

- A rendező azt mondta, a címnek egyben előnye és hátránya is, hogy sokaknak Thomas Mann műve jut róla eszükbe...

- A cím az olaszban is e novellára emlékeztet, sokan kérdezik is tőlem, a német író elbeszélését filmesítettük-e meg. Ilyenkor elmondom, hogy ez egy másik mű, Halász Margit írta, aki a forgatókönyv társszerzője is, a rendező Almási Tamás mellett.

- A filmben fontos elem, hogy Márió csak olaszul beszél, amit a többi szereplő nem ért. Ez a kétnyelvűség megmaradt az olasz változatban is?

- Nem, a szinkronizálás mellett döntöttünk. Már végeztünk vele, de igen nagy munka volt, mert a két nyelv eléggé különbözik, sok poént nehéz volt áttenni olaszra. Azt hiszem, végül ez is egészen jól sikerült.

- Melyik lesz a következő alkotás, amelyben a magyar nézők láthatják?

- Sok filmen dolgozom mostanában, nem tudom, melyiket vetítik legközelebb a magyar mozik. Tavaly például három német filmet forgattam, egyet Chilében, kettőt Berlinben. Idén egy iskolai erőszakról szóló olasz filmben játszottam, aztán Angliában forgattam. Sokat dolgozom, most is tervben van két-három film: egy western, egy amerikai film az apaságról és egy a prostitúcióról.

(MTI)

 

 
Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Joséphine Baker világhírű revücsillag élete utolsó heteiben, 68 évesen is is korát meghazudtoló frissességgel szerepelt Európa színpadjain.
 
Az évek senki fölött sem múlnak nyomtalanul, s egyre gyakrabban fordul elő, hogy kisebb-nagyobb panaszokkal föl kell keresniük az orvost. Így tett Dobsa Sándor is, aki az idősebbek számára egyet jelent a Stúdió 11-gyel, s kiváló zongorakísérőként a fiatalok előtt sem ismeretlen.
Aforizmák
„Ha meg akarod változtatni a világot, előbb el kell fogadnod olyannak, amilyen."
Bertold Brecht
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ