BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
Versenyben A torinói ló
Dátum: 2011. február 16., szerda, 7:30
Világpremierjét ünnepelte kedden késő este a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Tarr Béla új filmje, A torinói ló, amely a Berlinale versenyprogramjában szerepel. A rendező kedd délutáni sajtótájékoztatóján elmondta, a fontos az, hogy a film igazi legyen, hogy megérintse az embereket, nem pedig az, hogy díjat nyerjen. Tarr Béla beszélt arról is, hogy jó időre felhagy a rendezéssel.
A torinói ló magyar-német-francia-svájci koprodukcióban készült film, amelyben Derzsi János és Bók Erika alakítja a főszerepeket. Tarr Béla ezúttal is Krasznahorkai Lászlóval dolgozott együtt legújabb filmjén, amely állítása szerint az eddigi „legradikálisabb munkája” volt. A közel két és fél órás alkotás hat napot mutat be, a történet Friedrich Nietzsche és egy ló találkozását szövi tovább. A filozófus az 1880-as években az utcán sétálva védelmére kelt egy lónak, amelyet kocsisa kegyetlenül vert. A torinói ló ötlete már a nyolcvanas évek óta foglalkoztatta Tarr Bélát, de csak akkor vették elő az ötletet, amikor A londoni férfi forgatása leállt egy évre – közölte a rendező, akit évtizedekkel ezelőtt Krasznahorkai László felolvasásában ragadott meg a történet.

Tarr Béla Berlinben elmondta, a film történetének Nietzsche éppúgy része, mint a ló, valamint a ló gazdái, apa és lánya. „Hat napról van szó, hat nap alatt megy végbe egy folyamat. A hat nap nyilván nem véletlenül hat” – fogalmazott, hozzátéve, hogy – Milan Kundera egyik könyvének címét megfordítva – ő a lét elviselhetetlen nehézségét akarta ábrázolni.

A film az elmúlásról szól. Ezzel kapcsolatban Tarr Béla arról beszélt, hogy „Nekünk nem reményt, nem feloldozást kell adni. Nem arról kell beszélnünk, ki merre menjen. Nem programot akarunk adni. Csak azt tudjuk elmondani, érzékeltetni, ahogy mi látjuk az életet. Ez a film olyan dolgot érint, ami előbb utóbb mindenkit utolér, ez pedig az elmúlás, a vég”. Hozzáfűzte: „a tény, hogy a földön vagyunk és egyszer majd el kell mennünk, már önmagában elég ahhoz, hogy ne legyünk maradéktalanul boldogok”.

Tarr Béla megszokott alkotótársaival dolgozott együtt A torinói ló forgatásán. A színészek között Derzsi János és Bók Erika már korábban is szerepelt a rendező filmjeiben. Bók Erika, aki nem hivatásos színész, a Sátántangó című filmben és A londoni férfi című alkotásban is játszott. „Amiért az egész csapat együtt tud, tudott dolgozni annak az az oka, hogy nagyon hasonló a gondolkodásunk, hasonlóképpen látjuk a világot. Nem kell folyton vitatkozni, meggyőzni egymást, egyszerűen csak ott állunk, dolgozunk, ledöfjük a kamerát, és megpróbáljuk minél hamarabb, minél jobban megcsinálni a filmet” – részletezte a rendező. Fred Kelemen, a film operatőre úgy fogalmazott, nagyon örült a közös munkának, lenyűgözte a magyar rendező koncepciója.

A film sajtóvetítés utáni fogadtatása igen kedvező volt, Tarr Béla azonban elmondta, nem azt tartja fontosnak, hogy díjat kapjanak. „Ha bármelyik kollégám filmjére gondolok, úgy vélem, mindenki megérdemel egy díjat. Azt hiszem, nagyon furcsa dolog új alkotásokat versenyeztetni egymással” – fogalmazott. Hogy lehetne versenyeztetni egy Dosztojevszkij-regényt egy Prousttal – vetette fel. „Máris megmutatkozik a dolog abszurditása. A lényeg, hogy a film igazi legyen, hogy megérinti-e az embereket. Ez számít, a többi nem érdekes. Elmúlik két hét múlva, három hét múlva. Jön a következő fesztivál, az újabb csillogás. Nem érdemes ebbe a ringlispílbe beszállni, mert elveszítjük az eszünket– tette hozzá..

A kérdésre, hogy valóban fel akar-e hagyni a rendezői munkával, Tarr Béla azt válaszolta, ez nagyon személyes dolog, de akik ismerik, tudják, mi döntésének oka. „Azt hiszem, ezzel a filmmel eljutottunk valahova, bezártunk egy kört. Ezek után már csak ennek a filmnek az ismétlése jöhetne. Lehet, hogy jól, lehet hogy izgalmasan, de nem hozna minket szellemi izgalomba. Márpedig szellemi izgalom nélkül nem lehet művet létrehozni. Mi pedig ezt ambicionáljuk. Nekünk most jó időre abba kell hagyni. Nagyon félő az ismétlés veszélye” – fejtette ki Tarr Béla.

„Nem biztos, hogy mindig jó csinálni, hogy mindig minden kellemes. De valószínűleg nem megúszható. Nem szabad anélkül belevágni, hogy nincs valami mélység, ha nem hiszünk valamiben. Ha másban nem abban, hogy a nézők megnézik a filmet” – fejtegette arra a kérdésre válaszolva, hogy miért vágott bele a forgatásba.

Vezér Éva, a Magyar Filmunió vezetője elmondta, már Nagy-Britanniába, Lengyelországba, a délszláv országokba, Romániába, Görögországba, Portugáliába és Japánba is eladták a filmet, amelyet Magyarországon várhatóan márciusban mutatnak be. A francia, német és svájci vetítés már a koprodukció révén biztosított.

*

Megtelt a berlini fesztiválpalota Tarr Béla legújabb filmje, A torinói ló éjszakába nyúló bemutatójára a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, a rendezőt nagy taps fogadta, a film meleg fogadtatásban részesült. Német kritikusok Tarr Béla életművét méltatják, egyben testamentumként írnak minden bizonnyal utolsó filmjéről.

A torinói ló éjszakába nyúló vetítésen ünnepelte világpremierjét a Berlinalén, a díszbemutató légköre nagyon oldott volt. Tarr Béla a film után barátaiként mutatta be alkotótársait – mondta el Papp Csaba Zoltán, a Magyar Filmunió munkatársa.

A torinói ló bemutatója után a szerdai német sajtó Tarr Béla életművét méltatta, a Berliner Zeitung című lap – amely minden nap terebélyes mellékletben foglalkozik a rangos filmfesztivállal – erős, szép és csendes filmként jellemzi a magyar-német-francia-svájci koprodukcióban készült művet. „A torinói ló egy monolit” – írja lap, amely emlékeztet arra, hogy Tarr Béla néhány éve megjelenik egy-egy új filmjével a világ jelentős fesztiváljain.

A magyar művész munkái „hatalmas feladatot jelentenek a nézőknek”, Tarr nem sajnálja az időt filmjeiben. Így volt ez a Sátántangó, valamint a Werckmeister harmóniák című alkotásokkal is. Filmjei fekete-fehérek, és vajmi kevés van bennük abból, „amit cselekménynek” lehet nevezni, ez „szerencsés esetben oda vezet, hogy a néző megfeledkezik térről és időről” – vélekedik a Berliner Zeitung, amely foglalkozik a film filozófiai vetületével és kiemeli az alkotás képi világát is.

Az utolsó kapcsolja le a villanyt címmel közölt kritikát a Berlinale versenyprogramjában szereplő munkáról a Tagesspiegel, amely Tarr Béla testamentumaként ír a filmről, kitérve arra, hogy a művész felhagy a rendezéssel. „146 perces filmjével nem is lehetne nyilvánvalóbb, hogy négy éve A londoni férfi című alkotással már rég elmondott mindent, amit akart” – fogalmaz a lap kritikusa, aki szerint a filmet épp ezért nem érdemes másként, mint testamentumként kezelni.

A magyar rendező több olyan művet hagy hátra az európai film metafizikai örökségében, amelyről hosszú ideig fognak még beszélni - hangsúlyozza a szerző, megemlítve a Sátántangót és a Werckmeister harmóniákat. A torinói ló azonban már híján volt annak a humornak, amelyet a rendező korábbi műveiben fel lehetett lelni – olvasható a lapban, amely szerint ezúttal a film zenéje sem volt hibátlan. „A hat nap után már nincs isten, aki befejezné a művet. Az utolsó kapcsolja le a villanyt. Tarr Bélának senkinek sem kell elmagyaráznia, hogy az ember egyedül végzi” – írja végezetül a Tagesspiegel kritikusa.

Egy ló, semmi western címmel írt a filmről a tekintélyes Die Welt. A lap emlékeztet arra, hogy Tarr Béla kedvelt vendége a Berlinalénak, 1994-ben jelen volt a Sátántangóval, és más munkáját is láthatta a filmfesztivál közönsége. A Welt kritikusa szerint A torinói ló esetében a kezdetekkor csalódás éri a nézőket, a film ugyanis nem ábrázolja azt a jelenetet, amikor a filozófus Nietzsche eszét veszti azután, hogy az utcán sétálva azt látja, egy kocsis veri a lovát. Az ember reménykedik abban, hogy látja majd a filozófus összeomlását, a torinói történéseket azonban csak elmesélik – írja a lap, amely összefoglalja a film „cselekményét” is. A cikkíró említést tesz a hosszú jelenetekről, valamint a szinte csak megjegyzésekre szorítkozó dialógusokról.

A Berlinalén naponta megjelenő Screen című lapban Tarr Béla filmje négy csillagot kapott, a Tagesspiegel táblázatában a lap szerzője három, a Die Zeit című lapé szintén három, a Frankfurter Allgemeine Zeitung és a Süddeutsche Zeitung kritikusa egyaránt két-két pontot adott a filmre. A három pont kiváló, a kettő jó értékelést jelent.

*

Tarr Béla „felülmúlta önmagát” – fogalmazott a brit ScreenDaily online beszámolója a Berlinale keddi programjában bemutatott magyar versenyfilmről, A torinói ló című alkotásról, amelynek értelmezése a vetítés után töprengésre késztette a kritikusokat.

A Berlini Nemzetközi Filmfesztiválról tudósító SreenDaily szuperlatívuszokban dicsérte a magyar rendező munkáját.

„A torinói lóban önmagát is felülmúlta Tarr, akinek minimalista drámája még a Sátántangó és a Werckmeister harmóniák mércéjével mérve is puritán. Szégyen belegondolni, hogy ez a hősiesen megalkuvásmentes rendező lehúzza a rolót” – utalt az írás a Tarr visszavonulásáról szóló bejelentésére. Mint írták, ha Tarr Béla vissza is vonul, A torinói ló csodálatos búcsú.

A lap kitért arra, hogy Tarr és rendszeres alkotótársai – Hranitzky Ágnes rendező, Krasznahorkai László forgatókönyvíró és Fred Kelemen operatőr – „a rendező stílusának kvintesszenciáját” fogalmazták meg. A ScreenDaily megemlítette, hogy miközben a film a fesztiválok programjának megkerülhetetlen darabja lesz, eladhatóságát befolyásolhatja Tarr alkotói státusa, illetve elkötelezett rajongói bázisa.

A magyar-német-francia-svájci korprodukcióban készült fekete-fehér filmet maga Tarr Béla is az eddigi legradikálisabb munkájának nevezte. A mintegy két és fél órás alkotás Friedrich Nietzsche és egy ló találkozását szövi tovább; a filozófus az 1880-as években az utcán sétálva védelmére kelt egy lónak, amelyet kocsisa kegyetlenül vert.

A ScreenDaily némiképpen a Taviani testvérek Apámuram című filmjének vidéki realizmusát vélte feléledni Tarr munkájában. Hozzátették ugyanakkor, hogy az rituális drámává desztillálódott, ami óriási feladatot rótt a szereposztásra. A szereplőktől ez a dráma inkább azt követelte meg, hogy „viselkedjenek, mintsem a megszokott értelemben játsszanak”.

A The Hollywood Reporter ismertetése szerint Tarr Béla „sötét és higgadt” filmjeinek rajongói élvezni fogják A torinói ló 146 nagyon hosszúnak tűnő percét a moziban, másokat azonban hamar kifáraszthat a produkció „egyhangúsága”. Mint a lap írta, a szélfútta vidék könyörtelen unalmában élő idősödő apáról és felnőtt lányáról szóló „álmos” dráma „a szereplők hat napját mutatja be, amelyek mindegyike szinte ugyanolyan, mint az előző”. A lap egyúttal elismerően emlékezett meg Derzsi Jánosról és Bók Erikáról, akik a szinte párbeszédek nélkül zajló film főszerepeit alakítják.

A THR.com szerint Fred Kelemen többnyire mozdulatlan kamerája a negyedik napra már szinte mindent felfedez, amit a pőre faasztal erezetéről, a durva padlóról, a kőfalakról, a ló kötelékeiről vagy a főtt krumpli hajáról el lehet mondani. Ez azonban – mutatott rá a cikk – nem feltétlenül tesz hozzá bármit is ahhoz az amúgy is kevés információhoz, amit a szereplőkről megtudhatunk.

A hollywoodi The Variety szaklap kritikusa online cikkében „a hiábavalóság apokaliptikusan sivár kiáltványának” nevezte A torinói lovat. Az írás szerint Tarr visszaviszi nézőit a Sátántangó világába, a vidéki paraszti élet unalmas monotonitásába.

A Variety.com kritikusának Tarr filmje Tesigahara Hirosi hatvanas évekbeli filmjének, A homok asszonyának mélységeit juttatta eszébe. Mint fogalmazott, „Tarr meséje látszólag egy mikrokozmoszban ábrázolja az élet értelmét, bár a film szándékai sokkal homályosabbak”.

(MTI)

 

 

 

 

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Egyik hazai körútján Caruso néhány ezer lírát utaltatott át magának egy kisváros postahivatalába. Amikor a címére érkezett pénzért jelentkezett, az akkurátus postamester sehogy sem volt megelégedve az énekes személyi igazolványaival.
 
G. B. Shaw sokat utazott hazájában. Egyszer egy falu határában megismerkedett egy juhásszal. Megkérdezte, hogy hívják.
Aforizmák
„ Amikor fiatalabb voltam, mindenre emlékeztem, akár megtörtént, akár nem."
Mark Twain
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ