A sötét dráma szereplői Svédország egy ismeretlen sarkában semmit sem várhatnak az élettől. A börtönből frissen szabadult Kim (Magnus Skog) bűnöző apja házába tér vissza, de konokul próbálkozik az egyenes úttal. Ám mikor elveszíti munkáját, összeomlik magában épített álomvilága, amelyben normális élete: kocsija, barátnője, háza van. Internetes pornóból tengődő ismerőse, Jesper kínál kiutat: irány a francia tengerpart, a hajókon, kezdetben akár testüket árulva, felküzdhetik magukat. A búcsúbulin azonban ez a légvár is szertefoszlik, végleg lezárul Kim előtt a menekülés útja, és gátlástalan gyilkosként számol le ártatlan áldozataival.

Mint Martin Jern és Emil Larsson elmondta: az erőszakról szóló híreket rendszerint igyekeznek kizárni az életükből, de hosszú idő óta nem hagyta őket nyugodni az a kettős gyilkosság, ami azon a környéken történt, ahol felnőttek. Nem a konkrét estet dolgozták fel, ami egész Svédországot megrázta, de az inspirálta őket a forgatókönyv megírására. Talán azért foglalkoztatta őket ennyire ez az eset, mivel a szereplői akár azok is lehettek volna, akiket személyesen is ismertek – magyarázták.

A rendezőpáros még a középiskolában barátkozott össze, ott forgatták első rövidfilmjüket, majd együtt tanultak dokumentumfilm-készítést. „Tizenhárom éve dolgozunk együtt, tíz éve indítottuk el közös produkciós cégünket Dansk Skalle néven” – mesélték.

A Vadember a harmadik nagyjátékfilmjük, a 2005-ben Berlinben kitüntetett, Ő még csak tizennégy című kamaszdrámájukat a magyar tévénézők is láthatták.

Mint elárulták, munkamódszerük roppant egyszerű, mindent együtt csinálnak. A forgatókönyvön dolgozva átnyúlnak egymás laptopjára, a szereplők kiválasztásánál és instruálásánál pedig jó kihasználják, hogy eltérő habitusuk miatt akadnak olyan színészek, akik inkább az egyikükkel, mások pedig a másikukkal értenek szót.

A szereplőik egyébként nem ritkán amatőrök. A Vadember szereplőgárdájának zömét a forgatási helyszíneken toborozták. A Jespert alakító Stefan Söderberget pedig egy pornóoldalon szúrták ki. Magnus Skognak, aki Kimet átütő erővel formálta meg, ugyanakkor már nem ez volt az első filmje. Civil munkája mellett áll a kamera elé, ha felkérést kap. A Vadember kedvéért a vékony fiatalember húsz kilónyi izmot gyúrt magára a felkészülés során. De ahogy a rendezők beszámoltak róla: úgy tűnik ilyen marad, tetszik neki új testalkata.

Svédországban 25-30 játékfilm készül évente részben állami támogatással. Tíz éve gazdagabb volt a filmtermés, de most a kevesebb produkció nagyobb támogatást élvez – számoltak be róla. Két sikeres filmmel a hátuk mögött számíthattak volna a segítségre, ám a Vadember témája miatt előbb leforgattak néhány jelenetet, hogy meggyőzőbben támasszák alá igényüket, és el is nyerték a támogatást.

A filmet Svédországban kedvelte a közönség – mint megjegyezték – nemcsak a fiatalokra, hanem a középkorú, érettebb korosztályra is számítottak a nézők között. A Vadembert Dániában és Norvégiában is bemutatják a mozik.

A filmművészet kortárs alkotói közül Gus van Sant nevét emelték ki, mint aki többek között hatással volt munkáikra, de hozzátették, hogy a nagyszabású jó hollywoodi filmeket is szeretik és elismeréssel szóltak James Cameron produkcióiról. A rendezőpár kiemelte, hogy forgatás közben rengeteget tanulnak kollégáiktól, valamint a színészeiktől is.

Filmes cégük honlapján (www.danskskalle.se) deklarálták céljukat, hogy őszinte, száz százalékig független filmeket forgassanak, amelyek szívből jönnek és mellbevágóak. Egy kérdésre eljátszottak a gondolattal, hogy mit is szeretnének elérni: mint mondták, van még negyven évük arra, hogy eljussanak a cannes-i filmfesztiválra vagy elnyerjék a legjobb idegen nyelvű film díját az Oscaron.

Nagyjátékfilmjeik között szívesen vállalnak produceri feladatokat. Következő produceri munkájuk során egy road movie elkészítésében vesznek részt. A történet hőse egy örökbefogadottként felnőtt férfi, aki gyökereit kutatja – mesélte a két svéd filmes.

Először járnak Magyarországon, és Budapesten különösen az épületek szépsége ragadta meg őket. Mint megjegyezték, a Berlinale-jellegű nagy fesztiválokkal szemben, ahol csak kapkodták a fejüket, a Titanicon jól érzik magukat, és tapasztalataik szerint nagyon családias, barátságos a légkör.

(MTI)