Most pedig - él a kegyetlen közhely, miszerint az élet a legfineszesebb dramaturg - tegnap őt jött rohanva siratni a megtört, fátyolszerű kendőjébe tragikusan beburkolózó nagyasszony Londonból New Yorkba. Mint Niobé...  Kevés ideje volt, hisz már csak csövek tartották mű-életben lányát addig, míg a mamán kívül Liam Neeson, a híres ír színész, tizenéves fiai, a testvére és mások elbúcsúzhattak tőle lakásán.

Egy nevetséges semmiség, egy zöld (tehát a legszelídebb) sípályán elszenvedett borulás következtében hunyt el Natasha, aki annyira nem vette komolyan ezt az esést ott a kanadai síparadicsomban, hogy utána nevetve ment haza fiaival, mint " jajdebéna anya"... Csak a szállodában kezdett rosszul lenni - a pályán még elutasította az orvosi vizsgálatokat - és onnan a kórházba kerülve már nem ébredt meg kómájából... A tavasz lányának a tél oltotta ki az életét (talán ha sisakot viselt volna, megmarad, ki tudja?). Borzalmas metafóra.

"Ne várd a májust".- idézhetnénk Zoránt vele kapcsolatban most és szerettei összetörve át is érzik ezt az abszurdumot. Hollywood parnasszusán a legrokonszenvesebb híres párok egyikeként 15 éve éltek szeretetben, hűségben, ott szokatlanul balhémentes kapcsolatban, ahol a fiaiké volt a főszerep, noha mindketten sikeres színészek voltak. Natasha a Nagyítás óta ikonként tisztelt Vanessa Redgrave és a rendezőzseni Tony Richardson lányaként ezzel a plusz súllyal kezdte meg színészi pályáját. Ahol aztán a maga jogán egyenletes teljesítménnyel került a legjobbak - de nem az agyonsztároltan hülyévé zombisodottak - közé. Tartását-tehetségét, szépségét nemcsak mamája/papája génjei adták, de anyai nagyapja, Sir Michael Redgrave-é és az itthon kevésbé ismert színésznő nagymama, Rachel Kempson-é is. Az egész família - nővére, unokatestvére, mostohaapja - az ős-magyarrá fogadott Franco Nero - mind-mind a színpad és a celluloid bűvöletében élt, él és lehet, hogy tinédzser - most gyászoló kisfiai - is erre tendálnak majd. A tragédiákhoz Natasha már sajnos szokva volt - emlegetnek bulvárék holmi Redgrave -átkot is, mint ami a Kennedy-családnál illetve a monacói hercegéknél pusztít - hisz apja, Tony AIDS-ben hunyt el (a színésznő ezután minden erővel támogatta az AIDS-alapítványok munkáját) és első férjétől - Robert Foxtól - is elvált két év után. De aztán, mintegy jutalomként, rátalált az az ember, Liam Neeson - aki Schindler listájából mindörökre ismerős marad mindenkinek, noha millió jó filmszerep őrzi még a nevét, és aki most is kanadai forgatásáról rohant nejét utoljára látni és temetni. A partnerszerelem minden nehézségét - láthattuk mivel jár ez a Francia hadnagy szeretőjében - leküzdve mindmáig ideális kettőst alkottak. A torontói újságírók egyike látta is a megrendült férjet, ahogy magába roskadva, magas termetét meggörnyesztő rendkívüli fájdalommal kísérte felesége pokrócba csavart, csöveken lógó porhüvelyét... Nekik nem megjátszott marketinfogás volt a szerelmük és az együttélésük, hanem igazi családi boldogság, ami most egy durván és banális-hülye esemény miatt örökre összetört.

Annyi vigasztalhatja a gyászolókat - bennfentes és külső körökben egyaránt -, hogy Natasha, aki a Tony-díjat kapott Sally Bowles Roundabout Theatre-beli megformálásáért Sam Mendes és Rob Marshall Kabaré-újraértelmezésében - hálisten a filmvásznon bármikor megnézhető. Ennyiből szerencsés ő, hisz angolosan nemes vonalú, civilben mindig kicsattanóan vidám arcát Kenneth Branagh, Colin Firth, Robert Duvall és Faye Dunaway mellett láthatjuk feltűnni.

Mozifilmes debütálása apja nevéhez fűződik: az 1968-ban leforgatott The Charge of Light Brigade-ban tűnt fel. Onnantól kezdve szolgálta a nézőket több generáció benne nemesedett tehetségével és szépségével. Elegáns megjelenése és érzékeny figurája alkalmasság tette Csehov Sirályának Másáját is eljátszani.

Koltai filmjében - melynek pikantériája volt (sok más pozitívum nem is írható sajnos a számlájára) a két anya- lánya páros: Redgrave-Richardson, és a Streep család - egy, az utolsó óráin múltja napjaiba zuhant anyját ellátó gyermek figuráját adta. Intelligenciája megmutatkozott abban, hogy alázatosan hagyta óriási - igazi - anyját kibontakozni ebben a néha komolyan se vehető műben, amit azért a két idol, Vanessa és Meryl megmentett a nevetségességtől. Natasha pasztell másaként tűnt fel máig csodás mamájának, olyan lányt alakítva, aki csak a halál előszelében gondolja végig közös sorsukat, akkor jön rá az összekötő és elválasztó dolgokra, majd ezután engedi el békében a MAMÁT. És Vanessa Redgrave-re most szintén ezt a borzasztóan nehéz, de már valódi szerepet osztotta a sors, anélkül, hogy felkészülhetett volna rá, ahogy az Este-beli (és igazi) gyermeke az ő drámai végére. Egy mosolygós, gyerekeivel önfeledten marhuló vakáció zuhant a legmélyebb, legfeketébb gyászba, bánatba; annak esélye nélkül, hogy megbeszélhették volna a családtagok egymással és Natashával a legfontosabb kérdéseket. De talán a színésznőnek nem is volt szüksége tisztázásra, hiszen kiegyensúlyozott élete megóvta a botrányoktól, összeveszésektől. Épp ezért csak még jobban hiányzik majd a vászonról, a színpadról, az emberi normalitásban még konokul hívő emberek mindennapjaiból.

Életéről, munkásságáról részletesen angolul itt lehet olvasni: http://en.wikipedia.org/wiki/Natasha_Richardson

Szász Judit