1962-ben Romm jóvoltából elkészíthette Vlagyimir Bogomolov Iván című kisregényének filmváltozatát. Az így született Iván gyermekkora - amely Velencében elnyerte az Arany Oroszlánt - korszakhatárt jelentett a szovjet filmművészetben, a sematikus darabok után új hangon jelenítette meg az egyszerű embereknek a háborúban mutatott hősiességét.

1966-ban készült el kétrészes, fekete-fehérben forgatott Andrej Rubljov című filmje, amely az orosz értelmiséget évszázadok óta foglalkoztató lételméleti kérdéseket feszegette. Az ikonfestő életét és alkotói válságát bemutató alkotás történelemábrázolása realista, ugyanakkor önálló epizódokból épült fel. Az árnyalt szellemiség, a mítoszoktól mentes történelemszemlélet sem a nacionalista értelmiség, sem a pártvezetés tetszését nem nyerte el, így a film több évig dobozban hevert. Csak 1969-ben jutott ki - külföldi nyomásra - Cannes-ba, ahol különdíjat kapott.

Tarkovszkij hosszas témakeresés után filmesítette meg 1972-ben Stanislaw Lem Solaris című tudományos-fantasztikus regényét, ez a műve is bölcseleti, erkölcsfilozófiai kérdéseket feszegetett. 1974-ben egy önéletrajzi ihletésű alkotással jelentkezett: a Tükör az egyik legeredetibb szovjet-orosz filmalkotás, a kulturális vezetés ennek forgalmazását is megakadályozta. Az 1979-es Stalkerben (Sztalker) is a lét kérdéseit feszegeti.

Tarkovszkij ezután már külföldön dolgozott, az elszakadás hazájától szükséges, de tragikus döntés volt számára. Bár lételeme az orosz tradíció volt, otthon nem dolgozhatott, az akkori vezetés nem tudta, nem akarta és nem merte támogatni ezt a minden porcikájában orosz művészt. Londonban megrendezte a Borisz Godunovot, a Nosztalgia 1983-ban már Olaszországban készült, s ebben a művében tárta fel leginkább alkotói személyiségét.

1986-ban Svédországban forgatta utolsó, egész életművét összegező filmjét, az Áldozathozatalt. A rendező ekkor már halálos beteg volt, a Cannes-ban elnyert különdíj átvételére sem tudott elutazni. 1986. december 29-én hunyt el tüdőrákban Párizsban, temetési szertartását pravoszláv templomban rendezték és az ottani orosz temetőben helyezték örök nyugalomra.

Tarkovszkij alkotásai hosszú ideig viták középpontjában álltak. A szovjet-orosz újhullám kimagasló képviselője volt, teljesen új nyelvet alkotott a filmművészetben, így lehetővé tette, hogy a való életet álomszerűen érzékelje a befogadó. Életét naplója nyomán Mártirológia címen vitte filmre fia, Andrej. Szűkebb hazájában 2007 óta minden évben Tükör címmel Tarkovszkij-filmfesztivált rendeznek.

(MTI)