BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
Meghalt Illés György
Dátum: 2006. június 12., hétfő, 19:06
Életének 92. évében elhunyt Illés György kétszeres Kossuth-díjas operatőr - jelent meg hétfőn késő délután a Magyar Operatőrök Társasága honlapján.

Illés György 1914. november 2-án született Egerben. 1935-ben került a filmszakmába, a Magyar Filmirodánál világosítóként kezdte. 1945-1949 között a Mafirtnál segédoperatõrként, majd 1946-tól operatõrként dolgozott. 1949-ben került a Mafilmhez. Kezdetben híradókat és dokumentumfilmeket, 1949-tõl pedig játékfilmeket forgatott. Ugyancsak 1949-tõl ötven éven át tanított a Színház- és Filmművészeti Fõiskolán, ahol az operatõr tanszék vezetõje volt és 1990-91-ben a fõiskola rektora is. 1990-ben létrehozta a Magyar Operatõrök Társaságát.

Illés munkássága korszakalkotó a magyar film történetében. Gyakorlatilag õ teremtette meg a valósághű filmfényképezést Magyarországon. Korábban az operatõr fõ feladata a valóság filmen történõ megszépítése volt. Illés a realista ábrázolást tekintette feladatának, s ennek a felfogásnak a normáit is õ alakította ki. Ez nem csupán a téma naturalista képi reprodukciója volt, hanem a forgatókönyvben megjelenõ mondanivaló egységes képi megteremtését jelentette. Minderre ösztönözte korai dokumentarista gyakorlata is.

Az Illés-iskola ennek a felfogásnak az átadását jelentette. A Filmművészeti Fõiskolán nemzedékek sorát tanította a filmfényképezés tudományára, õt tekinti mesterének a mai Magyarországon és szerte a világban alkotó magyar operatõri gárda szinte minden képviselõje. Haláláig elnöke volt a a Magyar Operatõrök Társaságának és 1995 óta aMagyar Film- és Tv-művészek Szövetségének.

Hosszú pályafutása során különbözõ műfajokban remekelt, különbözõ stílusú rendezõkkel dolgozott együtt. A legmaradandóbb alkotások azokkal a rendezõkkel közösen születtek meg, akikkel azonos művészi felfogást vallottak, mint Fábri Zoltán, Máriássy Félix vagy Makk Károly. Művészi felfogása lényege, hogy a színészt mindig a filmi emberábrázolás legfõbb elemének tekintette. Operatõri munkájában így mindvégig központi jelentõséget tulajdonított az emberi arcnak, a színész arcának: világítási és kompozíciós rendjének bármely jeleneten belül meghatározója az abban elõforduló arc közelisége. Az általa kidolgozott képi egység mindenkor a reális és természetes fény- és színviszonyok visszaadásán vagy mesterséges megteremtésén alapszik.

Több mint száz filmben dolgozott. Elsõ nagyjátékfilmje az 1949-ben készült Szabóné. Kiemelkedõ alkotásai: Civil a pályán (1951), 9-es kórterem, Budapesti tavasz (1955), az 1958-as Ház a sziklák alatt, Szent Péter esernyõje, az 1959-ben készült Szegény gazdagok és a Megszállottak (1961), az 1965-ben készült Húsz óra, Falak (1968), az 1969-ben legjobb külföldi film kategóriában Oscar-díjra jelölt Fábri Zoltán rendezte A Pál utcai fiúk (1968), Isten hozta õrnagy úr (1969), 141 perc a befejezetlen mondatból (1974), Ötödik pecsét (1976), továbbá az 1980-ban készült Fábián Bálint találkozása Istennel. A nevéhez köthetõ további művek: Fel a fejjel, Pacsirta, Utazás a koponyám körül, Fekete gyémántok, Legenda a nyúlpaprikásról, Az eltüsszentett birodalom, Requiem. Legutóbb 1996-ban forgatta a Retúr című filmet.

1950-ben és 1973-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. 1967-ben kiváló művész lett. 1994-ben megkapta a filmszemle életműdíját, 2000-ben pedig a MÚOSZ Film- és Tévékritikusi Szakosztályának életműdíját. 2001 novemberében Budapest díszpolgárává avatták, 2004-ben elnyerte a Mozgókép Mestere címet.

Illés György 90. születésnapjáa alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal (polgári tagozata) kitüntetést kapta. 2005. januárban, a 36. Magyar Filmszemle hivatalos megnyitója elõtt életmű kiállítással köszöntötte a szakma. A kiállítás anyagát B. Müller Magda fotóművész és a Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény Alapítvány állította össze. Az éveivel megegyezõ számú kép, amely 12 fotográfus alkotása, a magyar mozgóképkultúra nagy mestere életének pillanatait mutatta be.

Fáradhatatlanságának titkát Illés György így magyarázta: „A szakma. Valószínűleg az az oka, hogy az ember egy életet úgy élhetett le, hogy azt csinálhatta, ami az ideálja, ami a szíve vágya. És olyan emberek között élhettem, akiktõl tanulni lehetett és továbblépni a szakmában."

(Bognár Anna, MTI-Sajtóadatbank)

 

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Tanguy apó műkereskedésének kirakatába gyakran ki voltak téve fiatal művészek munkái. Egy járókelõ megpillantott a kirakatban egy Cézanne csendéletet, mely négy almát ábrázolt. Betért a kis üzletbe, s megkérdezte, mennyibe kerül a kirakatban lévõ kép?
 
Szomory Dezső szerette az embereket, de legalább annyira az állatokat. Volt egy gyönyörű macskája, amely, vagy inkább, aki minden tekintetben megkülönböztetett bánásmódot élvezett az író legénylakásában.
Aforizmák
„A nő akkor a legerősebb, ha gyöngeséggel vértezi fel magát."
George Sand
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ