35 éve halt meg Maurice Chevalier
Dátum: 2007. január 2., kedd, 9:41
Harmincöt éve, 1972. január 1-jén halt meg Maurice Chevalier francia énekes, táncos, filmszínész, a francia charme nagykövete.

1888. szeptember 12-én született Párizs Ménilmontant nevű negyedében egy szobafestõ kilencedik, legkisebb gyermekeként. Nem túl nagy lelkesedéssel folytatott iskolai tanulmányai tizenegy éves korában értek véget, amikor apja elhagyta a családot, és neki munkát kellett keresnie. Volt vésnökinas, gyári munkás, de közben akrobataként is fellépett. A cirkusznak több súlyos sérülés után hátat fordított és énekelni kezdett. Bár hangja nélkülözte az erõt, komikusi tehetsége és fiatal kora a közönség kedvencévé tette, hamarosan a Három oroszlán című kabaréban lépett fel heti 12 frank gázsiért.

Tizenhét éves korában fedezte fel a korszak népszerű énekesnõje, Mistinguette, s pártfogásának köszönhetõen Chevalier bemutatkozhatott a Folies-Bergere-ben is, fején a védjegyévé lett szalmakalappal. 1908-ban készült vele az elsõ (néma)film, amelyet az elsõ világháború kitöréséig jónéhány követett. 1914-ben bevonult, szinte azonnal megsebesült és hadifogságba esett. Csak 1916-ban szabadult a fogságból, ahol rabtársaitól megtanult angolul. A háború után visszatért a filmezéshez és a kabarék világába, 1925-ben énekelte el a Valentine című dalt, amely pályafutása legnagyobb sikere és élete végéig védjegye maradt.

A hangosfilm feltalálása után nem sokkal, 1928-ban Amerikába költözött, egy évvel késõbb már szerepelt is egy-egy francia témájú hollywoodi filmben. Rövid New York-i kitérõ után megismerkedett a csinos és bájos Jeanette MacDonalddal, akivel három nagysikerű filmet készített. A legenda szerint a francia charmeur hevesen, de - számára szokatlan módon - siker nélkül udvarolt partnerének, akivel emiatt össze is különbözött. A romantikus filmekben az amerikai közönség is megkedvelte, a Love Parade és a The Big Pond fõszerepéért Oscar-díjra jelölték, de a trófeát nem kapta meg. Chevalier 1935-ben, sikerei csúcsán váratlanul hazatért Párizsba - állítólag azon bõszült fel, hogy egy filmben csak mellékszerepet akartak adni neki.

Hazájában ünnepelt sztárként fogadták, ismét a kabarék királya lett, több angol és francia filmben szerepelt. A második világháború kitörése, Franciaország német megszállása után sem vonult vissza, 1941-ben Németországban is fellépett - cserébe francia hadifoglyok szabadon bocsátását kérte. Ezért késõbb azzal vádolták, hogy kollaboráns volt, de felmentették, s 1945-ben nagysikerû koncerttel tért vissza a felszabadított Párizsba. Az angolszász országok jóval késõbb enyhültek meg iránta, Angliába még évekig nem kapott vízumot. Az ötvenes évek elején viszont az amerikai beutazást tagadták meg tõle, mert 1951-ben aláírta a nukleáris fegyverkezést elítélõ Stockholmi Nyilatkozatot.

Ekkor Chevalier egyszemélyes show-műsort állított össze, amellyel világszerte hatalmas sikert aratott. Hosszú idõ után, 1957-ben jutott el ismét Hollywoodba, ahol tárt karokkal fogadták az õszülõ hajú, de még mindig csillogó szemű „szívkirályt". Második filmkarrierjét Billy Wilder Délutáni szerelem című filmje indította el, egy évvel késõbb a Gigi című filmben parádézott, amelyben két betétdalt külön az õ számára írtak. Fõként kedélyes öregurakat játszott, például a Kánkán és a Fanny című filmekben. 1959-ben tiszteletbeli Oscar-díjat kapott fél évtizedes pályafutásáért. 1961-tõl már csak kisebb szerepeket osztottak rá, utoljára az 1967-ben készült Majmok, menjetek haza! című komédiában állt a felvevõgép elé. Utolsó hollywoodi munkája 1970-ben az Arisztokraták című Disney-rajzfilm fõcímdalának eléneklése volt.

Egyszemélyes műsorával még hetvenes éveiben is fáradhatatlanul járta a világot, a nagyközönség utoljára 80 éves korában, a párizsi Lidóban adott önálló estjén láthatta. Ezután visszavonult, nem sokat hallatott magáról, bár saját szavai szerint nagyon hiányzott neki a színpad, élete végéig minden este a műsorára készült. Veseproblémákkal került 1971 végén kórházba, szíve 1972. január 1-jén mondta fel a szolgálatot.

Fõ vonzereje a lényébõl áradó „charme", derű és báj volt, amelyet élete végéig megõrzött. Pályafutása során a műfajokat és a szerepköröket is könnyedén váltogatta: volt operettbonviván, táncos komikus, jellemszínész és rezonõr, mikor mire volt szükség. Erõteljes francia akcentusa, behízelgõ hangja Amerikában a gáláns francia monsieur megtestesítõjévé tette - ahogy a hangosfilm elsõ sztárja, Al Jolson mondta: „õ a legjobb dolog, ami Lafayette óta Franciaországból érkezett".

A közönség elõtt oly vidám és kedélyes Chevalier magánéletében bizonytalan és kemény volt, vélhetõleg igazán csak anyját és közönségét szerette. Hogy a közönség miért szerette õt, azt õ sem értette. „A hangom soha nem volt valami csodálatos, és táncolni sem tudtam ragyogóan. Az emberek egész egyszerűen jól érezték magukat, amikor a műsoraimat nézték" - mondta egyszer.

(MTI-Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Egyszer azt kérdezte egy lord G.B.Shaw-tól: – Igaz, hogy az ön apja szabó volt? – Igaz! – felelte az író. – Akkor miért nem lett ön is szabó?
 
Két bíboros szemrehányást tett Rafaellónak, hogy egy festményen Péter és Pál apostol arcát nagyon pirosra festette.
Aforizmák
„Aki nem kóborol, nem éri el a tengert."
Spanyol közmondás
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ