Anyja tanítónő volt Friuliban, ahol Pasolini gyermekkorának nagy részét töltötte. Szüleivel való bonyolult kapcsolata egész életére és munkásságára rányomta bélyegét: anyjáért rajongott, apjához azonban ambivalens érzések fűzték, szenvedett alkoholizmusától és erőszakosságától. Volt egy fivére is, Guido Pasolini, akit 1945-ben egymással harcoló partizánok - véletlenül - szitává lőttek.
Tanulmányait több város iskolájában végezte, attól függően, apját éppen hová helyezték. Érettségi után visszatért Bolognába, s az ottani egyetemen művészettörténetet és irodalmat hallgatott. 1942-ben megjelentette első, még friuli dialektusban írt verseskötetét Poesia a Casarsa címmel. Az egyetem elvégzése után a katonai szolgálattól felmentve anyja szülővárosában, Casarsában telepedett le, itt élt és tanított 1949-ig. 1946-ban belépett a kommunista pártba, ahonnan azonban 1949-ben kizárták egy botránya miatt, amelyben serdülő fiúkkal fenntartott szexuális viszonnyal vádolták. Bár a párttal ezt követően is ellentmondásos volt a kapcsolata, élete végéig kommunistának vallotta magát.
1950-ben, megelégelve a vállalt homoszexualitása miatti támadásokat és a családi veszekedéseket, anyjával együtt Rómába költözött. Különböző folyóiratok szerkesztőségében dolgozott, s hamarosan hírnevet szerzett magának két verseskötettel és két regényével, amelyekben a római társadalom perifériájára szorult kisemberek sorsára irányította a figyelmet. 1957-ben Viareggio-díjjal jutalmazták a Gramsci hamvai című verseskötetét. A köznyelvi párbeszédekhez való érzéke miatt ebben az időszakban gyakran kérték fel forgatókönyvírói munkára is, s így részt vett Fellini Cabiria éjszakái című filmjének elkészítésében is.
Filmrendezőként 1961-ben mutatkozott be A csóró című filmmel, amelyben többnyire amatőrökkel dolgozott. Következő filmje, az 1962-es Mamma Roma a kitűnő színésznő, Anna Magnani számára kínált jutalomjátékot a sorsától szabadulni képtelen prostituált megformálásával. 1963-ban a RoGoPaG című filmösszeállítás részeként elkészült A túró című rövidfilmje, amelyért Pasolinit szentséggyalázás vádjával négy hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.
A vádakra mintegy válaszként született egyik legszebb alkotása, a Máté evangéliuma, amely Jézus történetét letisztult és visszafogott formában meséli el. A film külön érdekessége, hogy Mária szerepének eljátszására saját édesanyját kérte fel a rendező. Ezt követően két, ironikus-szatirikus filmet rendezett a nagyszerű komikus, Toto főszereplésével Madarak és madárkák, illetve Mik a felhők? címmel. 1967-ben elkészült - a saját élettörténetén is alapuló - Oidipusz király című filmje, majd egy évvel később a Teoréma, amely a Velencei Filmfesztiválon elnyerte a Katolikus Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének díját. Nem sokkal később azonban a film óriási botrányt kavart, az olasz püspöki kar megtiltotta a híveknek, hogy megnézzék a filmet, volt olyan hely, ahol papot hívtak, hogy megszentelje a filmtől beszennyezett mozivásznat. A botrány vége ügyészségi betiltás lett, a nemzetközi filmszakma tiltakozása közepette.
Nem fogadták kitörő lelkesedéssel következő filmjét, a Disznóólt sem, amelyben a kannibalizmus és a szodómia témája borzolta a kedélyeket. Filmjei miatt Pasolini ebben az időszakban szinte állandó látogatója volt a bíróságoknak, vádlottként nem kevesebb mint harminc polgári-cenzori perben kellett megjelennie. Ezek a meghurcoltatások súlyos gyomorfekélyhez, gyomorvérzéshez vezettek, s hat hónapig ágyhoz kötötte a betegsége. Ekkor írta meg hat drámáját, folytatta nyelvészeti és filmszemiotikai tanulmányainak írását, festett, verseket írt, s továbbra is szerkesztette Moraviával együtt a Nuovi Argomenti című irodalmi lapot.
A hetvenes évek elején elkészítette az élet trilógiájának nevezett filmjeit, a Dekameront, a Canterbury meséket és Az Ezeregyéjszaka virágát, amelyekben a különböző korok és népek irodalmi mítoszait alapul véve az örök emberi értékeket, elsősorban a nemiséget kívánta bemutatni. Utolsó filmje, a Saló, avagy Sodoma 120 napja De Sade regényét az olasz fasiszta rendszer utolsó éveibe ültetve át szinte elviselhetetlen nyíltsággal mutatja be az ember hatalom általi megaláztatásának különböző stációit.
A film elkészültekor már tervezte egy Szent Pálról szóló film készítését és be akarta fejezni Petrolio című regényét is, ám mindezt megakadályozta 1975. november 2-án (más források szerint november 1-jén) az ostiai tengerparton bekövetkezett halála. 2005 májusáig a világ úgy tudta, hogy egy 17 éves suhanc, alkalmi szexuális partnere verte agyon a rendezőt. A feltételezett gyilkos azonban 30 év után ártatlannak vallotta magát, így az ügyben perújrafelvételre kerülhet sor. Mindez összecseng azoknak a véleményével, akik már 1975-ben is azt állították, hogy Pasolini jobboldali összeesküvés áldozata lett, személye kényelmetlen volt az akkori olasz politikai elit számára.
(MTI-Panoráma - Sarudi Ágnes)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |